Vers mindenkinek

27050: Kicsit jobban kidolgozva:
Magamban
Összekoccannak fogaim,
ha ráütök zsebemre.
Vasárnap van. Hétvégeken
már sohasem teszem be.
Nem kell fog, ha nem beszélek.
Szótlan az én magányom.
Vasárnapi rántottámat
fog nélkül is megrágom.

27054: ..)))

öcsém facsiga
mennyi micsoda
fejem tenyeremben
agyam fekhelyemen
szemem kerekeken
gurul eszevesztten

Szép jó éjszakát!
Az álom járja át
a lassuló gondolatot
- "ma már nem hasad tovább".

27051:
Ahh nem!
Álmosságom lehet oka,
hogy az eszem épp nem fogta
fel, sem le az üzenetet,
maj írok magamnak holnap
okosító leveleket!
:) :)

27050: Buta szóvicc a platán - implantátum összecsengéséről, kihegyezve a kivehető fogsorra. Tényleg nem volt jó...

27048:
nojezt nem tejjesen értettem! 8)

Alszik a billentyűzet,
az egér is horkol,
fejemet lassan
kezemben hordom,
ha senki nem szól
szegény fejemhez,
elhurcolom magam
puha fekhelyemhez!
...

27047:
Beültettek egy implatánt.
Nagy lehet, azt képzelem!
Ha cserepes a platánfa,
bármikor kivehetem!
Ágyam mellett egy pohárban...
Praktikus és szép holmi!
Hogyha kell, csak odanyúlok,
- és nem is kell locsolni!

27045:
Pedig én nyáron láttam egy nagy
fát - egy hatalmasat!
Letenyén - 500 éves platánt! :)

Faajtóban fakarika,
fából van a vastaliga
kereke, s fafejünek
milyen lenne? Hát
seprűhajú gyereke!

27044: Nagyfát hagyjuk!...

27041:
nagyfazék?

27042: De favicc!

27041: De poén :)

27040: Ha már a fánál tartunk... Értelem nem sok van benne!
Fakutyának fapofája
faragatlan fabula.
Fasírtfalás fakabátban
farsangoló faluba!
Fatálisan falánk f@szfej,
fagylaltevő fakadék,
fanfárhangra fanyalkodó
farmotoros fazék!

Ki faképnél hagy,
annak faarca van?
Vagy talán épp
egy maszkos arctalan?

27038:
Ez vmi szőkenős vicc lehetett! :)
Még szerencse, hogy az enyém nem volt igaz. ;)

27037: Erről jut eszembe, egyszer a jáksó mondta:
- Egyszer véletlenül a WC mellé ültem, és éreztem, ahogy megy fel bennem a pumpa...

Itt az este.
Gépem már leste
mikor ülök mellé,
s meg is tettem,
mert elgurult a kellék,
a fürge kerekesszék.

27035:
Ó, ez nagyon szép!
Ebbe nem tudok belekötni! ;)
Szép estét!

Búcsú
Úgy mentél el, hogy a búcsú
- mint annyi más - elmaradt.
Azóta csak mormolgatom
a bennmaradt szavakat.
Nem emlékszem, kérdeztem-e,
- vagy csak akartam talán,
- hogy élnél-e holtomiglan
egy nagy mackó oldalán?
Mondtam-e, hogy Tenélküled
üresek a nappalok,
és, hogy éjjel attól félek,
hogy nappalra meghalok?
...Hogy nélküled én sem vagyok?
Hogy csak Te vagy énnekem?
Hogy Te voltál bőröm, ruhám,
s most itt állok védtelen?!
Úgy mentél el, hogy a búcsú
- mint annyi más, elmaradt.
Nem tudom, hogy mondtam, vagy csak
mormolom a szavakat...

:) most sikerült visszaolvasnom benneteket, nagyon jót mulattam, köszönöm nektek.
:) :) :)

faképnél hagyott
faarcot vágó
tuskólelkű
városi nagymenő
nagymellénnyel álmodozó
összetört testű kebelcsoda
álomképe a nagy ő
együgyü, áltatos
sznob világ
gyűrödt divatlapfotó
csöpögő invázió
ismételt gúnyzene
slágernek hitt kínlódás
képlékeny sztárvilág
elszáradó sokezer kis virág
tálcán kínált valóság
színesnek hitt lét
szürke és sívár még
műanyag ízű forgatókönyv
büdös, lökdösö járókelő
nagyképű, nyálas
egymás húsát tépő
sietős emberevő
a szexust másképp
hajszolva mindenképp
nimfomán csodák templomában
a magány egyszerű imájában
kevés a szó
mert hiszik, most ez a jó
kevés a mosoly
mozdulatlan mimika
vágyrajárt kéjszellemek
tudatlan mindenségben
hitetlen önarcképben
néznek láthatatlan tükörbe
acélos világ, zajos mindenütt
odakinn
idebenn
felfordult
kemény belső
magát tulzó közöny
de ez van

27031:
Este 8-kor jövök újra,
engem most hagyott el
- teljességgel kifacsarva - a munka!

27029:
Vajh' ki riad, Frajd-e, vagy én?
Feléje szólsz, avagy felém?
Ő már újat nem talál ki...
Frissebb lehet nála bárki!
Rám céloztál? Én melóztam,
de vége lett, éppen mostan!
Szűz papírom s hegyes tollam,
és minden mást félretoltam!
Magas labdát ki ad nekem?
Tréningezem a szellemem!
Felkészültem most már végre
adok-kapok párbeszédre!
gy

lágyan ring
tekergő
ritmus, moraj, kép
keingő
szabadság
lebegő érintés
lassan mozdul
a létezés
fenn, ott, száll és elmereng
lenn, itt tüzet gyújt
akarva a félelmet
akarva, mert felélem
kéj, gyönyör
fenn, ott vihar készül
lenn, itt harcba száll
ösztön és varázs
akarva a szerelmet
akarva, mert eltemet
halkan szól
hadaró
szó, tett, mozdulat
maradó
a szabadság
egy néma érintés
lassú vezeklés
a létezés
tillás

27028:
Remélem, el nem riasztottalak,
mert, mint gumifalnak a vak
labda, úgy pattanok rá minden
szálló gondolatra, hogy csiklandva
terjedjen arcodon a mosoly, célom
ez ügyben -hidd el!- sosem komoly.

Lehet, hogy Freud kóborol itt köztünk?
S ha már minden gátlást levetkőztünk,
fény derül arra is, hová teszi kezét,
ki nadrágjában hordja kéznél levő eszét.
------------------
Bocs! ;)
Nem bíííírtam ki - le kellett ütnöm a labdát! :) :) :)

27026:
Kezem a zsebembe
jaj, hogyan teszem be?
Alig akad hely már benne.
Az eszemtől tele lenne?
Zsebnyi ésszel okos vagyok?
Olyan okos, mint a nagyok?
Mekkora zseb kell Einsteinnek?
A zsenik több zsebbel mennek?
Semmi baj, a zsebem lyukas.
Lyukon kifér egy fémhuszas.
...És így viszont sosem feszül,
- ha kihullik? majd megkerül!