Rózsa
Egy szál rózsa a kövön,
a vágy láng, tekereg, sistereg
Mocorog, mint az érintés
Csillámport fúj a tekintet,
mélyen a szemedbe
Ott tüzel benn, hangol, parazsa a szélnek
krémes izzadás a test levében
Édes és fanyar, mint első
csók,
de tekereg és körbe fon, mint
önkéntes szerelem katona
Halkan sikolt és csendben rajzol
Vágyad akarja, tükör
fényét
Hullámzik, csendben, könyörög
Hogy sose érjen véget
Hogy ne hulljon le minden rózsa szirom
Így
Így szólt fentről, így, hogy
tudom, mi a bajod
Így szólt mellőlem, ahogy
kávéját kortyolta
Tudta ő, tudta hát,
mert szólt, hogy ő minden, szólt, hogy
ő
Hátra nézett és hagyta,
öröksége a padon
Repedt kávés csésze. Két
édeske
az élet meg szép és édes, meg
annyi és ennyi
A hatvány hitvány rendje
Igen, így szólt fentről:- te ez csak
közöny
Innen mellőlem, ahogy feje pihent
vállamon
Így szólt:- a könny meg sós.
Mert szólt és hallom, hanját a
sötétben,
meg nem más az egész, mint
kirakatjáték
de hív és szól az esszencia, és,
röghöz köt a múlt
és amikor fájt a szivem, amikor elhittem
és amikor szólt, hogy megint
összetörte
Csak játszott velem és ezernyi gond,
talán
húz és taszít, akar és csókot
lop.
Így szólt:-tőled kaptam az ég
kékjét,
tőled kaptam a szív lángját
És hallom, megint két cukor rendel dupla
presszóval
Fájt a szívem, sajgott is tán, az
életet is lecserélném
de hazug minden szó,
talán mást is szól, talán
énekel,
mert minden igaz, mert minden való
ennyi, irgalom