Vers mindenkinek

31192:
no igaz! ;)

:P

31193:
helyes! márminthogy vissazajössz - hátha addig a tiédből is születik valami "izé". :)

:-* majd később jövök
(jó veletek újra mó(r)kázni ;) )

fáznék a havon nyomán
süvöltő szóhalmon át
fagerenda fekhely ege mögött
halnék hagyományt
itt lesz és foltoz
mérges hús vada
a léhaság szava
torkomon akad
Dóri átirat

31190:
:-))
ezis!!!

Jövő
múlt és jelen
egy öldöklő pillanat
mi folyton csak előre
s tovább szalad
megállni képtelen
születni újra
szeretve végtelen
nézni a múltra
Mindig csak előre
-míg egyszer csak elfogy
haldokló rohadás:
a múltba fagy most

31187:
Szia Dorka! :)
Dejó!
Gyertekcsak - gyertek elő mind!!! :-)))

31185: ! jooo

sziasztok :)

vágyok
szállnék már tovább
dübörgő szómalmon át
vagy csendes fellegek közt
adnék lakomát
- mindegy, csak szóljon
édes-bús szavam
a némaság fonala
ne húzza hajam
kiketrec
bevetett
lelakat
számról
feledett
fellegek
szárnyán
a távol
szállnék csak szállnék
mint törött madár
mint foszlott lúdtoll
- csak tintára vár..
ketrecem szívem
s lelkem a lakat
csillagok hívnak
csillagok tartanak

Jelen
Mi volt és lesz,
örök pillanat,
de folyton elakad
a végtelen idő
könnycsatornáiban,
míg el nem rágja
a holnap, tekergő
köldökzsinórját,
hogy végre
új jövő születhessen
a bölcs csillagok
árnyékai alatt.

31182:
hm-hm, hátha lesz belőle valami...

31181: szia :-)

borostyán szövi
háló lepte
leple
nélkül
kószál
a zsebében
felejtett cetli
az érzés
vége
volt és lesz

31179:
Szia Morka!

Élj velem a vágysötét éjszaka habjaiban
és én felszárítalak könnyeimmel
ólmot vonva a szádra, ha az éj közel
virradatkor meg elnézem kígyózó tested
Tudva, hogy a reggel füstté illantja
minden álmunkat
testünk helyén a gyűrött lepedő és
néhány kávécsepp íze szájunk szegletében

31178: szép!... jó látni, h írsz megint...
szia mindenki :-))))

rád gondolok
egy fél pillanatra
a langyos, illatos tavaszra
mikor a fák az égig értek
a felhők vidám őszt igértek
most ősz van
napsütéses, hideg, szomorú
az égen se felhő se igéret
csak bu, boru, meg háboru
és buta,hiú remények
rád gondolok
nagyon sokszor
és nagyon sok pillanatra
boldogan a mult és félve a jövendő tavaszra

31176:
Azt írd meg te! ;)
Nekem így volt dallama, ritmusa és ríme is (véletlen, mert nem mindig ;) )

...jobb lett volna, ha pl. a nyelvén gyökeret eresztenek a fák...a fék helyett

Ki elfelejtett játszani már rég,
annak szeme kritikizzó tűzben ég,
tolla hegyén vérbe fagyott a jég,
szívén lakat, csak nyelvén nincs sosem fék.
-----------
hmmmm - bocccs! ;)

31164: igazából nem gondoltam sok mindenre... ha visszaolvasol kicsit, észreveszed, hogy ez egy átírás volt csak, amolyan "paródia", amely műfaj annyira kedvelt ehelyütt:)

Szamár vagy, ne gondolj semmire
csobbanó vizét isszuk a szeszélynek
azt, hogy vagyunk két külön idividuum
Szívbecsapódás - gondolom magamban
egymásra szóródnak a meteórák
elpakolják a szívben szerkót a srácok
a helóták és a gumihordárok
minden perc egy-egy süvölvény
kamasz életünk monden perce csendben elvész
és az öregkor támasza sétál velünk szemben a rakpartneszben. Ki érti meg?
Dülleteg házak és pöffeteg emberek
sodródunk az árral és az árapállyal
és kerekünk illan el az időben
foszló kéve az értelem
sodronyokat szemelünk, vagy szemellenzünk
e között nincsen változás
sápadt krumpliverem arcunkba ásítja torkát és rajtunk keresi mámorát
a holnap és az egészs szpartakiád - Élet!
Dalok mindenhonnan, hitek és horgonyok
elhagyott öböl, születés és halál
most nagy szavak, de ők ott fekszenek a holt tóban
föléjük nem hajló szigony a sodrás
eszme nem társul föléjük, lobogójuk nem a kék ég
sápadt eszközei ők a létnek
az ingovány közt mind a nemlétbe lépnek
de a köd tisztul és két elvonás között egy felvonás
szerény helyemben nem oszló ködben
fölénk szólítja harcosát
árnyát is félve az énkísértet elbotlik és felkiált- !
Nincs tovább
a helóták

31170:
Ki? Zsolt?
Nem tudhatom (a tájékot sem, őt meg egyáltalán). ;)

Csodás minden napom mit veled élhetek,
Ámulatba ejtő mind az mit érezhetek.
Te vagy a reménység, a szívárvány nekem,
az, kit senki más nem érinthet -ÉLETEM.
Érzéki percek és éjszakák múltak el,
ébredni veled olyan, mint a mennyország.
Szomorkás napon is csak veled lenni,
veled könnyezni,
veled reménykedni.
Veled élni csak minden pillanatban.
Veled vesződni, ha épp olyan napunk van.
Nem feledni a napot, mit megismertél velem.
A hulló csillagot, mi szerelmünk jelképe lett!

31169: Jó arc!:) :) :) :) :) :) :) :)
:D

Kedves Zsolt!
Mi lenne, ha inkább írnál ide, a csakis kritizálás helyett?

31148: Nézd át!

31160: Ez eléggé demoralizál engem:(