36724: Hihihi :) :) :)
A megoldásod verstanilag tökéletes.
"Ki mint él, úgy ítél"
szokták mondani, ezért régebben én
is bátran belepiszkáltam a hozzám
közel állók verseibe.
Gondolván, hogy a pályatárs
örvendezik majd művének
"tökéletesülésén".
Nem így történt.
Mindig qrva nagy sértődés lett
belőle, így gyorsan leszoktam
róla...:D
Ám, ha már a parafrázisoknál
tartunk, olyat én is írtam már jó
régen, és ahányszor elém
kerül, annyiszor igazítok rajta. Még
korántsem tökéletes, ha tudtok
javítani rajta; Nosza!
BÁLÁM SZAMARA
Előhang:
Bibliában akad szamár,
Bálám az, kit hátán talál.
E könyvet tán nem olvastad végig?
A történetet mégis ismerheted
félig,
Ha mondták már neked valaha:
„Ne állj, mint Bálám
szamara!”
Ősi homályba visz ez a sztori
téged,
Ám a történetet, nem biztos, hogy
érted,
Héberül, görögül, tán
még latinul sem,
Károli is kevés, hogy rajtad segítsen,
Mert bizony a szöveg ódon maradt így
is,
De majd én átírom, lesz benne tán
rím is.
Téma:
Ősidőkben járunk; zúg Moáb
panasza,
Elég zabot vágni, kevés már a
kasza.
Jákobnak fia sok, és messze a
Kánaán,
Őket megátkozni, kéne egy Láma
tán.
De, ha az nincs úgy hát; Táltos is
megteszi,
Remete, vagy Jósnő, ki kedvük
elveszi.
A moabita király; egy bizonyos
Bálák,
Üzen hát Bálámnak: lesznek
bőven hálák:
Csak jöjjön már sebtibe’ mondjon
átkot itten,
Lássa Jákob népe; hol lakik az
Isten.
Ámde Bálám nem dönt:
kérdezé az Urat,
Induljon átkozni - vagy süssön
inkább nyulat?
Válasz után szegény mind hiába
kutat,
"Tegyél kedvem szerint": ez nem mutat
utat.
Nem volt még internet, sem motoros futár,
Táv-átkozni Bálám
különben is utál,
Bér-átkot mondani; a helyszínen
dukál.
Kötbér lesz még ebből, ha nem
indulsz jókor,
Átokkommandóról, sokról tud az
ókor,
S az állami megbízás kevés, mint a
jó bor.
Száguldott hát Bálám, s alatta
szamara,
A köves úton szinte; kipörgött a
pata.
Traffipaxtól Ő meg nem rettene,
A kanyarokat csakis, bedőlve vette be.
S, hogy a szamár szinte, utolsókat
rúgva,
Egy bal kettes kanyarból kizúdult az
útra,
Amit látott attól; menten
hátrahőkölt,
Angyal állt az úton, és a tőre
pörkölt.
Hogy mi ez a szerszám, nem fért a
fejébe,
Lángpallos* volt bizony, az angyal kezébe.
(* Kezdetleges szerszám, gondolhatod rája,
No de a lézerkard; nem volt feltalálva.)
Ámde Bálám ebből semmit nem vett
észre,
S jó nagyokat ütött a szamár
fejére,
Minthogy nyelvét bizony, majdnem elharapta,
Még jó, hogy volt öve, s be volt
kötve rajta.
Hogy a szamár áll csak, s előre nem
méne,
Balra is, jobbra is rángatta, hogy végre,
Kimozduljon már, holtpontról a
szamár,
S üti - vágja közben, de útra nem
talál.
Mert a ravasz angyal, kit Bálám nem
látott,
Merre kantárt rántott, mindig oda
állott.
Bálám a szamarát háromszor
megverte,
(Nem nagy állatbarát ki ezt kitervelte.)
Végül is az angyal, elunván a dolgot,
Megjelent Bálámnak, s üdvözletet
mondott:
Így szólott az angyal; fordulj vissza
Bálám,
Különben a szamár, itt marad majd
árván.
Parancsom van bizony, itt állni a
vártán,
S tégedet megölni, nyakadat
elvágván,
Hogyha tovább mennél, átkozódni
vágyván.
(Szólott a szamár is, korholva
Bálámot,
Ütleget mivel Ő, ártatlanul
állott.)
Szinte Hollywood –i a történet
vége,
Hosszú lenne kissé; versben
elbeszélve.
Bálám végül elment, s
áldást mondott itten,
Háromszor tette ezt, ráadásul
ingyen!!!
(Szamarunknak itt már, nincsen sok szerepe,
A „szamaratlan” részt hát
kihagytam eleve.)
Utóhang:
Hogyan kompenzálta az Úr ezen
állatot,
Kivel jó sok verést ok nélkül
állatott?
Nem tudni ezt ma sem, bizony ez nagy hiba,
E felől mélyen hallgat a biblia.
Ámde van egy tippem, ellenőrizd
kérlek,
(Engem túlságosan lehúznak a
vétkek.)
Ha Te majd mennybe jutsz, s lelked nem kósza
már,
Kérdezd meg helyettem: akad itt fenn szamár?