Vallomás:
Mindig elmosolyodom, ha rád gondolok
Látom magam elott arcod,
Szád mosolyra húzódik, de szemeid
szomorúak.
Fázol, lábad magad alá húzod, de
nem segÍt.
Egyedül vagy? Nem csak nem veszed észre,
hogy aggódnak érted.
Fázol, magányos vagy. Ki érti meg, hogy
legjobb ha békén hagynak.
Mindig elmosolyodom, ha rád gondolok
Mert tudom szeretlek, mert tudom érted mégis
csak érdemes volt.
Érdemes volt, furcsán összeolvadnak a
szavak.
Érted? Nem? Fázol.
csak onnan tudod mi az, mert szivedbe markol a
fájdalom.
Mert végeredményben én itt vagyok.
Mindig elmosolyodom, ha rád gondolok
Gyülölsz tudom, fáradt karom hiába
nyúl érted
Gyülösz tudom, nem adom fel
Gyülölsz tudom, azért ami vagyok
Egy koszos senki, puszta rágalom, mert érted
vagyok, érted, és szivem hasad meg.
Mindig elmosolyodom, ha rád gondolok
Mert nem mondtam ki, de hal vagyok,
Hal aki csak úszik az árral szemben,
Hal aki magányos,
Hal aki téged szeret.
Hal akit kifognak, és megsütnek élve.