Gyöngyfény sorok
gurulnak, ide-oda,
hangokban csillog
a zongora,
mégis a csend zakatol
- mélyen belül,
akár egy harkály
bakator,
s
közben, valami távolról -
halkan sípol,
talán a vérnyomás?
meg a tudatban, egy régi
állomás,
mely felkacag, mint gyermek
ki éppen örömében,
lyukat ás
- és széttárt karokkal mutatja
a homokot:
nézzétek, mit is találhattok!
ha az életet;
nem csak álmodjátok
itt vagytok a Paradicsomban
és féltek,
a sok képzett szorongástól -
ámbár életetek, -
akár
a vízen is táncolhatnátok...
http://www.rozsamez.hu