Vers mindenkinek

angyalmaugli
végül is
újra itt a föld
leestem
ismerős
de szép a sok virág
sötét kertben is
a fák ágain sápadt derengésben kis
angyal mosolyog
mozdulni nem tudok
várok mert jönni fog
barátom a szél
ígérte mindent elmesél
és meglátom...és majd ő meglát...
mert meglehet elhozza őt magát
lebbenő pillangók hímporán vigyázva
hogy fejemet még egyszer szelíd ölébe vonva
álmodni simítsa hunyódó szemem
amire
legközelebb majd
ha zuhanok
vagy ugrok
tisztán
emlékezem

Bőrömön izzik a halál hideg keze
reszkető szívemmel már nem harcolok vele
arcába temetem könnyem minden bánatát
utolsót ölelem. ő nyerte a csatát.

nincs vkinek felesleges iwiw meghivoja? nagyon fontos lenne!!!!!

29121: Köszönöm a köszöntést! Ígérem megbecsülöm, hogy ide írhatok és figyelhetem mások csodaszép szerzeményeit.

Ez egy képhez íródott amit ugyan nem thetek ide - a falamon lóg és hatalmas, szionte ellepi. Ez a kedvenc képem, öreg Vigyázóm, II. Ramszesz ül egy asztalnál és végrendeletet ír... Úgy megfacsart mikor megláttam a neten -muszáj volt megvennem. Meg írni hozzá... Ez lett...
...az utolsó levél...
ébren a halál - s ma idelát
csókjaim gyöngyét hüs nyakadon
elvitted rég és én ideát
magam félálomban veled betakarom
túléltem a nyár derekát
vén testem perzseli pusztító hatalom
még egy utolsó sugarát
szememben - lehunyva - őrizni akarom
kialvó vérző aranyát
kezedbe - tartsd meg - odaadom'
...
mert olyan vagy mint én - de mégsem
most így legyél - egyre csak kérem
elborít védőn meleg fényem
tested víztükrén ott a képem
általam lettél egészen
tudd - elmerültem benned régen
de gőgöm rejtett szörnyü mélyen
érted vehették volna vérem
s lám - megkaptalak - itt a révben
karod híd - és én hazatértem
dús öledben lágy íveidben
kikötöttem - ahogy reméltem
...
olyan légy - mint én - egészen
tükörkép - mégis másnak látom
isten lehetnék vagy tán mégsem
a nevem félik száz világon
csak te súgtad azt féltőn szépen
csak te tudtad azt - hogy kívánom
felfedni majd egy másik énem
mielőtt kézen fog halálom
ölelni téged még egy éjen
...
tenálad maradt egy tört versem
féltő szavakból épp az este
füztem hogy aztán rád tehessem
lelkem ékszerét reggelente
ha nem talállak - megkeressen
ha eltávozol karjaimból
veled legyen majd hogy vezessen
kiutat találj álmaimból
igaz pecsétem - ez lehessen
megjelöltelek - mindörökre
hisz kezdettől fogva sejtelek
követnek jöttél itt e földre
mától jeleim rejtenek
helyettem már a szó szeressen
ennyit adhattam napjaimból
hagyom hogy kezed eltemessen
ne teremts újra hamvaimból
...
egyszer voltunk - egymás - egészen
emlék leszünk - én örökké tiéd
te az enyém ha végül bevégzem
meztelen megyek - de ékem lesz igéd
kiüzettelek vágyaimból
elfoglalt istenség vagyok
nem kaphatsz többé álmaimból
de tudd - imádlak és hálát adok
hisz megmentettél harcaimból
mégis hősöd maradhatok
s te láttál egyet arcaimból
az emberit - amit most itt hagyok

29118: - Kívánságod parancs, de mi már régóta figyeljük, és van úgy hogy gyönyörködünk benne. Köszöntünk ebben a táborban, és időben figyelmeztetünk! A sajtra.

29119: Jó éjt :) Én tartozom köszönettel!

29117: Jó éjt, harcos! Köszönöm :)

29116: Bámulatos... Ha valaki ezt olvassa, kérem figyelje ezt az ízig vérig nőt! Tud írni...

Mára az utolsó tőlem :) Azt hiszem, itt egy csodálatos elmével találkoztam...
Néma gyertya lángja fénylik
könnyes szemedben,
félve észlelem, kést tartasz
piciny kezedben.
Remegő ajkakkal szólítalak,
őrület jelei az arcodon,
közelítek, majd megtorpanok,
nekem nincs miért harcolnom.
Kabátom felveszem,
fejemben gondolat temérdek,
képek játszanak szememben,
ahogy utoljára rádnézek...

Szikár harcos hordák után,
az ősi átkok lánca után,
nincs, ami megtörne,
mindennél erősebb vagyok.
S ha öklöm égre emelem,
elbújnak mind a csillagok...

Zihaló lélegzetem suttog halkulón
a sötet szobam falán,
léptem zajára visítva fut szét
ezernyi nyáladzó patkány.
Pislakoló fáklyám torzan vihogó
szörnyeket fest a nedvedző sziklákra,
mágus vagyok, halhatatlan s nem félek,
engem nem ér utol a hegy gyomrának ősi átka...

Kegyetlen, titkos herceg
Talán sosem ismerhetsz meg
Ne bánd, hiszen nem kenyerem
nekem sem a kegyelem

:) De jó, hogy itt vagy...

Ez egy picit kemény versike, elnézést ezért...
Csak úgy vibrál a csillagos égbolt,
merengve nézem a szemed,
mely már rég is oly szép volt,
de mostmár a kezed is hideg;
tekinteted a távolba réved,
hol úr az örök szerelem,
mit tőlem sosem kaphatsz meg,
s nem ismerem azt, hogy kegyelem...

Ma nem váltunk világot, kedvesem.
Ma valahogy nem történik...semmi sem.
Ma lomhán mozdulnak a percek.
Ma elmész örökre, száműzött herceg.
Nem az a lényeg, hogy jó legyen,
csak szó legyen, s a tiéd :)

29108: Hoppá :) Mintha a királyné lenne a királyom mellett... Én tudok? Te tucc :) Azta...

Letéptem ezt a hangaszálat, már láthatod az ősz halott,
E Földön többé sose látlak
Ó idő szaga, hangaszálak,
S várlak Téged, tudhatod...

Ujjaim a hideg markolaton,
arcom könnyes, fáj a karom,
de mégjobban fáj, ahogy látlak
áttetsző, puha fátylat
örök béklyót von szemedre a bánat,
mert vesztettünk, s velünk veszett a világ...

Hátha tetszik egy fantasy szösszenet is...
Már szürke a régen oly csillogó márvány,
már nem nevet szemembe a hatalmas kőbálvány.
Már csak ő áll büszkén a romvárosban dacolva idővel,
már csak sár, mi a szökőkutakból tör fel bűzös gőzzel.
Felnézek a bíborszínű égre,
a napfelkelte új nemzedéket hoz,
vértemet vörösre festi ártatlanok vére,
országom elveszett, nem voltam méltó ősi kardomhoz...

29105: Mármint verset írni? Ha erre gondolsz, akkor köszönöm szépen :)

29104: Mer tucc :)

29103: Hogyhogy tőlem jól esik?

29099: Ez tőled nagyon jól esik. Köszönöm.

29100: Sorry. Közbe-közbe dógozok.

HA HOMLOKOM MÖGÜL
Ha homlokom mögül megengedném,
S kinéznének az árnyak
A megértés szavain csapdosnának
Sebzett, hosszú szárnyak.
Kibújnának lassan, elernyedvén,
Mint giliszták a földből,
Rút varjak legott felfalnának
Egy furcsa ketrec-etetőből.
Jó gazda sem ás már - ej, minek már -
Ily szikkadt, fáradt talajt
Isten se teremt már rá, keseregvén
Sok hangos, vidám kacajt.
Az égből sem jön áldás - ej, késő tán -
Hűs, szerető eső
Szürke rácsokból áll össze, lelkem helyén
Egy magányos börtöntemető.
2006. március 10.

29096: kérdez aztán elszökik? :(

29091: Ez nagyon jó vers...

29096: béndzsózom :)

29091: szijja Subi!
de jó végre Téged olvasni :)
rég láttalak
talán már minden hajszálad
másképp száll a széllel
talán már nem is ismersz
amikor rám nézel
talán már nem találsz
a sok herceg idegen közt
de én még hintáznék
a sok játékod fölött
:)