Vers mindenkinek

Baudelaire
EGY DÖG
Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyu dög
nyitotta lábait cédán magasba lökve,
mig izzadt méreg járta át,
élénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.
A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.
S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.
A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle,
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.
S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt:
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.
S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.
A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.
Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor újra
lakmározhat a tetemen.
- És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága
te, lázam, üdvöm, angyalom!
Igen, ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő,
s kövér gyom burjánzik buján.
De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!
Szabó Lőrinc fordítása

Edgar Allan Poe
Babits fordításában

Most, úgy tetszett, langy szellő kel s lengve titkos füstölőkkel
Angyaltánc a szőnyeg bolyhát csiklandozta kéjesen:
"Bús szív!" - nyögtem - "égi vendég szállt le hozzád lám a szent Ég
Angyalokkal küld nepenthét[187] elfeledni kedvesem:
Idd, óh idd e hűs nepenthét és feledd el kedvesem!"
- Szólt a Holló: "Sohasem."
"Jós!" - hörögtem - "választ kérek! jós, madár vagy gonosz lélek!
- Sátán küldött vagy vihar vert hozzám, én nem keresem,
Ki büszkén, bár megtépázva, érkeztél e puszta házba,
Hol rémek dúlnak csatázva - mondd meg nékem kegyesen:
Van-e balzsam Gileádban? megenyhűl-e zord sebem?"
- Szólt a Holló: "Sohasem."
"Jós!" - hörögtem - "választ kérek! jós, madár vagy gonosz lélek!
Hiszen egy égbolt borul ránk s egy Urunk van odafenn:
Mondd meg, vár-e még e búra messze mennyben édes óra,
Vár-e majd a szent Lenóra ölelése odafenn?
Kit az angyalok Lenóra néven hívnak odafenn?"
- Szólt a Holló: "Sohasem."
"Legyen hát e szód utolsó!" - szöktem föl - "sátán vagy holló!
Menj, röpködj az éjviharban, a plutói bús vizen!
Itt ne hagyd egy árva tollad, nehogy arról rágondoljak,
Mit hazudtál e szobornak vállán ülve peckesen!
Tépd ki csőrödet szivemből s hagyj magam, míg elveszem!"
- Szólt a Holló: "Sohasem!"
És a szárnya meg se lendül, és csak fent ül, és csak fent ül,
Fent ajtóm fölött a Pallas sápadt szobrán, csöndesen.
Álmodó rémhez hasonló szemmel ül a szörnyü Holló,
Míg a lámpafény elomló árnyát veti rémesen
S lelkem e padlómon ringó árnyba fullad csöndesen:
Nem szabadul - sohasem.
Babits Mihály

A HOLLÓ
Egyszer - únt éjfél közelgett - bóbiskoltam elfelejtett
Tudományok furcsa könyvén, ellankadva terhesen,
Fejem csügge... egyre jobban... s im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan - dobban ajtóm csöndesen.
S szóltam: "Éji vendég toppan küszöbömre csöndesen:
- Az lehet, más semmisem."
Ah, jól emlékszem valóban! Tél volt, bús december hóban,
Szellemét a szén hunyóban földre hímzé véresen.
Lassan nyúlt az éji óra; könyvem nem nyújtott a búra
Enyhülést, óh holt Lenóra, érted, égi kedvesem,
Kit a mennyekben Lenóra néven hívnak, kedvesem,
- Itt lenn nincs már neve sem.
S bíbor kárpit selyme rezzen, bizonytalan zajra zizzen;
Fájó, vájó, sohsem ismert féltés kínját érezem.
S míg szivem dobbanva retten, mind ismétlem önfeledten:
"Éji vándor vár ijedten ajtóm előtt, azt hiszem -
Késett vendég kér ijedten bebocsátást, azt hiszem:
- Az lehet, más semmisem."
Most kicsit magamhoz térvén nem haboztam, így beszélvén:
"Jó uram, vagy drága hölgyem, ne akadjon fenn ezen:
Tény hogy kissé szunditottam, és ön olyan halkan koppan:
S amint könnyű lépte dobban - koppan ott künn csöndesen,
Szinte képzeletnek vélném" - s ajtót tártam csöndesen:
- Künn az éj, más semmisem.
Hosszan néztem ott az éjbe bámulva, kétkedve, félve,
Álmodva amilyent nem mert még álmodni senkisem;
De a csöndesség töretlen, s a homály nem ad jelet, nem
Hangzik más szó, mint egyetlen név: "Lenóra!" - kedvesem
Neve, melyet én rebegtem, s visszanyögte édesen
A visszhang - más semmisem.
Visszamenve a szobába - lelkem ég, a fejem kába -
Újra koppanást hallottam, már nem is oly csöndesen.
"Valamitől bizonyára megzörrent az ablak zára:
Rá kell jönnöm az okára, nosza - mondtam - meglesem!
Nyughass, szívem, pillanatra, míg e rejtélyt meglesem:
- Csak a szél, más semmisem..."
S széttárva a rácsos táblát, íme, furcsán verve szárnyát
Egy nagy őskort-látott Holló szállt be rajta peckesen.
Rám se biccent, meg se hökkent, csak jött, mint egy idecsöppent
Úr vagy hölgy: ajtómra röppent s megtelepült odafenn -
Ott egy vén Pallas-szobor volt, a madár megült ezen,
Ült, csak ült - és semmisem.
Akkor bánatom mosolyra csalta furcsa ében tolla,
Ahogy ott morc méltósággal ült nagy ünnepélyesen.
"Bár megtépve, zord kóborló" - szóltam - "te se vagy utolsó,
Éji partok küldte Holló: úr-neved hadd kérdezem:
Hogy hívnak, ha ott lenn röpködsz a plútói bús vizen?"
- Szólt a Holló: "Sohasem."
Néztem a szárnyas bolondot, hogy egy szót ily jól kimondott
S válaszolt szavamra - bárha nem is túl értelmesen:
Meg kell adni, ilyet élő még nem ért, hogy egy beszélő
Madár ajtaja fölé jő s rátelepszik kényesen -
Ajtó fölött egy szoborra rátelepszik peckesen,
- És a neve: "Sohasem"!
De a Holló fönn a szobron csak ez egy szót mondta folyton,
Mintha abba volna lelke beleöntve teljesen.
Másképp csőrét nem nyitotta s szárnyait sem mozditotta;
S nyögtem: "Hozzám senkisem hű, még szivem reménye sem,
Majd csak elhagy e madár is - nem lesz reggel nyoma sem!"
- Szólt a Holló: "Sohasem."
Megdöbbentem, hogy talál az elsírt szóra ez a válasz:
"Persze" - mondtam - "ennyi ennek kincse tára összesen;
Tán egy régi bús gazdája oktatá, kit sors viszálya
Dúlt és mart, míg síró szája erre járt rá, másra sem -
Holt remények gyászdalához nincs is jobb rím semmisem,
- Mint hogy: »Soha - sohasem«."
De a bölcs madár mosolyra csalta méla lelkem ujra
És egy zsöllyét gördítettem szembe, hogy majd ott lesem;
S bársonyába besüppedve képzeletet képzeletre
Halmoztam: hogy hol szerezte s mért ismétli vészesen -
Ez a baljós vén vad holló mért ismétli rémesen
Ezt a szót, hogy: "Sohasem."
Ezen tűnődtem magamban, noha egy betűt se mondtam
A madárhoz - s már szivembe fúrt a két fém-élü szem...
Óh ha titkát eltalálnám! S így fejem ledőlt a párnán,
Melynek bársonyára lámpám fénye hullott kékesen,
Violaszín bársonyára, melyen óh! már kedvesem
Nem pihen meg sohasem.
Most, úgy tet

Kiss Judit Ágnes
Sztenderd
Így alkonyattájt kezdek dzsesszesülni.
Elobb néhány szinkópás átkötés,
úgy tíz felé már fellazul a hangnem,
kromatika tekeredik körém,
majd oldódik, mint szorongás a borban.
Az intonáció lecsúszik rólam,
és elnyúlok egy finom nónakkordban,
mit tágfekvés feszít szét jólesően.
Már önkéntelen törnek fel belőlem
improvizatív sóhaj-futamok,
alulról csiklandoz a walking bass,
tetőtől talpig John Coltrane vagyok,
de csak a dallam, sosem a zenész,
se hús, se vér, már lélek is alig –
merülj belém, és hallgass hajnalig.

Weöres Sándor
TÉMA ÉS VARIÁCIÓK
Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen
és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.
Ma szép sugárzás van, csupa idő, kutyáznak az árokszélek a
futkosásban és a nap nótával tölt mindenkit, még a hangzásból is
rabkocsi remekel.
Ma szép futkosás van, csupa mindenki, sugárzik az árokszél a
kutyákra és az idő remekül tölti a napot, még a hangban is nóta
rabkocsizik.
Ma szép kutya van, csupa futkosás, rabkocsi nótáz telten és
mindenki hangosan remekel az árokszélen, még a napból is idő sugárzik.
Ma szép árokszél van, csupa nóta, remek hangzás a kutyákból és
rabkocsiban tölti mindenki a napot, még az idő is sugarazva futkos.
Ma szép mindenki van, csupa remek, futkos a rabkocsi az árokszélen
és a kutyák hangosan sugárzanak az időbe, még a nap is nótázva tölt.
Ma szép remek van, csupa hang, futkosás az árokszéli napon és idős
rabkocsi sugárzik a kutyákra, még mindenki is töltésen nótázik.
Ma szép töltés van, csupa kutya, sugárzó nóta a napban és remekül
időz mindenki a rabkocsiban, még a futkosás is hangosan árokszélezik.
Ma szép idő van, csupa rabkocsi, remek hang a futkosásban és kutyát
tölt mindenki az árokszélen, még a nóta is sugárban napozik.
Ma szép rabkocsi van, csupa töltés, sugárzik a remek napba és
kutyás árokszélek hangzanak a futkosásba, még az idő is nótázva
mindenkizik.
Ma szép nóta van, csupa árokszél, kutyák remekelnek a töltésen és
hangosan futkosva mindenki sugárzik, még a nap is rabkocsiban időz.
Ma szép hang van, csupa nap, futkos a nóta az árokszélen és remek
rabkocsi sugárzik az időben, még a töltésen is mindenki kutyázik.

36649: tudom! :)

36646: cipőstül (elütés volt)

36647: csak ne késsel farigcsálva! ;)

36646:
Szerintem is! :)
Elkannyarodott a topic! :)
Verselemzés is lesz? :)

36640: hehe!
Az utolsó sorban van egy szó... csak nem teljesen tudtam eldönteni
cipóstul, kenyerestül,
vagy inkább
cipőstül, zoknistul? ;)
ez a vele együtt, ha jól gondolom
valahogy úgy érzem, hogy elég gyakran használjuk a -tul, -tül helyett a -tól, -tőlt.
Ezt inkább el kellett volna vinni a nyelvtopikba!

36644: Jóvanno tantóbácsi! (ez egy csakazértis ;) )

36643: de. már igen. de mindegy lett volna. könyvtárban is van MHSZ, itthon is van. :P

36640:
Hm..., meg egy kicsit izé is.
Még nem otthon vagy? :P
;)

Hegytetőn
Fürteinket a magas égbe mártjuk
s a csillagok egész közelre jönnek,
mint színésznők egy nagy fekete bársony
függöny mögül; vagy mint kezes madárkák.
Forog a Föld: ma elhiszed! ma látod!
Szinte kifordul alulunk; de nem baj.
Az Ég közepén állunk, életünket
messze hagyva, mint elszállt mag a fáját.
Oh, hol vagytok lenn, földi kis csatáink?
Győzni majdnem oly kicsiség, mint bukni.
Milyen világba, micsoda jövőkbe
visszük a korhadt vén fa csecsemőjét?
Egy-egy meleg szikrát viszünk magunkban,
s ha győzünk, ellenségeink is győznek.
Tűz és levegő utazik hajónkkal:
jer, fagyos ür! jertek, hideg eónok!

Mon cher ami!
Au fond de mon humble rétraite,
ou sommeillant, ma pauvre âme se déchiquette,
daignez me rétrouver avec vos yeux bénins,
je suis comme autrefois ces royals capucins,
dont le vieux Charles-Quint fut le plus digne exemple...
Daignez me retrouver, ami, si bon vous semble!
J'ai perdu, j'ai perdu toute ma royauté,
mais j'ai gardé pour vous toute ma loyauté,
j'ai perdu - ou plutôt rénoncé de mes forces. -
Qui pourra faire me révivre? Vos amorces!
Je vous écrits des vers, qui etes seulement
dont je veux réclamer un applaudissement,
vous etes mon public, vénéré, jeune maître!
le seul public, de qui content je pourrais etre.
Avec votre régard bénin et triomphant
daignez me rétrouver, prodigieux enfant!
Si d'un public plus large aujourd'hui la démence
m'a pris, et si au rang de champions je m'élance,
croyez-le, mon ami, c'est par vous seulement.
Vous suivre je voudrais, comme le fer l'aimant
Poëte, comme vous, ami, je voudrais etre!
Daignez me rétrouver et daignez me connaître.
Car non, parmi tous ces misérables rimeurs,
tous ces rosseurs de paille et payés escrimeurs,
qui ton beau temple antique, ô poésie hongroise,
assiégeant sans scrupule et sans aucune angoisse,
souillant d'un pas frivole et fou plutôt qu'hardi
l'héritage d'Arany et de Vörösmarty -
non, je n'y voudrais etre - un des plus vaines tetes:
si je ne verrais vous et ce que vous y faites
vous comme leur sauveur, a mes yeux restaurez
la gloire antique de nos aieuls décorés
et bien que des marchands crient dans la portique,
je vous vois, pretre digne, au dédans, extatique
vous, vous, vôtre vouloir, et vos nobles desseins! -
Vous expiez ... mes yeux pour tous ces coquins.
Et puis, apres tout, quant a faire la besogne
quant a donner le pain toujours et que maint trogne
fait pour les journaux - sans etre présomtueux:
ne pourrais-je ce faire y tout aussi bien qu'eux? -
Mais que ne parlé-je, que toujours de moi-meme?
C'est ennuieux et triste et fatiguant, ce theme
ce mon theme éternel, auquel je ne peux fuir -
que ne suis-je dur, tanné, comme le cuir? -
Mais pourtant j'y fuirai. Mais j'écrirai un drame
réaliste, objectif, lit de répos de l'âme
des vues d'Appolon ou mon coeur se nagea - -
mes personnages - grands fous - je les ai déja:
un pestien nerveux, une vieille hystérique
un porteur villageois, décrépit, alcoolique -
c'est bonne compagnie, enfin, ou me voil...!
eh bien! parmi ces gens mon âme se fuira.
Mais vous, dont je suis fier, vous etes un poëte,
libre, âcre, alerte, sain, plein de vigueur de tete
plein de vigueur de coeur. Les dieux vous ont donnés
dons des labeurs joyeux avant tout. Pardonnez,
si je vous importune et si je vous lamente -
Et puis - écrivez-moi! Ce terreur me tourmente,
que vous m'oubliez, que vous etes las de moi,
bien digne de ce sort. C'est un cruel éffroi
bien dérivé de la mauvaise conscience...
Écrivez par pitié et par condescendence
comme le roi de Prusse au Voltaire exilé.
Mauvais moine, je suis, capucin rétiré,
comme feu Charles-Quint, cet autre "roi de Prusse".
Daignez me rétrouver sous mon humble capuce!
1906. aug. 18.

36636: no, csináljunk egy rövid szóelemzést: szótő - toldalék. ez az általános szerkezet nagyon is áll a "mindig" és "rosszul" szavakra. az első esetben "mind", a másodiknál "rossz" a szótő. mindkettőhöz toldalék járul; "-ig", "-ul". mindkét toldalék határozórag. nézzünk egy MHSZ könyvet [gyk. A magyar helyesírás szabályai], találunk-e ezekre az esetekre valamilyen szabályt. találunk. méghozzá egy szabályon belül van leírva mindkét eset. nevezetsen a 35. szabályban. bárki megnézheti. de ha nincs kéznél, az se baj; idézem:
"Mindig rövid a magánhangzója az alábbi szóelemeknek: (...) az -ul, -ül és a -stul, -stül határozóragnak: "magyarul", "például", "feleségül", "végül", "ruhástul", "cipóstül" (...) az -ig határozóragnak: "városig", "hazáig", holnapig", "négyig", "mindig" stb."
.

And the great element, which is to space
what ocean is to earth...
Byron: Marino
Szeretnél élni kék hullám alatt
és hajókázni Némo kapitánnyal?
Mély tenger ismeretlen csábu mélyén
szemlélni sok csodát: kövér halat
aranykigyót, fejlábu szörnyeket
rejtelmes formát, tajtékot, tarajt,
virágot, mely, megnézve, mégis állat
sok nagy halat: sok néma kis hal átkát
tengeri pókot, polypot, tünő
aranyzöld foszlányt, csillogó korált,
csillogó korál cifra palotáit?
szeretnél járni kék hullám alatt?
Tengerben élünk; - mert mi más e lég,
melyet beszívok, mely köröttem árad
- felnézek: látom; mozdulok: megérzem -
az ég - a szél - mi más e kék özön,
e légözön, (többször szelíd, de néha
orkáni vad, s hideg, s meleg) mi más
mint a titáni térnek óceánja?
melynek lakója s útazója, én
elemnek érzem, melyben élek és
melyben halok s mely nélkül meghalok.
Ez óceánban nézz körül ha vágysz
szemlélni sok csudát: kövér halat
aranykigyót, fejlábu szörnyeket
rejtelmes formát, tajtékot, tarajt
virágot, mely megnézve mégis állat
s sok nagy halat: sok néma kis hal átkát
tengeri pókot, polypot, tünő
aranyzöld foszlányt csillogó korált
csillogó korál cifra palotáit.
Szeretsz-e élni kék hullám alatt?
1906. aug.

táncdal
hoci a csipke - pattan tyú
szenteltvíztartó? - robbantjuk!
karaj a ritmus! kalács a görbe!
harisnyán szalad szem körbe-körbe.
uccu neki ve(te)sd el magad

Mondd, van-e, van-e szebb, mint..
Mondd, van-e, van-e szebb, mint
nyáron a tengeri,
ha aranyzáporával
a súlyos nap veri
és levelén végigcsorog?
Mondd, van-e, van-e szebb dolog?
Görbül e gyönge vályu,
mely széles, éles, mint a sás;
ilyenkor a sűrű között
hiszem, hogy Pán is ott tanyáz,
nem holmi durva Pán, ki
nádasba buj s a szűz
erdőkbe, kit vonatzaj
s cséplőgép messze űz,
hanem kedélyes ifjú Pán,
ki nem távol töpreng csupán,
ki az emberi munkán
gyönyörködik s parasztokat
s földművelőt s pásztorleányt
gyakorta meg is látogat...
1906 eleje (Babits M.)

36620: Igazad van. A jelenlegi magyar "édes anyanyelvümkben" igen! De én itt (persze lehet, hogy nem itt a helye) egy bizonyos "tájszólást" próbáltam idézni, melyet nemrég hallottam egy bizonyos rétegtől. Lehet, hogy Te nem ismered. Attól még az létezik, ha nem is helyes. Bocs., hogy elfelejtettem kitetti a " :) " jelet.

Fejjel a falnak megrendelt koporsó nélkü
Harap, karmol, támad-
a vadász izgalma
Gyűlöl, szeret, bánt
Szerelem napja
Lengesd harci bárdod
úgyis hulla leszel
kergess őrült álmot
úgyis elfelejtenek.
Ne bándd meg
az senkit sem érdekel
nyelveddel ásd meg
felhőkbe emel.

Keats: Óda egy görög vázához
Oh tünt derűk arája, íme még
Itt állsz s dajkál a vén idő s a csend
S mesélsz: füzérid közt rajzos regék
Lágy dalnál édesebb lejtése leng,
Oh, lombdiszed köz mily legenda él?
Mily istenségek, vagy mily emberek?
Árkádia, vagy Tempe-völgy e táj?
Vagy más ég s föd? Kik e vad némberek?
Őrültet űznek? vagy harc sodra kél?
Síp andalog? dob döng? kéj láza fáj?
Édes a hallott dal, de mit a fül
Meg sem hall, még szebb: halk sipocska, zengd!
Ne testi fülnek! gyöngyözd remekül
Lelkembe ritmusát, mely csupa csend!
Szép ifjú! nótád tündér lomb alatt
Örökre szól s örök a lomb a fán!
S te, vad szerelmes, kinek ajakad
Bár oly közel, édes célt mégsem ér,
Ne bánd, bár vágyad kéjt hiába kér,
Örök, szép vágy lesz s nem hervad a lány!
Oh, boldog lombsor, el nem száradó,
Melynek a tavasz búcsút sohsem int,
Oh, boldog pásztor, sohsem fáradó,
Fújván örök sipod szived szerint,
S oh, százszorosan boldog szerelem,
Örökre hév s örök örömre kész,
Zsibongó, zsenge vágy: még, egyre még!
- Mily más a bús, halandó gyötrelem,
Melytől a szív megundorúl s nehéz
S a nyelv kiszárad és a homlok ég...
Mily áldozatra gyűl emitt a nép?
A zöld oltár elé szent pap vonat
Szelíd üszőt, amely bődülve lép
S borítja lágy szőrét virágfonat.
Mily apró város az, mely halk habok
Partján, vagy békés várövű hegyen
Tárt utcákkal e jámborokra vár?
- Oh, kicsi város, néped elhagyott
S közülük hírt regélni nem megyen
Csöndedbe vissza soha senki már...
Oh, antik karcsuság, szelíd ivek,
Márványfiúk s lányok kecses köre,
Oh, sűrü ágak, eltiport füvek,
Oh, formák csöndje, anda gyönyöre
Az öröklétnek: hűs pásztormese!
Ha rajtunk múlás űli már torát,
Te megmaradsz s míg új jajokkal ég
Az új kor, nékik is zengsz, hű barát:
"Igaz szépség s szép igazság! - sohse
Áhítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!"...
Fordította: Tóth Árpád

36631: ki a fasz ez a kioktató, okoskodó fasz?

Sárossi Bogáta [Kisilon] Link | Válasz erre | 2002. október 25., 10:04 | 3718.
vágyhatatlan vágyak, hegedetlen sebek
és mégis zengnek bennem a húrok
és mégis táncba megyek
én boldogtalan táncos a szakadékok felett
http://iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=4190226#message4190226
s még egy tőle:
amire most a legjobban vágyom:
a sós vizű tengerre,
és az egyensúlyra
a tengerben lebegve
http://iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=4192165#message4192165
------------------------------------------------------
majd máskor még folytatom, de most már jóéjt!

36630: P.s.: Vajjon-vajon-vaon?

36620: A mindíg szónak ez a tradiícionális írásmódja. Sajnos az MTA nyelvtudományi intézete folyamatosan átalakítja a magyar nyelvet, hogy kiírtsa belőle a hagyományos magyar hosszúhangzókat, remélem, valaki majd megállítja ezt az ámokfutást... Orvoshoz nem megyek, mert tudom, hogy beszélnel Magyarország bizonyos tájegységein és szerintem Te is nézel régi magyar filmeket, amiben igenis rengeteg hosszú magánhangzó és diftongus van. De ha úgy gondolod, hogy ez a kiejtéstani és filológiai hagyományőrzés provinciális, akkor ajánlom a világszerte beszélt angol nyelvet, hogy csak egy (szakmámhoz köthető:) ) példát említsek: Worchester - vuszter., vagy idézzem P.G. Wodehouse-t? Featherstonehaugh, ejtsd, Fensó. Azért a fülészetre ne zavarjuk őket.

William Butler Yeats (1865-1939)
THE SECOND COMING
Turning and turning in the widening gyre
The falcon cannot hear the falconer;
Things fall apart; the centre cannot hold;
Mere anarchy is loosed upon the world,
The blood-dimmed tide is loosed, and everywhere
The ceremony of innocence is drowned;
The best lack all conviction, while the worst
Are full of passionate intensity.
Surely some revelation is at hand;
Surely the Second Coming is at hand.
The Second Coming! Hardly are those words out
When a vast image out of Spiritus Mundi
Troubles my sight: a waste of desert sand;
A shape with lion body and the head of a man,
A gaze blank and pitiless as the sun,
Is moving its slow thighs, while all about it
Wind shadows of the indignant desert birds.
The darkness drops again but now I know
That twenty centuries of stony sleep
Were vexed to nightmare by a rocking cradle,
And what rough beast, its hour come round at last,
Slouches towards Bethlehem to be born?
Sajnos a magyar fordítást nem vágom; valaki kisegít?

Ajkay Örkény [orkeny] Link | Válasz erre | 2002. október 20., 21:10 | 3442.
Szemébe ha nézek:
Lobbanó kék lángok,
Mögöttük emésztő
Vágyakat találok.
Szemembe ha néz majd,
Sötét tűzbe réved,
Bármit is lát benne:
Higgye azt, hogy téved!
http://iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=4189048#message4189048
még egy Örkény:
Csökken a nap, elfogy a délután,
Alkonyat ereszti le pókhasát Budán,
Szürkét aláz
Fekete máz.
Surran a hideg, házak oldalán,
Megszállja az utcát, magabiztos-lazán,
Csorog a csend
Sűrűn idebent.
Mozdulni kéne, de kedvem szegve rég,
Gubómban szövök magamnak est-mesét,
Selyemszalagon
Álmomba von
http://iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=4165737#message4165737

Visszamentem a topik elejére. Olvastam, válogattam, hoztam néhányat:
levai robert [levrob] Link | Válasz erre | 2002. október 20., 13:18 | 3427.
Csendes őszi napok jönnek,
néha elhullatunk egy-egy könnyet,
de most szépek vagyunk és könnyed
mosollyal elviharzunk egymás mellett
az éjből jőve, dalba szőve kell-e
elmondani a mondhatatlant
s érezni a hallhatatlant
vagy pillantásod meséjét
érteni vélve válaszul halkan súgni:
én is Téged!
http://iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=4189414#message4189414
s még egy Levrobtól:
Még itt érzem orromban az illatod,
még meleg a párna, s rajta a Te nyomod,
még jólesne maradni, de már menni kell,
ki a hidegbe, elárvultan és fázva
de Rád gondolva, sóhajod szívembe zárva
ballagok és lépdelek vidáman meg-meg állva
(félszegen dúdolva rágyújtok nótádra),
bele a csillagos, holdtölte éjszakába
és számolom a perceket,
(könnyed léptem megremeg)
várom a holnapot
amit a Hold elhozott.
http://iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=4189205#message4189205