Vers mindenkinek

Emlékezz
ami a múlt
az a jelen
emlékezz
nyissa föl szemed
az emlékezés
és küldjön álmot
tévelygéseidre
barátom

Az ártatlanság hártyája
jó lenne valami jó
papírból kihajtogatható
végtelenségbe színezhető
fodros-kacsos háztető
szép lenne valami szép
vasárnapi asztalteríték
miben te ezüst villa
én domború kanálbél
új lenne valami új
feloszlott kötelékeken túl
hol a valóság fény-jelen
univerzumunk bő bálterem
igaz lenne valami igaz
pőre tünde vigasz
belül oldó léleksav
teremtésünk tiszta mágiája
pattanó edényünk
az ártatlanság
tojásszín hártyája

Glória
emlékszel-e a kezed
fennsíkjára csorgatott viaszra?
a bábra, mit a gyertya font
pirosan ujjaidra?
így oldódsz lényem köré ma
tenmagad önti szoborba lényem,
élő viaszbabám s múlt reményem,
mi egyszer szép volt,
immár időtlen harmónia
(…)
emlékszem,
kislánytestem hóba vetkezett,
karjával fehérlő angyalt legyezett,
most csuklómon cseng
e sugaras glória,
ma már tisztán
szólhat
az asztrális melódia:
hisz ma már tudom, hol vándorolsz,
- lelkem mely szelídülő várfokán,
vagy pihennél inkább
pincéim pókjainak
áttetsző hálóján? -
hisz szép-szüntelen honolsz
már nem vethetem
testem a szűz hóba,
lelkemben is megállt
a homokóra,
mégis:
földjeinket egybe szántja
szárnyaival
a gyermekarcú angyal,
less utána:
(szemed tünde ékszer)
glória csuklóján,
a végtelenben nyargal
dísz vagy, örök:
felfűztelek rég
sorsom gyöngysorára
időtlen évszakokban
e szemek
hullnak létünk
tágas birtokára
de ma
gyertya, báb,
gyöngy, hóangyal
dalolja-viszi-lobogja:
te lehetsz verseim
egyetlen
s örök lakója

Szupraszteriális mélyedés
nyakunk alatt
térképrõl ránk
tévedt tengerszem,
sekélyebb tócsa:
nem lakják
áttetszõ halak sem
megközelíteni kulcscsonton
egyensúlyozva is lehet
mutatja szívverésedet
és homorítja idõtlen
lélegzetvételed

(28275:)
lágyan nyíró ajtó
álló lány szakajtó
mása kép ez Ő
fotó mezőben
futó fazon
nyáron meleg van bizony nagyon
azért a vers az hűvös és
azért a hűvös verselés
kimindegységesedve
mert az a fránya medve
sajttörésre hí
"He bear"-nál
tail N
- far keen CA -
(ehehehh)

Derűre ború, könnyre nevetés
Mint borúra derű,
vagy lábasra fedő,
torkomra friss nedű,
náthára zsebkendő,
oly’ nagyon kellenél,
s amint a kellem él,
fáradt szíved mögött;
az értelmem fölött
rendezget a lélek
eltitkolt jeleket,
de nincs mitől féljek,
míg érzem kezedet!
(bocs' - ez eléggé szürke! :( )

28278:
Egész jó, bár az utolsó sor kicsit kiesett a ritmusból (vagymi...:) )

28278: teccik

ezt egy tegnapi történés ihlette:
Jó lenne őszintén, durcázva motyogni
dühösen csizmában a sárban tocsogni
Könnyesen hüppögve, konokul vergődni
Sikítva rohanni, majd aztán eldőlni
Jó lenne ordítva, bosszúsan, utálva
nem nyelni csak a jót, s majd köpni utána
Aztán szenvendni, szakítva sebeket
Gőgösen keresve, hogy vajon mi lehetett
Kérdéseket feltéve, keresni hallgatag
vagy hangosan üvöltve, mint aki falba csap
Sötétben bújkálva, vagy merengve nézni szét
ahogy az élet a nagy semmit tépi szét
Lehetnék hallgatag, lehetnék elmosott
Érezve kifosztva, akár egy meglopott
Naivan megölve,csapdába zavarva
nyílt szívbe tőrd döfve fájdalmat akarva
Faképnél hagyottan, álnok mód becsapva
Őrjöngve bömbölve, telefont lerakva
Bódultan letörve, álomba zokogva
százszor megbánva a kezdést a dologba
De ehelyett pihenek, csöndesen mosolygok
Bent a tűz mindig ég, ez kis eső, nem oltott
Ugyan úgy mosolygok, nevetek viccelek
de egy kis keserű íz azért még lehet
Idővel eltünik, nem tart majd sokáig
örömben járkálok, majd aztán bokáig
eltéve mindent, egy pici kis szegletbe
Megőrízve emlékként, emlékzeve tettemre.

28271: (áthoztam ide is a válaszom)
Ki mellé már odaültél,
és egy kicsit nekidűltél,
szívéből míg ki nem hülsz,
csak egyedül hegedülsz!

néha tiszta tóthárpád az ember
mikor magányában fülig elmer
ül és néz olyan századfordulósan
dít a gépre, betépve gépel pár szót gyorsan
sorai közt elidőz
a kis kokott, a szép dizőz
a szív dübög, az elme reng
magányosan ha elmélázik

Fordul
Síraszól a
szólasírna
füstben
indáz öröm
dörzsöl hegedű
húrján hosszú
kaftán fordul
körbe
körbe
sírvasír a
szólvaszóla
hangok
kúsznak fel
szaladnak
homlokán szól
húz a hangja
hengeredik
lépdel vékony
harmonikán
körbe körbe
ujja fény
és ujja árnyék
nyúlik síraszól
a szólasírna
tárt karokkal
fordul dől
a hajnal
körbe
körbeér a
klarinéton
sírna hosszan
szól a szóló
talpa forró
nyomatéka fúrja
nyújtja
szállva fordul
rogyadozik
teljességességességében

28271: szép, de mennyire szééép...

28272: szia Veva! :)
meglesem :)

28271: Szép!:)
Szia Dorka!
(aprózában egy butuska tanmese)

hiányzol
ahogy a könnyed nézem
elcsordulok én is egy mesében
szemed tükrében ázik a tó
most minden olyan felkavaró
de még érzem tenyered érdes helyét
még hallom a fülemben szíved ütemét
ahogy átdobogott a ruhán
mikor én csak ültem bután
szótlan mozdulatlan
ahogy most is.
még nem tudom hogy kell hagyni
még félek mindent odaadni
még nem vagyok bátor, mindent hívő
még vagyok picit egyedül élő
még nem vagyok kész, de készülök!
bátortalan, lassan mellédülök
ölelésedben megszédülök
s ugyan még bizonytalan lépdelek
de szeretnék ezentúl menni - Veled.

" Viselsz e leplet, ha éjfélt üt az óra?
Viselsz e majd görcsös félelmeket?
Viselsz e bánatot, bánatot a múltból?
Kínálsz e egy keveset becsomózott szívedből?
Viseled majd félig kitépett szárnyad helyét?
Megmutatod nekem öregedő ráncaid?
Kitárod e az ajtód, mi rozsdás ólom lakattal zárt?
Félsz e elmenni előttem, nehogy lássam, kissé már bicegve jársz?
Félsz e majd megint belépni a nevető pillanatba?
Vajon színt játszol majd újra meg újra meg újra?
Vajon kit keresel majd okolni mindezért?
S mit érzel majd, ha ütött az óra?"

istenvers
meghaltál
értem
fiam

a csend tükör
de nélküled
hiába nézem, nem látom már önmagam.
szép szomorúságod
érett, egészen tökéletes lett
és hiánytalan.

Azért te is nagyot alkottál...(Marci) :) Olvastam versed. :)

28264: Köszi, Marci, fifti-fifti, és megbeszéltük! :)

28262: Boldogság - relatív fogalom. Kinek mi a boldogság? Gyerekek, szerelem, munka, hobby, stb. De azok talán csak látszat boldogságok, igazából csak örömök. Én örülök dolgoknak, de mivel pesszimista vagyok, soha nem a jót látom.

Hajrá, hajrá, mind föl vele a topikra,
Én meg összegyűjtöm, és kiadom őket egy nagy könyvbe fogatva. :-)
Tényleg gyönyörűek.
Én is köszönöm, hogy érezhettem őket.

Teljesen magamtól jön. Kb. 5 éve kezdtem el bróbálkozni, de azok nem voltak jók. Ezek sem annyira, de türhetőbbek...:) http://spaces.msn.com/kiezawoodoo/ Most ide töltögetem fel, amiket szeretek.

28260: azon gondolkoztál már, hogy mi a boldogság?

28258: mióta írsz? mennyit írtál eddig? tanultad, vagy magától jön?

Hát, ha tudnám néha, mit érzek, és ki tudnám mondani. De nem tudom, így le kell hogy írjam... Tényleg imádom, szeretem a barátnőm, de talán soha nem lehetek olyan boldog, mint szeretnék... Ki tudja?

28255: nem találok rá szavakat...........
eláll a lélegzetem, nem tudok mit mondani
gyönyörüen szenvedélyes, szenvedélyesen boldogtalan, reménytelen?

Ezt a barátnőm kérésére írtam. Nem tudok ettől boldogabb hangvételűt írni...:(

Életem…
A szerelemhez szólok, melyhez eddig nem lehetett részem,
Míg igaz életem reményét meg nem ismerhettem, s meg nem szerethettem…
Annyi bút s fájdalmat éltem már,
S tudtam, a világban csak a magány vár.
Gondoltam, értelmetlen az élet,
S reméltem, holnap akár véget is érhet.
De napról-napra tovább vettem a keserű levegőt,
Úgy, hogy nem volt miből merítenem erőt.
Ám nem menekültem,
Csak szenvedve éltem.
És oly jó, mindez a múlt, megváltoztam!
Hála neked, Életem, való lett, mit álmodtam.
Mert magányomban álmodtam egy embert,
Kit örökre szerethetek,
Ki elfogad úgy, ahogyan vagyok,
S ki miatt a világon maradhatok…
Ám hiányodban keserű az élet,
De tudd, hogy mindig lesz egy ember, ki szeret.
Most nem ébredek fel, ez egy örök álom,
Ez az én elképzelt jövőm, a világom.
Fekete szívem újra ver,
Kérlek, hogy sose hagyj el!
Sötét lelkem tisztává válik,
Hogy mi a jövő, már nem számít.
Mert itt vagy nekem, egyetlen Szerelmem,
S a Remény újra itt él bennem…
Ez hát a szerelem, melyben eddig nem volt részem?
Ám hála Neked, igaz életem megismerhettem, s igaz szívből beleszerettem…
S TE VAGY AZ ÉLETEM!
Woodoo 2005. 11. 03.