Vers mindenkinek

Olvasvakogok
devla hogy
Igen így ha itt leülök
Akkor színpadon a fehér vászon, abba
Mögött
Sejtelmet táncoltok
Belegyűrve, dudorgva arctokotok
És én itt lenn veselkedek a művészi extranszsztázisra
Hogy most… mostfel
hasad a lepel
mer annak így lennie kell
naaa…
de nem és most sem
és vége
csak a vászon marad
ja meg rajta a fekete koreográfia
vagy az a stáblista?
meg amindenkitapsoldejónekik
de a táncos, hej az a mézet,
fröccsenő fényt izzadó
ziháló labirintus
nem lelem a fonalat
belémfulladnak, állóra lassulnak
a tudomhogyszáguldó szavak
kár merjáccanékcsikó
de hanem hánem
azé idezúzok néhány reiszbecsiszolt porcelánszavat
szarul vagyok na

ki a ràk az a lelkiismeret?
en ilyen csàvot nem ismerek
vagy ez valami tàrgy az suliban?
nem rémlik, tàn pont ebböl bukhattam
ja nem, megvan, màr tudom
finom desszert egy osztàlyos étlapon
tejszinhabbal, meg mézzel
de nem ehetö, csak piszkos kézzel

Ityeg-fityeg ficereg
ide-oda tekereg
mikor kúszik, élvezed
szíved később kesereg.
Megéri? ;)

32476: uhh, ezt már egyszer betetted, nem? már akkor is tetszett, jeleztem is. :)

Óh, minő csapás
Pista gödröt ás
szive habzik s,menydörög
no itt egy hulla ki nem hörög
mély a gödör mély
elmulik az éj
a gödör megtelt
a nap közbe felkelt
epilog:
ja Pista mért tete
met a sirt ő ásta este

Késő kegyelem
Mit kezdjen, akit elítélt,
de fölmentett később az ég,
megvonta tőle a halált,
mikor már megadta magát?
Kit mindenétől üresen
talált a szörnyű kegyelem,
megsemmisülten, mielőtt
a semmi habjaiba dőlt!
Mit kezdjen itt! Közületek
talányát ki fejti meg?
Szorongva anyját kémleli:
ha elzokoghatná neki!
Fogódzanék akárkibe,
de nem lesz soha senkije;
szeméből, mint gazdátlan ág,
kicsüng a pusztuló világ.
Pilinszky

Félre ficcentettem
én is a cooLompost,
hogy hol lesz a sírom,
kérdezd meg a kontyost!
Ebben az életben
mindent letagadtam,
kidugult a fülem
mikor pofont kaptam
A sok sírás után
de sok helyen vagyunk,
fullon válaszoltam,
ott jáccuk az agyunk
A Számadó előtt,
ott áll Markó Béla
Solymászkodott egyet,
azt is kell nagy néha.
Egyébként szűz lány volt
Ma megosztom veled,
tapizz egyet te is,
vagy húzd el a beled!
Garázdálkodok még,
tudod, eljött a nap
a pincédben hullák,
fogasodon kalap.

32477:
Nagy kincs, tudom,
A lelkiismeret
Főleg ha a pincédben
Hullák fekszenek

32474:
Hühha! Vajon milyen történeteket kellene felkutatnom magamban? ;)
Különben ez a Tudod (476-os) egészen jó - bár az utolsó sora nagyon talányos! :O

32475: Elnézést, Szil, Mindenki!
Markó Béla verse tetszett.
Veva! A Tiéd is!
Most visszaolvasok, mert sok "verselős" fórumban ott vagyok, de ez Nagyon Tetszik. Már csak a humor miatt is. Nem elég hogy lelkiismeretfurdalásom van, még viccelődnek is vele. Nyugodtan tegyétek, így könnyebb viselni!

Garázdálkodok még kicsit:
Tudod
Sötét rejtekemben
Hol senki sem láthat
A tél hidegében
Csak téged várlak
Szívem vadul lüktet
Halkan lélegzem
Eljött a nap
Ma végre megteszem
Régóta vártam
Erre a percre
Oly sokat gondoltam
E gyönyörű testre
Fekete ajkaim
Dús párát lehelnek
Jéghideg ujjaim
A szívemen remegnek
Sötét titkaimat
Ma megosztom veled
Titok leszel te is
Ez az utolsó teled
/george/

Szil!
Ez Nagyon Szép!

32469: 32468: Az alábbi verset már egy több mint két éves történet ihlette. Azóta már csak tapizok. :D (Egyébként szűz lány volt.)
Dzsó! Ezt törölhetnéd, csak azért írtam, hogy tudjátok. Bár veva ismerheti a történetet. Na nem "úgy", csak írásból.

Mert jól tudom, hogy lenne másik élet
És másik csillag, másik szerelem
És nincsen, aki megszabja nekem,
Hogy mit féljek, mire várjak, mit reméljek
Miféle kínban, szenvedélyben éljek,
Kinek a szemére függesszem szemem,
És kinek a kezétõl gyúl ki testemen
A láz, miféle éjben él a lélek
S miféle fényben fürdik boldogan
Mert nincs elõre elrendelve semmi,
Hogy kit kéne gyûlölni és szeretni
S ha sorsa van, választott sorsa van
Mindenkinek, hát lettem, ami lettem,
De nem azért, mert másként nem tehettem
/Markó Béla: Számadás elõtt/

32470: jajj desok helyen vagyunk. erre a fullon válaszoltam :)

32468: :D

32466:
Amikor egy mesének vége,
akkor kell egy kis szünet...
- mert elfárad a mesélő,
s míg kidugul a füled,
a sok sírás után,
majd jöhet újra,
az egy, meg egy!
:)

32468:
Hihh!

32467:
Férreficcentetted a lompost?
Pont most?

Sziasztok!
Rég' írtam már ide. Most így, Valentin nap után már aktualitást kaphat. :D
Megcsalás
Mindent megtagadok
Ebben az életben
Tudom már,
Semmi sem véletlen
Már nem számolom
A sötét napokat,
A "Nagy Könyv"-ből
Tépek ki lapokat
Én voltam,
Én tettem,
Jól tudom,
Vétettem
Vadméz volt,
Mely elbódított,
Rám nézett,
És meghódított
Pedig tudtam,
Nem tehetem,
Ám míg élek,
Nem feledem
Levelemet véres
Könnyeimmel írom,
Még nem tudom,
Hogy hol lesz sírom
/george/

32463: :D igen! ahogy lesz úgy lesz!! :) köszi Veva :*
dzsó: hogy hány mese kell? ez jó kérdés... de meséből sosem elég ;)
csak nem mindegy hogy hogy végződik (itt a vége, fuss el véle, avagy boldogan éltek, míg meg nem haltak ;) )

- Zelk Zoltánnak
Őzek, Cinkék, lovak
Bennem takarítanak
Szorul a torkom
S ha kitör
Remélem mégse bántalak
Cinkék!
Őzek!
Lovak!
Adjátok kölcsön álmaitokat!

Hány mese kell
Hogy beszéljen a bogár
Hogy repüljön a malac
Hogy zöldelljen a kopár
Sziklafal
Hány mese kell
Hogy legyenek kutyák
Hogy legyenek cicák
Hogy Megtudjuk végre
Hogy velünk a világ
Mit akar...

32462:
Nemis, mert bárhogy...
http://www.youtube.com/watch?v=bpt4-mb-_zA

32461: úgy valahogy :)
kezdődjön végre a mese! :)

32460:
ahogylesz úgylesz?
Szia! :)

itt a véged fuss el véled
Ha nem hiszed, járj utánam
de azt hiszem, végre felálltam
még nézem magam körül a sarat
egy kicsi még a lábamon is maradt
de elmossa a tavaszi eső
- vagy a nyári. még az se késő.
a lényeg, hogy nem leszek többé Volt
jöhet az újabb egyszervolt holnemvolt
:)

Embervacsorát pörköl az,
aki nem tágít, és este
lenyomja a torkodon az
aznapi tételt a beste.
Megfeszült a túlsúly alatt,
mégse szakadt le a mérleg,
kívánságom ennyi csupán,
új agy, új nő - ennyi. Télleg.

Braun Csocsesz zongei (7)
Hol vagyok
Hol van a Király,
Aki megvéd engemet?
Hol van a Sereg,
Aki megöli ellenségemet?
Hol van az Isten,
Aki megmenti lelkemet?
Hol van a nőm,
Aki szül gyereket?
Hol van a pokol?
Érzem a szagát.
Hol van az ördög,
Aki pörköl embervacsorát?
Hol van az életem?
Elhagytam valahol.
Hol van az agyam?
Megállt valahol.
Hol vagyok én?
Nem tudom.
Peremvidéken valahol,
Parlagon.

Braun Csocsesz zongei (6)
Kandinsky töredék
Megint lemezelek
Fújom a nótámat
Az egyetlen elszakadt
Megfeszült a túlsúly alatt
Egy húron pendültünk
Zenélek hajnalig
Pengetem a semmit
Hittem évekig
Az Alkalomhoz illően vörösben
A Nap felkelő fényében
Gyorsan alátettem
Hogy le ne billenjen
Édes Nap-Alávalóm