Gyertyaláng
Csak egy elhaló táncot látok
Hangomat hallom, de nem én kiáltok
Mozdul a testem, de nem én mozgatom,
Vizet is iszom, de nem szomjazom...
S a tánc magával ragad
Zenét a szél sodrása ad
Úgy élek, hogy menten bele is haljak
Illatot adok ezzel egy elsöprő dalnak,
Íze lesz eztán egy papírszeletnek,
Mindenütt ott leszek, mégis keresnek.
Tudom, hogy belefúlok lényem
anyagába,
hogy elsodródok csöppnyi lélek
sóhajába,
hogy vágy marad csak: máglya leszek,
hogy perceken belül a semmibe veszek...
Addig is szabad akarok lenni,
fekhetek egy szellőre, kapaszkodhatok egy
szóba,
tudnotok kell egykor, hogy ez volt az az óra.
Itt jártam el táncomat, az elsőt
és utolsót,
engem nézve ejtettetek ki egy szót,
A boldogságét, hiúságét, vagy
a vak reményét,
S nyúltatok behúnyt szemmel a halál
kezéért...
/Szerénységem/