Vers mindenkinek

Az magyaroknak való kis szentenciális rigmusok 48-as modorban előadva
Kossuth Lajos azt üzeni
Modern korba kéne lépni
Ne játssza már, hogy ő zseni
Senki nem tud így betépni.
Hangfal harsog dob pereg
Így mulat egy magyar gyerek
Véres a föld orrom alatt,
Nem eshettem tehát hanyatt.

SzoNett,
amit éltemben először majdnem szabályosan sikerült összehozni, jelen esetben az öregedésről:
Rég nincs már senkinek semmit sem adnom,
Ha néha próbálkozom, hát csak hébe vagy hóba:
Nem ér az se többet, mint jó borhoz a szóda -
Mit összeirkálok, azt is csak rablom.
Úgy néz ki igencsak, ez már így marad:
A keblem ritkán, csak a pocakom dagad
(Talán, mert az életből is hiányzik a mély íz)
Nem terem számomra Davidoff, se Bailey’s.
Gyomromat borkősav darabokra marja
- A sok élvcikk sápadtra hipóz -
Torkom a rossz dohány gonoszul kaparja.
S ami még van, a spleenes, életunt póz
Pontot a tortára, habot az i-re varrja
Süttetem magam, mint krumplit a fritóz.

Ihaj csuhaj recece
Mikroszoft Ofice
Ingyom bingyom rütyütyü
Ez a vers oly eccerű
Didi dada szabadabban,
Mint ahogy a selyemfényű utat maga mögött hagyó, évmilliók alatti evolúcióban kifejlődött, gyöngyházhatású spirális szerkezetű mészbázisú védőképződményben lakó csiga halad a hetente kétszer nyírt angol típusú pázsitos, harmatáztatta, belvárosi, kutyafuttatónak is használt, kétfapados, mászókás, de hinta nélküli parkban.

Kacatok
Rendezgetem a fiókomat,
- már szétfeszíti a sok kacat…
Pezsgősdugó…A drót még rajta,
de lekopott már az ünnep-pillanat.
Spárga, feltekerve - minek volt börtöne?
Kötegnyi levélnek szabott teret.
Csutka radír… a visszavont szavakból
Lehetne írni újabb verseket?
Egy gyertyacsonk… Tán fél centi csak.
Lángja - emlékszem - könnyekben tükrözött,
mikor leveleim spárgával átkötve
átadtad két pohár gyöngyös pezsgő között…
Most meggyújtom. Egy percre régi a láng,
- fülemben koppannak újra a szavak.
Gyertyafény-jelenbe törve mondataid
ütnek, és újra csak könnyet fakasztanak.
…A kanóc még lobbant néhány kicsit,
majd önmaga viasz-tavába fúlt.
A gyertyából végül semmi nem maradt.
Lezárult a múlt.

Kosztolányi Dezső
Öreg fa a Hyde parkban
Aggastyán bölcs, csak áll majd ezer éve,
mint egy fakír, lélegzetet se véve.
Nem is mozdul már rajta a levél,
nem is beszél a többi fákhoz itt.
Él.
Gondolkozik.

Rainer Maria Rilke
Este
Váltja az este lassanként ruháját,
mit régi fák karéja nyújt elé;
nézed: s otthagy a táj, kettőbe vált át,
egy ég felé tart s egy a mély felé;
otthagy, egészen egyikhez se kötve,
nem oly sötéten, mint a néma láz,
s nem oly bizton esküdve az Örökre,
mint az, mely kél, s csillagként éjszakáz –
otthagyja (szóval föl se fejthető)
léted riadtan, érve, óriásnak,
úgy, hogy benned ma fojtva, s érve másnap,
váltja egymást a csillag és a kő.
(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

Kedves mindenki!
Holnap ismét lesz Ködlámpa! a szokott helyen (Kópia kávézó) a szokott időben (19 óra)
Batári Gábor
lesz az alanyunk!
mindenkit soXeretettel várunk! ;)

Ady Endre
Az angyaloknál becsületesebben
Homlokomra várom puha kezét
És a szívem tájára, hogy itt fekszem.
(Mondd csak, hogy a Te nagy várásodat,
Édes Senkim, sírtak-e már szebben?)
Ha befutkosná ajka arcomat
S ha lezuhanna fojtódott nyakamra.
(Bíztak-e már ennyi igéretet
A te kényes, forró ajakadra?)
Ha testének közeles bársonyát
Összevissza zilálná durva vágyam.
(Mondd, kislyányom, fertőnek tartanád
Az én süppedt, beteg, búsladt ágyam?)
Ha elpihenvén szállna ránk a csönd
S csak úgy álmomban sírnék fel jajongva.
(Ugye, rájuk rántnád lángostorod
Az ablakon betévedt angyalokra?)

"Szanva szanod az idot.
A te idodet szamolod vissza.
Banod, bar csak bameszkodasra futja.
A krizis koronkent kivajja magat.
Keseru az ismetlesek felismerese,
De a mintahoz azert tartod magad.
Tartod magad nagyra azert a kepert, mely sosem voltal."
"Kerek-e az öröm,
Mely mint kerékbe zárt üröm
Őröl az örökös kétely pöröly porán?"
"Kerek arany kátrány kerék,
Karol körök kurta veréb,
Kimart daru tufa berke,
Kerdő karok kusza pernye."
"Párkány, kátrány, pár konty paránykán.
Pergés perembe, koppanva merengve.
Verődő kerengő, roppanva derengő."
"Halkan a csappanó csapongó csapóajtó,
halódó ólajtó olajos krómkancsó,
kilicsel cselezve vacogva kesergve
a cuppanó didergő ridergő cédrus."
"A maláj királyt remegve kirázza,
Ha a rája hája májt rágva vájja
A kacsavért hasábba.
Burkoltan burkolja a burgonya héját,
Kéj ág, mi hajtásra adta fejét a helyén,
Mit odahass-nak neveznek."
Jó étvágyat! :-)

Kössd le magad kontár
srtófa,
legyél határozott,
plöttyet spóra.

Smér kén+e, s
kellene,
víg bármely év, miben
van.
a pillanat
nem az évtől függ,
csak a kéreg kérkesedésében,
mitől üggegeti magát,
mag át,
s magával által teremt, szabod
az állj!

Téli nap
Bár napra nap jön,
s éjre éj felel,
az idő játszik velünk;
rideg tavaszban,
gyenge nyár telel.

furcsa lét a káosz
tesped csendben egy régi képen
mint epedő lepedőakrobata
és a gerjedő gyakorlata
virtuóz és virágzik némán
ahogy uralkodik fejlődő vágyán
nász és tánclépések
az akaró tudat kérdések
valahol benn illatot fakaszt
teljesen kiszámítható
vad és romantikus kacaj
mint orgia és utca zaj
de különös és mégis élet
messze, mint nyugattól a kelet
közel, mert távol is lehet
almából harapni az álmot
az ö9sszekuszált rajzot
de fél és gyötör
mert néha előtör
az érzelem tudat alatt
össze-vissza csak gúny marad
hanyag, tréfás intelligencia
cinikus, méreg elegancia
a lét kietlen örömei
csendben zúzva össze-vissza
összetör, mert erős, de tiszta
darabokban a lét illata
lehel és ráng, magával ragad
bűnös és a miénk marad
tillás

26969: nagyon tetszik a versed marcus..:) van még?

Na, akkor még a szerelemről!
Szeress!
Szeress!...hogy legyen csak egy oka,
annak, hogy én is létezem...
Szeress, hogy ne puszta gázcsere
legyen csak minden lélegzetem!
Szeress!...azért, mert szeretetlen
csak mázsányi hús vagyok, üres tömeg...
Szeress, hogy lehessek Neked!
Szeress, hogy szerethesselek...

26979: Hát most én sem értem ezt a szerelem-dolgot :) Meg magamat sem, de azt hiszem igazad van :)

26979: :) köszönöm ez nagyon szép.
ne okold magad,nem szakítottál fel semmit, a seb még eleven, az idő a nagy tanító majd enyhíti beforrasztja...nem siettetem, most ez van ezt élem meg...

26978: Kedves Ani! Sajnálom, hogy felszakítottam a sebet! Fogadd együttérzésemet!
Nekem sokat segít, ha bánatomat kiírom magamból.
Felvidíthatlak?
Szerelem
Ha nem látom, rá gondolok,
- s rögtön magam előtt látom.
Róla szól az ébrenlét,
az álom.
Bármely fénykép, bármi tükör
- az Ő arca néz rám.
Érte dobban, érte szakad
szívem, ütőerem, vénám.
Megszűnik a tér, az idő,
ha szemébe nézek.
Nem értem az egészet...

26977: :( hú , nálam telibe talált, 2 hónapja halt meg anyukám....állandó sírhatnékom van, nem csak a verstől

26974: Ha mehet a szomorú, akkor még egy!
Anyu
- Vigyázz magadra, kisfiam!
És figyelj oda, mit mondanak,
és jusson eszedbe mindig az,
hogy mire tanítottalak!
És szépen beszélj, és moss kezet
ha enni kapnál valahol,
és ne kapard le a ragacs gumit
ha leülsz majd, a szék alól,
és az úton, ha átszaladsz,
- tudod, csak zöldön lehet,
és buszon az öregeknek
mindig add át a helyet,
és...
...és mondd, Anyu! A mostani
sok új szabályról nem beszélsz?!
És hogy lehet, hogy évek óta
élek úgy, hogy Te - nem élsz?
És nem tudom, hogy merre menjek,
mit tagadjak, vagy mit tegyek,
miről tudom, hogy rendesek,
vagy rosszak-e az emberek?
A többiek...Honnan tudják?...
Tán mindegyiknek anyja van,
aki szól, ha elindulnak,
hogy - Vigyázz magadra, kisfiam?!...

26973: Subidú hasát fogja, majd összerogy :)

26973: :) :) kár, h nem tudok taps szmájlit kitenni

26966:
:) a téma lehet szomorú de nem rút, rossz...

26971:
Köszi a biztatást! Akkor menne még egy ujjgyakorlat - mondanivalót ne keressen benne senki!...
Haladás
Hogy duzzad a tavi ár!
Drágább is a kaviár...
Nem terelném elvi síkra,
- van-e halban centis ikra?
Erotikát rejteget:
- Hogy fejik a haltejet?
Hol telik a hal kiskora?
Van-e vajon haliskola?
Hal(l)gat-e a kishal zenét?
Együtt úsznak, vagy szerteszét?
Halkabban szól a hal-kardal,
ha a karban alt a kardhal?
Halásznak-e zavarosban?
Halszív halra halkan dobban?
Halfiak és halleányok!
Halanyátok vigyáz rátok?
Hal(l)ja-e a kecses rája,
ha üt utolsó órája?
A csikóhal vajon tudja,
ha az utolsókat rúgja?
...Hisz a halszív szintúgy megáll,
hogyha eljön a hal-halál...

26952: tovább! (bíztat]

26946: légy üdvöz!
- a humor itt nem akadály

26877: de szép:
"Szeretet-kenyerem
szétszórt morzsáiból élek."

1
csukd be a szemed
és hagyd amiben épp sülyedsz
számolj inkább háromig
hagyd amit most mire gondolsz
és csukd be a szemed
gondolj inkább rám
mert van valami ami
hosszabb mint az életem
kedveskedő görcsei
nagyobb mint te és több mint én
erről szól pár hétfő reggeli dalom
és tudod veled van
otthonom
minden reggel a tied
csak csukd be a szemed
úgy jól láss át a dolgokon
mert mást nem tudtam
szerezni neked
2
csukd le a szemed
ez itt a hűség eszed a cukrot iszod a pezsgőt
kezdődik az elvonási tünet
mond meg neki mond meg neki
nem leszel gazdagabb tőle
ilyen a hülye természeted
színesfilmként jönnek majd visza a részletek
és sokat fogod törni rajta a kis fejed
hogy miért nem tudsz eleget a filmek végéről?
miért nem látsz semmit a happy endekből?
miért hogy nem tölti meg az emlékeidet
mikor jó volt hozzád és szeretett?
csak az
hogy ilyen szép csomagban jön az is
ami majd kiüt mondjuk egy vacsora után
és ha nem is igaz a gyanú hogy ez már több
mint amit elviselhetnél
megint csak amit megérdemeltél
de mégis valaki mondja meg miért
hogy istenem a kurva életbe
már megint miatta sírsz míg neki száraz a szeme
legszívesebben bele döfnél a közepébe
aztán abba halnál bele.

26964: Kis könnycseppet csalogató.

26965: Kapcsolódva - talán folytatás?
Azután
Innen nézve a sírgödör
már nem mély, hanem magas.
A szomszédokkal a társalgás
már sok éve félszavas.
Az évek telnek, a hónapok,
mint másodperc - a hetek.
Van, ki régebben van velünk,
mint mennyit ott fent élhetett.
Egyre kevésbé fontos az,
hogy ki mért jött, vagy mi elől?...
Nem számít, áll-e a fejfa még,
de az se, ha korhadtan kidől...
Néha cinkosan hallgatózunk,
ha harangszó jelzi az újakat:
- Vajon kik jönnek? Közöttük
hány rokon, ismerős akad?
Aztán hallgatunk. Néha-néha
beszélgetünk - a félszavak...
Nincs, ki megszabja, miről,
hiszen itt, nekünk - már mindent szabad.