Vers mindenkinek

-Másik hangya
Volt
Hol a hold
Lebukott valahol
Tér végi
Jelen időben
De olyan messze
Hol máskor van ugyanakkor
Viszonylagos időt és teret
Érteni kár amúgy is
Perenciás tengeren túl is
Járt már a mesénk
Mikor elénk
Két hangya állt
És vállt vállnak vetve
Arcukkal ránk mérgedve
Kiállt az egyik:
-Hé te mesét hallgató főokos!
Bunkós szuracsos botommal
- Nem vágyod oly hőn -
Kólintalak főn
Ha tovább akarsz jönni
A mesében itt megálljt parancsolok
S ha megmoccansz
Egy hangya bögyörőjényit akár
Akkor bepancsolok...
A másik hangya
Bár nem mozdult
Szemében fény gyúlt
És ahogy ezt mondom és mesélem
Remélem
Észrevesszük, hogy mesénkben tovább eredtünk
És szállunk a másik hangya
Szeme fényében délnyugatra
S tovább a tenger végi máskoron
Ahol
A hold fut a víz fölé
Csöpögve róla a sós lé
A csillagokig akár
Mozdulatlanul
(pofontól félve)
Mégis tovább mesélve
A sötétkék éjeket...
--------------
Így maradok veled
S repülöm tovább az izgalmas életet...

Kedvenc idegen toll: Petri
Vakvilág
Üres a tér, vak a világ,
dehát mégiscsak nekivág
az ember, mert mi mást tehet,
hogy el ne lepjék a legyek.
Alkotni, cselekedni kell:
tollal, ecsettel, semmivel,
mert nem lehet, hogy csak legyünk,
mint a barom, és ne tegyünk
semmit, bár tudnánk >tenni< a semmit!
De nem tudjuk, hát erről ennyit.
(Ps. A szerző undorodik magától,
és ez sok mindenben meggátol-
ja.)

Születés
Már az első sóhajtás is.
A tüdő majd' kiszakad.
Megszülettem és már fáj
az első pillanat.
Vajon, hány pillanat egy élet?
Félek...

Szeresd újra...
Szeresd újra a szerelmet,
ahogy a gyertya lángja ég
és viasz folyik testén
Mikor álmodtam, hogy álmom lesz
a szerelem lángja szívemben ég
és valakiben ott él
Kezemben volt kezed, éreztem
véres zivatartól ázott
és a lélek feslett csendben
Mikor szerettem, ahogy én
Mikor kezdődött a szerelem
és felfordult bennem
Köszönt, itt volt és elment
-Viszlát testvér
elhagyott
felért helyére, nap votl, csillag, ragyogott
-Viszlát testvér
Szeresd újra a szerelmet
szeress újra, ahogy lehet
Takard le a napot és
Szeress újra helyettem, lopva finom csókod
Szeresd újra álmom, hogy velem ébredj
Szeress újra!

A ház
A ház, az beton,
sok tégla, mész, és homok.
A ház - ingatlan. Szóval stabil, és soha nem mozog.
Hogy hol van a ház? Hát egy helyrajzi számon.
Legalábbis a térképeken.
Illetve, valami alapon áll.
De hát ez lényegtelen.
És a házon van tető,
azon meg sok cserép.
Házak egymás mellett vannak, magukban, vagy szerteszét.
És a házon vannak ajtók, meg ablakok.
Van EGY ház, azon EGY ablak.
Én mindig arra gondolok.
Én mindig ott állnék,
a ház előtt,
és nézném azt az ablakot.
Minden házon azt látom már.
...Hol gyöngy-hajad szélnek dobod,
hol búcsút intesz, és kacagsz -,
ahogy utoljára láttalak.
Én minden házat megnézek,
ha rajta akár
csak egy ablak akad.

szia ritkánjáró társam :)

Szia Dorkaaa! :)

hagyom a csendet zenélni
hagyom a napot betérni
hagyom a percet elkésni
hagyom a reggelt felkelni
hagyom a szemet keresni
hagyom a lelket szeretni
hagyom a kacajt kitörni
hagyom a szívet megégni

77 - jónás tamás.
csak annyira pofán vágott most, hogy muszáj volt beírjam.
www.pepita.hu
szerintem korunk józsef attilája, bár annyira közhelyes ezt így kimondani.

marcus ez nagyon klassz
dorotee a tied nemkülönben

mitől fehér az idő, és mitől sötét az én
mitől telik a nap, és mitől fogyok el én
mitől teli a hold, és mitől üres a szem
hová mehetek el, ha folyvást megérkezem
mitől teljes a csend, és mitől csonka a szó
minek az ára az élet, s minek, ha csak foglaló
damilok lógnak az égből, minek, ha úgyis elégnek
kinek szólnak a dalok és kinek szólnak az ének
(jt)

várom a szavad
keresem tested
neveden heves
szívemmel festek
borul az óra
hullik a perc
éget a vágy
majd letepersz
...

tánc:
más állapot.
ha testem rángatod,
vagy finoman hangolod
a zene ütemére
ha a világ eltűnik belőle
s nem marad, csak te meg én
ha táncolunk, az élet végetér
s ha már csak a vérünk zenél
a szikra szemedből szemembe ér
akkor, ott: élek igazán
s éled minden pajzán
kielégülés;
szerelem!
a tánccal végetér.

Záróra
Elhallgat a zongora.
Utolsót pendül egy gitár.
A tükör kopott foncsora
fesli a fényt. Bezár a bár.
A forgószék kopott bőrülése
tested nyomától ékesebb.
Végigsimítom. Váltva felszakad,
és heged lelkemen a seb.
Messzebbről néztelek az éjjel.
Kacagtál, ragyogtál megint.
Te - élsz, de engem, érzem,
a forduló Kaszás köpenye meglegyint.
Megcsókolom a bőrülést,
- de az már csak dohányszagú.
Ha meghalok, szépségedről
elmegy az utolsó tanú.

Ritkán jövök
Ritkán jövök,
pihenek.
Gondolatban
kisgyerek
szeretnék lenni,
megfelelni
felelőtlen szavakkal,
képzeletem
röppenne madarakkal,
s ott szállnék le,
hol jólesne
a földre leülni,
porba merülni
- hisz abból és azzá -
de közben
döntések súlya nyom,
s néha kimondott
gondolatom,
szádból fegyverként
villan felém,
s ilyenkor ijedten
botlom belém.
Ritkán jövök,
bár leszokni nem tudok,
ám tudnod kell,
senki elől nem futok
- csak néha magam elől -
de egyszer minden fal ledől.

Ipafa
az asszony háta bűzlött a penésztől
a férje hurkot kötött nyakába
elege volt az egészből
és elment panamába
a panamai fapipa
(darabja kétszáz pezó)
csendesen pöfékelt
míg sisteregve izott a rezsó
(napjában ráköpött vagy tízszer)
eszébe jutott a penészes kötél
meg a kerti gödör telve mésszel
és panamából pemenébe ment
hamisított útlevéllel
onnan néha kitoloncolták
(miért is ne, van ilyen)
de vissza is engedték
(no nem egészen)
ipafa papja, padre pedro
szórta rá az átkot meg a hamut
reggel este délben.

Csontritkulásom nincs
és ez nagy kincs
fejemben helyette
zörög a mész
kisebb helyre
szorul az ész.

27068:
Kívánságok
Amikor még gyerek voltam,
úgy vártam az ünnepet!
...Jó régen voltam gyerek...
Emlékszem,
hogy számoltam a napokat!
Ott járt minden gondolat,
hogy mit kapok,
mit hoznak az angyalok
- vagy az aktuális „hozó"...
Hiába, a Világ változó!
- Jaj, ez a csontritkulás!....
Hozhatna egy kis meszet
a csontomba a Mikulás!
...Az ördög meg elvihetné
a káros koleszterinem!
Azt hiszem,
írok még a Jézuskának
(vagy felszólok mobilon),
hogy hozza meg - vagy inkább helyre! -
a hemoglobinom...
A húsvéti nyúl pedig
tojhatna egy altatót,
így aludhatnék reggelig!
...Már mély álomra se telik...
Csip-csip...Jött egy esemes:
„-Sajnálom, a zsákom tele,
nem fért mész egy gramm se bele!
Aláírás:
Mikulás"
Jé, a ládában egy levél...
A boríték piros...A szaga
a záptojással felér!
Ki az ördög küldte, vajon?
Tényleg Ő...Már vártam nagyon!
„... - Sajnálom, de a pokolban
az ördögök kövérek!
A lényeg:
A koleszterin marad!
Éljen, ahogy tud!
- Belzebub"
Összegyűrtem és kidobtam
a levelet mérgemben.
Az életben
mért megy minden cudarul?!
- Nini! A nyúl!
Meg se vártam, hogy kibökje:
Nincsen nála altató...
Úgy kínáltam fültövön,
még az este kiderüljön,
a nyúlhús milyen laktató!
Száz a vége - egy a szó:
a Világ ilyen változó!

27065:
Be ne fejezd, szellemes
törekvésed jellemes
embernek kellemes

Össze vissza irogatok néha verseket. Nem profik, de azért megmutatom.
Gyötrelem!
Mikor ér már véget ez a kínzó bizonytalanság?
Mikor lesz már újra bizalommal teli gyönyörű vágy?
Mikor hihetem újra mondataid minden szavát?
Mikor élhetem újra a kapcsolat felhőtlen álmát?
Vagy ha ez mind lehetetlen!
Mikor jövök rá hogy még mindig valótlant állítasz nekem?
Folytatódik vajon a mocskos hazugság?
Vagy rájövök hogy ez mind ne más mint egy nagy tanulság?
Meddig lehet kifordítani a valóságot?
Ilyenkor bukik ki hogy az ember milyen valóságos!
Jó lenne ha mindenki időben rájönne!
Mielött újra szívek törnének!
Mert aki ezt teszi veletel!
Az nem érdemli őszinte szerelmetek!!!

- Az öreg varjú
Dobj a sutba
Háborúba
Nekimenni
Sose félj
Vak a nyúlra
Mint más húsra
Nem viccelni
Ne izélj
Háborúra
A varjúcska
Fel az égre
Ingatag
Nem a szótól
Az ágyútól
Elrepülve
Itt marad

27064:
Hiába tiltod, én kozom!
Egyébként is, bármi fazon
ne mondja meg, hogy hány a lábam,
- és általában
szembe vagyok a széllel -,
széjjel
rakom őket, így nem billegek,
remek.
Amit írtál, az német?
elmémet
csiszolnom kéne, hogy értsem
- de mégsem!
Világnyelv a magyar!
Zavar,
ha kérem, hogy anyanyelvemet
(kelet-
magyar akcentus még belefér)
használd a kedvemér?
No, de a témára visszatérek,
a himpellérek
ellen emelem fel szavam,
ha van.
Magára csak az vegye,
ki kegye-
tlenül alulra sorol!
A porol-
tót vágnám szívesen fejéhez!
Ennyit már csak megérez!...
Szerinted feles-
leges
a sirámom? Látom, nem tetszett!
Nyeszlett
életem rossz irányba halad,
és falat
mászom, árkot ugrom akkor is,
ha bugris
-lelkű mások csak békén andalognak.
Soknak
még hólánc sincs a talpán!
Balkán
csak karnyi körben vesz körül?
Örül-
hetek én még bárminek vajon?
Bajom
számtalan - fogam kevesebb,
hátamon a sebb -
két bé, mert annyi van!...-
több fakad, mint gyógyul!
Pórul
jártam akkor, mikor megszülettem!
Befejeztem.

27063:
Ne kozz tilta!
Lehet ellen- de csak, ha két lábon állsz,
Különben az ember billen
Széllel szembe csak ki azzal bélelt, hogy stehen
Különben is kár;
Hisz mondd, mire warten?
Nem is értem már.

Tiltakozom!
Tiltakozom!
De kinél?...
Annál talán, aki ítél,
aki megszabta, hogy szegény legyek,
hogy szakadatlan küszködésben
éljem az életet?...
Tiltakozom!
Felháborít nagyon,
hogy minden könnyedség ott feszít
a másik oldalon,
hogy nem tudom, milyen egy szálloda belül,
csak azt, hogy a kenyér
hol, és mennyibe kerül!
Tiltakozom!
Azért, mert a vastag ajtók
másik felére került a retesz,
és, hogy aki nyitja-csukja,
nem biztos, hogy észrevesz!
Tiltakozom!
Mert bőröm fehér
ahogy a hő nyár véget ér,
hogy egyféle diétám van, ha kevesebbet eszem,
hogy néha szenvedés, hogy létezem...
Tiltakozom!
Mert bánt, ha - Hé, Öreg! - a nevem,
hogy még csak kívülről láttam,
milyen egy kétszemélyes kórterem,
hogy az emhármason csak Fótig megyek!
Tiltakozom.
...Mert gyűlölöm a fapados életet...

27061:
Nagyon jó!

Hatsz, alkotsz és gyarapítsz
A haza meg derül rajtad.
Már hatszor mondtam, ez gyatra vicc.
Hetedszerre meg húzd le magad.
Jöjj el piacszabadság Te szülj nekem tendert
Melyen hadd legyek én a Bajnok, a Nyerő
És úttestemen át zúgó paripák, 500 lóerő,
Biz tiporjanak át, miután havijegyet vettek.

A sötétkék almafa
Jó kis gyümölcs: férges, régi és csúf.
Jöjjön, akinek fáj foga
Ez a sötétkék almafa.
A tulaja csak ráncigálja,
Nem tetszik az almafája,
Ez a sötétkék almafa.
Fogaim érzik, szemem látja,
A furcsa kertek maskarája,
Ez az egyszem almafa!
A gyomrom az ételt csak félig eméssze,
Hadd jöjjön végre az élet csemegéje,
Ez a sötétkék almafa.

elvonultam.
csendben vagyok.
a teának most időt hagyok
hagy hasson a csodaszer
s az idő majd kihever..
a csalán csípett eleget
csak a nyakon a kés nevet
voltam már csöndben - eltemet -
s Téged félre tettelek
hogy igazán Egész lehess.
most keresem helyemet
csendemben elveszek..
egyedül nevetek

Kedveskéim, merre jártok?
Meddig várjak még Reátok?
Megint ez a fránya munka?
Dugjuk fel a vala...-ba!
(No, ezt még úgyis megbánom... Sőt, ÉN kérek elnézést!)

27005: teccett! (mosolyog]