Vers mindenkinek

27114: Ez őrületesen gyönyörű!!! szívecske

Kerek dombon kertecske,
beszabadult tíz kecske.
Oda répa, káposzta,
nem lesz majd a lábosba!
-----
neeemtom lesz-e folytatása?

Sóvárgás
Arcomba égett szemeid lángja
márvány testedbe álmodom testem
melleid dombját ajkammal karmolnám
ezt a sóvárgást kerestem.
Mezítlen tested csokolnám szomjasan
ajkadba marnék éhesen
kéjes hangodat vágyom hallani
kívánlak… kívánlak rémesen!
Ilyen merészet még sohasem szóltam
de most vágyam szóra nyitja szám
pedig nyelvem nem beszédre áhít
sóhajod bárcsak hallanbám!
Örjöngő aggyal epedve falom
szeretkezésünk képzetét
és megelégszik a test, ha megkapja
a pokol mennybéli érzetét.
Megjegyzés: 2001. Ocho Rios, Jamaica. 6. hónapja távol

… féltelek…
Fordulhat úgy, hogy szememből könny fakad
És haldokló alkonnyá válik a virradat
Lopott perceink jégheggyé fagynak
Tüze is kialszik a hazug napnak
Elporlik reményem, mint száraz fakéreg
Lenyelve keserűbb a mézédes méreg
Elvetélt álmomnak hátat fordítok
Kívül nem látszik, de belül ordítok

Fohász
Mi atyánk, aki a mennyekben vagy...
Csalódtál bennünk? Szíved megfagy?
Hideg, mint a jég? Rideg és kemény?
Az emberiség számára maradt-e még remény?
Én tudom-Uram- sok a vétkünkés mély a bűneinknek árka:
Jön az árvíz, Noé meghaltés elmerült a bárka
De felépült egy újabb Bábel! Magas tornya büszkén áll
és hitetlenek trágár szava pokolból a mennybe száll.
Aranybikát készítettünk: drága bálvány, faragott kép.
Összetörtük kőtábláid! MÁR NEM TÉGED IMÁD A NÉP!
Elküldted a fiadat, hogy mentse meg a világot?
Júdás pénzén veszünk majd a sírjára szép virágot,
mert megöltük a Jézus Krisztust: véres emberáldozat!
Számunkra a pokol tüze megváltás! Nem Kárhozat!
Én mégis arra kérlek Uram: Bocsásd meg a vétkeinket,
ne hagyj el, mert gyengék vagyunk! Kísértésbe ne vígy minket!
Jöjjön el a te országod, egy boldog kánaáni bőség,
mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség... Ámen
Megtagadlak és mégis kérlek: segíts bűnös népemen!
Pogány imám hozzád szól - hát... van bőr a képemen!

Édesapám
Öregszik, hisz´ lassan ötven és deresedik már a bajsza
kimerítő dolog ez a létért folyó hajsza.
Korán kel és későn fekszik
az ördöggel is megverekszik,
de kiáll az igaza mellett.
Mindig tudta, hogy mit kellett
tenni és azt meg is tette
a kudarc el nem ilyesztette.
Nála jobb embert nem ismerek én,
mert az én apám a legjobb ember a föld kerekén!
Nagy és erős az én apám, nagy testben nagy szív lapul
bölcs és okos, s mint a jó pap, ő is holtáig tanul.
Sokat olvas, s a világban tágra nyitott szemmel jár,
de ha kell hát éppoly´ zord és kemény, mint a sziklavár,
mely dacolva az ellenséggel védelmezőn áll a hegyen.
Én azt kérem a Jóistentől, hogy egyszer majd, ha lesz egy fiam
neki is egy ilyen jó édesapja legyen…

In memoriam...
Utoljára jött fel a nap
utolsó utadra kísért a pap.
Zuhog az eső, sír az ég is
te is sírnál, de most mégis
hallgatsz némán és hidegen.
Legyek dongnak leomló hiteden…
Azok, akik szerettek ( sok ilyen nincsen )
és megosztoztak veled a kincsen
most mind itt vannak, hogy együtt legyenek
és tőled mégegyszer búcsút vegyenek.
Hívnának újra élni, játszani
rosszak között is jónak látszani
De nem szólnak semmit. Egy percre megállnak,
fejet hajtanak és elsétálnak…
Szomorúan nézed, ahogy egyszerre lépnek,
még sohasem láttad a reggelt íly´ szépnek.
A Jóisten melletted állt és nevetett…
majd kőbe véste egykori nevedet.
Megjegyzés: Pap Laci emlékének.
A "kiscigánynak", akit a Jóisten csak magának akart…

...ugyan...fióknak írok... de nem akárhogy:)

HínnnyeTe!
Megjelent valami köteted? ;)

VELŐS
Kiloccsant aggyal fekszem a sárban...
Azt hiszem már nincsen a tárban több golyó.
Fekete véremet a megáradt folyó
majd elmossa talán,
s ha kiterítenek az élet nagy ravatalán,
mint egy rothadó dögöt,
majd felkérem egy táncra az összes ördögöt
és démoni valcerre mozdul a láb.
Egy megcsonkított testű marionett-báb
vagyok az Isten tenyerén.
Zsírosra híztam savanyú kenyerén
az arctalan világnak.
Volt idő, mikor egy virágnak
az életet adó termőföld voltam,
s most ebbe a földbe temetnek holtan.
Éltem, szerettem, reméltem, hittem
és nap-nap után boldogan vittem
közös álmainkat fáradt vállamon.
Most habos nyálam csorog az államon
ahogy állok a máglyán és várom a tüzet
ami eléget, mint egy Orleans-i szüzet.
Meghalok! Igen! Pokolra jutok,
de tudom azt, hogy hiába futok
tegnapi szerelmek után...
Egy revolver csövébe vigyorgok bután.
Már nem várom a virágos tavaszt,
üdvözült mosollyal húzom meg a ravaszt.
Én élmunkás lettem a halálgyárban,
hiszen kiloccsant aggyal fekszem a sárban...

Szerelem
Enyém a szégyen tiéd az erény,
az én végzetem, hogy te vagy a remény.
Érted kínoz engem a gyönyör,
ami téged símogat, de engem gyötör.
Hiszem, hogy hazug szózatod igaz
magadért büntetsz és te vagy a vigasz.
Önző szerelmem a kárhozatod…
Áldott vagy te… s én az áldozatod!

Megkésve
Magamban ülök a harsogó csendben.
Kezemben füstöl a tegnapi átok.
Ki mondja azt, hogy minden rendben?
A csendtől semmit sem látok…
Nem lesz a világban miattam sírás,
engem senki sem gyászol.
Elszáll a szó, elporlik az írás
és üresen marad a jászol …
Lesz-e vajon egy holnapi szónok
ha nélkülem ébred a másnap?
Vagy jönnek majd a hallgatag klónok
akik mást hazudnak és másnak…
Felkel a nap, biztosan felkel
és ugyanúgy lesznek új dalok.
Semmi sem változik holnap reggel
Csak én egy kicsit most meghalok…
Rádtaláltam, csak kicsit megkésve,
így miattad lettem szomorú, árva.
A Mai Bolt ajtaján táblára vésve:
˝FELTÁMADÁSIG ZÁRVA˝

Irak2004
A messzi közel-keleteten elveszett a kontroll
nem térnek már vissza fiaink a frontól.
Egy fiú apját elküldték a homokszínű harcba,
hogy egy másik fiú apját üsse puskatussal arcba.
Nagyapámat megölte egy idegen lány férje,
s most anyám zokog, hogy az apját tőle visszakérje.
Az Isten fia harcba ment egy másik Isten ellen
s egy harmadik Isten lőtte mind a kettőt mellen.
Meghalnak mind: fiúk, apák, férfiak és hősök,
´kik a holnap fiainak lettek volna ősök.
Isten ellen indultunk és meghaltunk egy hitért
csak az Isten addigra mielőlünk kitért.

Megjövendölt holtak
Voltak sápadt asszonyok, ´kik
holt álmokat szültek
és voltak gyönyörű lányok
de ők is megőszültek.
Voltak mosolygós gyermekek
rút felnőttekké lettek,
voltak éhezők is bőven
tán azóta sem ettek…
Voltak bátor harcosok
de végül mind elestek
voltak elveszett angyalok
akiket sohasem kerestek.
Voltak jóságos Istenek
őket megtagadták
voltak uzsorások
és a lelkünket eladták.
Voltak vad jóslatok
és igazakat szóltak.
Így lettünk mind élőkből
megjövendölt holtak.

Fázni, félni, sírni
Fázni fogok, mert fagyos szél támad.
Hol van a nagykabát, amit a kedvesem rámad?
Hol van a tűz, a forró vágy?
Fázni fogok, mert üres az ágy…
Félni fogok, mert sötét az éj.
Hol van a láng, az izzó szenvedély?
Hol van a napfény ami benned ragyog?
Félni fogok, mert egyedül vagyok…
Sírni fogok, mert eljön a tél.
Hol van a nyár, amit magaddal vittél?
Hol van a szépség, az angyali báj?
Sírni fogok, mert nagyon fáj…

Gólem
Néha kócos éjszakán, ha rámtörnek az árnyak
felébrednek álmukból a megbilincselt szárnyak
és angyalsereg jő az égből némán, mint az átok
ravatalról kél a holt és vadászni fog rátok.
Kigúnyolták, leköpték és megölték a testét,
de visszatér és bosszúvággyal tölti meg az estét
mert számára a megtorlás az egyedüli öröm,
a sírban a szív meghalt, de tovább nőtt a köröm.

Nekem az élet fényzelen ékszer
a szerelem görcs, zsigeri kényszer.
S mert˝ a szenvedély szadista szerető
nekem az élet angyaltemető!
Nekem a boldogság fájdalomkúra
az öröm: bánatakkupunktúra
Hisz angyali szárnyamon ördögi lánc
nekem az élet medvetánc!
Nekem a mennyország menekülttábor
a Kánaán ígéret: szkeptikus távol
és ha Isten sincs már az sem érdekel...
... nekem az élet hamisan énekel!

A te szavad...
Narancsvörösen csordul le a nap
szívemben letérdel a vágy
eszembe jut a szó: a Te szavad
nézem az ajtót, s üres az ágy...
Hányszor maradt kimondatlan szó?
És hányszor mondtam ki helyetted?
Hányszor volt bús, bánatot okozó
a szó, a Te szavad: hogy szeretlek...
De feljön még a narancsvörös nap,
s felébredt eltemetett vágyad.
Eszedbe jut majd a szó: a Te szavad
nézed az ajtó, de már üres az ágyad...

Fekete
Fekete vágyad újra visszatért
és sárga manók lopták el kincsem,
míg én harcoltam egy halott holnapért
s már tegnapom sincsen…
Fekete álmom néha feléled
és messze van még az ébredés
s ha két kezem reggel újra eléred
az már csak tétova tévedés…
Fekete ágyban egy fekete asszony
feketén visszhangzó sóhalya
hagyom, hogy álmomban velem virrasszon
mint haldokló utolsó óhaja…
Fekete szavakat mormol a száj
Isten veled, te fekete nő!
fekete halál feketén fáj
a fekete pók újra álmot sző

Sírkövemre
Hadd éljek bennetek
ha nem élhetek veletek.
Ne sírjatok, hisz'
már én is csak nevetek.
Szeressétek azokat, akiket
én nagyon szerettem,
mert ha voltak is rossz napok
már mindet elfeledtem.
Legyetek boldogok és
soha ne féljetek!
Isten veletek, helyettem is éljetek!

ecc-pecc-kimehecc
én vagyok a bikahecc
arénába küldtetek
életemért küzdhetek
cérnára, cinegére
akasztófa zsinegére
kötöttetek...HOPP

No, akkor fokozom...
Megbocsátás
Bár ocsmány a politika,
bár dühöng a bűnözés,
és a magánéletben is
van hazugság, nem kevés,
s bár a Világ mindent megtesz,
hogy kimúljon magától, -
szeretem az embereket!
- mondta az alligátor...

27091:
hihh! az előző somoly még ennek szólt, bár a 27092. sem volt épp rossz!

:)

Balszerencse
Én kívül, az eb belül.
Megugatott emberül.
Rugdostam a kaput, és
lyukas volt a kerítés...

Sóhaj a hídon
Talán még bírom
A boldogság súlyát
Szívemből bújj át
Lelkembe
Teszek rá tapaszt
Könnyítsd mostmár te azt...

Az őrület diadala
Képzelet legyen hát minden észnél hatalmasabb
lényegtelenséget hord a faragott szobor, pillanat-alak
agyadban az igazság neuron-szövetben, nem rejtve tárgyba
a látott pőre, egy formált valóság csak agy képe igaz!
Kinek minden látott
Kinek minden látott, kérdezzed őt
miért e sok szín, forma és alak, pántolt tér minek
ha bennük nincs cél, ha bennük nincs idő
ha képtelenek festeni élve
ha kevés gyúrni szoborrá az agyag ízű föld
ott kint acél szárnyát lengeti a fémszagú hideg

Feketén - fehéren
Ha volna annyi szó -
- ahány billentyű a zongorán -
- hogy elsuttogjam...
...akár a lefogott billentyűk...

Kirándulás
Felszállnék egy űrhajóra!
(Nincs nekem, ezt sejtheted,
de felszállni csak jó volna!...)
- Bejárnám a kék eget,
megvárnám, míg eljön az est,
és látszanak a csillagok.
Az egyiken van egy kereszt.
Na, ott fekszik, ki elhagyott.
Szétszórt napsugárkalászból
fonnék aranykoszorút.
Ha felnéznél, látnád, mától
masnivá hajlik a Tejút!
Könnyeim vetném a Napra,
és lejönnék a Földre.
De a szívem ott maradna.
A csillagon. Örökre.

és azt mondtam már Dzsó,hogy TYŰHA!!??
csókolom az orcád mindkét felit