Vers mindenkinek

29182: Na igen, az a vers valóban nagyon érdekes és jó.

Megkez dettSzav akha
Lomba nnyi tottko nzervdo bozok
Mar a dékmájk rém feke tedik gon dolat ok
E lmém kana lánsz áradna knáth átláb a dozok
boccs

Szívedet szorítja a kétségbeesett félelem,
látod az árnyékot, mint kést markol két kezem,
megkönnyebbülsz...
csak bolondját járatta veled a képzelet,
belépek, rádmosolygom...
a gyertyákat leteszem,
s te felém nyújtod ölelőn két kezed...

Hófödte tájakon dideregve vándorlok,
már csak reménytvesztve követem kihűlt nyomod.
A hó, mint fehér lepel borítja a fák lombjait,
hideg téli szél söpri el lábad nyomait.
Egyszercsak nincs tovább,
vége a jeleknek,
a sűrűben vérszomjas farkasok
nyáladzva nevetnek.
Leülök egy sziklára,
botomra támaszkodom,
s csak nézek a távolba,
hátha meglátom...
Izzó szemek közelednek,
s szép lassan megfagyom...

29167: Köszönöm szépen! Egy üzenetnek szántam megfáradt, majdnem-beletörődő-reménykedő ember-barátimnak. Ugyan nem sokan olvasták, de
akik igen, megmozgatták régi céljaikat és picit ráztak az életükön.
Neked miért tetszett, vagy mi fogott meg bene?
Üdv. OTÉ

29180: !!!

Honnan? Hová?
Felém hajlik a Tér, az Idő csak egy pillanat
És a Mindenség létem örvényén áthalad.
Bár ne lennék ilyen védtelen,
És ne kötne gúzsba félelem
De a dacos értelem
Meghátrálni kénytelen.
Már nem az fáj, ami volt, vagy lehetett volna
A múlt a jövő eltűnik egy perc alatt,
És nekem más már nem marad
csak érthetetlen szép szavak.
Vedd tenyeredbe átfagyott
Didergő lelkem
Egy kicsit még én vagyok
Egy könnycseppben
Most érzem milyen a rózsaszirom magánya
Mely aláhullott egy virágoskert porába
Talán örök, talán sosemvolt
Talán mindhiába…

Ha kőnek sem nőnek
Csak nyúlnak a nyulnak,
Kanyulnak svédül.
Amott egy svéd ül,
Ter, nem ott ül,
Alább elterül,
Nem beszél svédül,
Csak szédül.
szegény feje.

29174:
Feke tetengere nébenfa lében
Úszika sziklák szűk szigetében
Tenyerén kenyér kekerüla képbe
Kishala kettek kezébőle képpen
Hímeka rímek, kicsikét mímek,
Nőnek nem kő'nek.

szidol mizol
szeretet mazolva
mazsolla kihullva
szegfű szirmai
szegeznek
tekedve
kinttetettetet
rekedve

Sén csakle sekitten :)

29171: Je!

29173:
rímek, mint
sűrűn a hímek
te
nyérbe ke nyér
akikér,
aki kér
minden kinek jut
pofátlan rímtelen levágva
a sosra tör zsé től
úgy leválva
önnálóélet teli s lezárva
szá mo lom
oko lom
maga mat foltozom
folt ozom pont ozom
a kkorisúgy
akaromle
gyen végevégte len
végtelen rémtelen s
tán rímtelen

29172:
félreér tetema lényega lényeg
akkori selmagya rázoma lények-
nekhogya versbena kedveka kények
rímeke tátíve lőtüne mények

torzsa gi tárhula
kámpája kinten
nincssza dvanagyjábú
kitoll ak innen
kineki kedvese
kineki kincse
nin csszava
nin csverse
nekip árja
lé nyegazh ogyér
tsd fél re

29169:
Holava dászata férfiak bűne
Ottegyen engema marcona sors
Rámnene vessena kinti világból
Azaki kicsine kerősde bors
Ittabo londkia szivében fázik
Szavakat felteker spárgaé sors-
Óennek nincsi sértelme kilátszik
Levele kalatthogy picia torzs

:)

Tuggyaja zördög mikella népnek
Nagyszava krégen mamárcsak reklám
Nemongya senki nincsnekem szívem
És csak az vadásszon énrám
Aki némán nevel és
Hangosan nevet
Ki bolond eléggé
És sohasem fázik
Dala zeng bárhol
És éles eszű ő
Síma a bőre
És embernek látszik...

Kock ár dha
Ván dorki erre haladazut aszta
Víd hirü lezt azonspár taijaknak
Meg csele kettük és kentük a paszta
Jobbha za nemle hetős maijaknak

29145: ez tetszett. Egyszerű, sokat mond.

szorít az űr
számon kér a végtelen
s még mindig hiányzik
egy + egy elem,
hogy magamat
helyre tegyem
meg kell hagyni
hanyagul alakul
a rend
mikor kell meghalni?!
szorít az űr
és ragacsos az értelem
mint mézzel telt szoba
miért vagyok úgy oda
falaim vérésre vakarva
mint varázsbottal vert kutya
a nehézsorsú
nem a holdat ugatom
hanem a szellemeket
de reggelre elmúlnak
szorít a testem
s bármilyen sötétre befestem
fény marad csak, aura
meg egy rakás csontozat
fogazat, víz, és rohadás
de szép ez így
mert mindig van tovább
a végtelen meg számonkéri
mire jutottam
miért volt érdemes élni
és miért kell a tűztől félni
akárcsak a szerelemtől,
hogy jajj de elmarad

ajkam hegyes kampó
mi van akkó'?!
megragadlak tarkón
mi van akkó'?!
elviszlek a messzire
nem mondom el senkinek

kis gyertya lángja
nem világít már ma.
könnyű szellő elfújta,
s nekem az súgja:
vége.
nem adom már bérbe
szívem,
nem szeretlek híven.
szó elszáll,
lélegzet eláll,
de a tett megmarad,
s fájdalmat arat.
nincs törődés,
jön az örlődés.
a változás kényszerű,
de kérdés, hogy célszerű!?

TOVÁBB?
Szorít az időm
Hogy legyek túl mindenen.
Szorít a szívem…
Hogy múljak el hirtelen?
Felednék, felednék
Száz szót is, ha vége egy
Keresnék, keresnék
Szavaimnak értelmet.
Tehetnék, tehetnék
Tenger jót, míg lehet még
Temetnék, temetnék
Föld gondot, mi csontig ég.
Lehetnék, lehetnék
Semmi térben árva lét
Mehetnék, mehetnék
Szép szerelmet kérni még.
Legyek még, legyek még
Bölcs öregkort érni meg
Szeretnék, szeretnék
Holdvilágra térni meg.
Leszek még, leszek még
Sok lélek közt én is egy
Hiszem még, hiszem még
Szeretnek az emberek.
Szorít az időm
Hogy legyek túl mindenen.
Szorít a szívem…
Hogy múljak el hirtelen?
2005. szeptember 15.

Csupa ború,
Pedig ez már a tavasz,
Sok háború,
Mert ravasz,
Az idő,
Mi még rideg,
És a reggel is hideg.
Én meg didergek
Mert napsugarat nem lelek.

29160: Köfönöm, néhol jobb, mint az enyém...

29159: Hosszu telet már régen utálom
Szürke azacskó, görgeti szél
nézek a tájra, a zelveszet tügyre
baszki, de kurvára hosszú a tél
Koszlott azacskó, erkölcsile gértem
Mocskos ruhám iscsa kegymerösár
Rosszeza náthale romlot takedvem
Megjavulok majd hael jönanyár
Majdha tavasszal körbeha nézek
Korhelya zéle tamibe nélek
Éppapa puccsba natéltől is félek
elszomorít ode rosszkörül mények
Én kérek elnézést! :)

Sokáig tart már ez a tél
egy szürke koszlott zacskót görget a szél
nézem,állok az ablakban, mint egy hülye
Nézek a tájra, mint egy vesztett ügyre
Így sodródom én is, és hempergek a sárban
mint az a koszlott zacskó most erkölcsileg értem, hátha
megjavulok egyszer végre valahára
de nem tesz jót ez a téli nátha.....sem
Na ja a körülmények
de tavasszal majd körülnézek
és mégha korhely életet élek is
szebbnek érzem a majd a lelkem, az istenit!
bocs!

Akkora lábama szélbe nezentúl
Libbena pöttyös labdau tán
Rúgoma bőrtki abálnaka lányok
Gólrugi nézz ide Gézabu tán

Jajj de nagyon
semmise nem melegít.
Jó erős házi
vagy sapka. Kötött.
Húsz fokot kintre,
vagy idebentre negyvenötöt!