Ha már mindenki olvasta a
nyúlpörköltes regét,
a (persze szigorúan csak virtuális, és
játszásra való) egér,
is hozzácincogna e bájos meséhez,
melyben a macska századszor is
visszasomfordált az egérhez.
Nem hullt a hó, s nem fútt a szél,
(bár Dimitrij az este pont a lányról
mesélt),
a mi macskánk a mínuszokkal mit sem
törődött,
hisz figyelme rég az egérlyuk felé
terelődött.
Személyiségzavaros macskánk magát
farkasnak hitte,
s magával téli kabátját ugyan
miért is vitte
volna, hisz azt gondolta, hogy tökéletes
álca
ha rajta van varázskabátja, a
bárány bundája.
Szegény (persze szigorúan csak
virtuális, és játszásra való)
egérnek
valami gyanús volt, s nem mert hinni a
szemének.
Amit látott, hallott, hitte is, meg nem is,
farkas, bárány, macsa - valamelyik hamis.
Az egér a macskát kedvesen
előétellel kínálta,
de a mi kandúrunk ekkor már csak a
nyúlpörköltet kívánta.
Bár ezt a pszichoszomatikus egér előtt
igencsak tagadta,
'többet ér a saláta' -
hevesen mondogatta.
A bizonygatások közt az egér csak azt
latolgatta,
lehet-e a világon vegetáriánus
macska?
Aztán az egér azon is
elmélázott,
hogy a hidegtől megtépázott
macska szemüveg nélkül láthat-e
eleget,
ha ily könnyen összetéveszti a nyulat
és az egeret?
A történet vége már rég
írva vagyon,
a macska (ó, szegény) hazakullogott, de
nagyon
kívánván a nyúlpörköltet
végül,
megfőzte magának, csak úgy egér
nélkül.
Az esti kirándulást a macska azóta is
nyögi,
magába a gyógyszert marokszámra
tömi.
Ám a következő séta
váratlanul érte,
s modorát a havazásban már
bárányből sem védte.
A (szigorúan csak virtuális, és
játszadozásra való) egér agya
ekkor lassan, de végre váltott
és rájött, nem egy, de két
előadást is látott.
Az egér végül büszke lehet
magára,
mert (csak) az történt, amit akart, s akkor,
mikor kívánta.
A tanulság, mit a fenti ábra is mutat,
nem foghatsz egyszerre egeret és nyulat.
Ezzel többet foglalkozni bizony kár is,
üzenem én, az egér, a
virtuális.
(persze nem Hencsei voltam, hanem a másik:) )