Vers mindenkinek

Éjszakai pisa után
Éjszaka sötétjében lámpa virít
Ezüstös holdsugár hidegen pirítja
Arcomat
Matracom hangosan nyikorog
Hátat fordítok magamnak
Álmomban
Hajam szögletében korpa nő
Lehullik párnámra hangosan
Ébredek
Pisa után zene bekapcsol
Bámulom a fehér falat és várom
A holnapot
Ágról tépett falevélként hullik
Álom a szememre fáradtan
Felkelek.
Ez az éjszaka is eltelt
Biciklimmel reggel a városba
Tekerek

Láncszemvers
Kérdezd a poétát:
L'etat c'est mois
Hová is jegyezzem gondolatom?
Lantom megpillantom,
Adom, mi agyamba tolat
Tollat ezért ragadtam.....

Lom
Sok a szemét (sokadalom).
Versem közte irodalom.
Több is van ám! (sok a dalom)
Egész szemétbirodalom.

Forduló
Vársz.
Mindig vársz valamire.
Valami csodára, emlékezetesre, szép mesére.
De semmi.
Soha semmi.
Csak a mese.
A mese ott belül.
Néha kibuggyan belőled,
mert játszani hív,
de egyre kevesebben
vágynak a mesédre.
Ami nem kell senkinek,
az megkeseredik
még meg sem születetten;
s gyűlnek a gondolatok,
mint halott torzók
egymásra dobáltan.
Sirasd el, mi elveszett,
s lásd, ha vannak csodák!
Nézd a feléd bólintó,
kecses virág szirmát!

bocsánet / febr. 22.
körbenéztünk a Te-terepen
reiszbecsiszolt porcelánszavak
ládámat feszíti könny és ölelés
a vége csak vászon marad
nekünk virrad fel a nap
fájdalmunkban osztozik
egyre nagyobb a csend
lett zagyva, rakás, kakik
lehajlik a búzaszár
suttog a papír hozzá
vágyak rozsdás vaslovain
a kolhoz népe sarat vár

- Tóth Olga megbízásából írtam be.
Kukorékol a kakas,
Itt van már a virradat.
Szedd a kévét galambom,
Nagyját magam aratom.
Lehajlik a búzaszár,
Kolhoz népe arat már.
Élet, öröm miénk marad,
Nekünk virrad fel a nap!

Braun Csocsesz zongei (8)
Tündér
Tündér, aki álmokat ébreszt
Ès megnyugtat édes illata.
Kacsint rám huncut szemével
És hópihét fúj álmos szememre.
Elringat forró ölelése
És csókja fülemben zenél.
Álmomban lopakodom hozzá
Ès várom a holnapot :
Tündérem
Èbredését
Mellettem.

32505: Hozott anyagból dolgozok. [örül]

szeretni bolondulásig
megvadulásig
egészen az
átfordulásig
s onnan
lábujjhegyen
pisszegve
Istenig

32506: Mögjött
Itt van, elhozta magát
a legviccesebb angyal
kéretlenül
észre sem vettük, hogy kopogott,
míg szerettük egymást vadúl
nem hittük el, míg csak gömbölyödött
hogy ő lesz a kozmosz köldöke
és nem reméltük, hogy teste
palota lesz, ékessége
a rózsa arc, a drágakő
szemecskék
és gyümölcs-ajak
s hogy vajak, tejek fürösztik majd
míg mi pihenhetünk
hogy aludni fog egész éjjel, míg mi
teremthetünk
neki még több vad szerelmet és biztos
szép jövőt
- pedig ő hozott nekünk életet, erőt
bizony mondjuk, hogy nélküle
nem lenne semmi se
és megnyílik szívünk
ahogy rá feltekintünk
mert hogy férhet el
egy kicsi tünde testben
ilyen mély szerelem
nem fér, felbuzog,
s gyógyító hulláma
végigcsókolja az árvák
eltévedt lépteit

Jövel
Lelke már közöttünk lebeg.
Testével még vár az Úr,
Időt hagy nékünk és teret,
Szeressük egymást még vadúl.
Szőke lesz, barna, vagy kopasz,
Szopik, sír, alszik és böfög;
Alvásból perceket ha kapsz,
Mosunk és főzünk, míg röhög.
Nőni fog, beszélni sokat,
Össszeken falat és kutyát,
Bútort és vázát borogat,
Decensen lehányja ruhád.
És sírunk, ha feláll, leül,
Kimászik, kimondja: anya…
Pörgetem majd és repül,
Köröttünk a rég várt tanya...
Addig meg várunk és csodás,
Hogy esténk mindig végtelen,
Nappalunk hű vágyakozás,
Mit eszünk és iszunk: szerelem.
Szeretjük egymást hát vadúl,
Míg időt hagy nékünk, teret,
Testével már vár az Úr,
Lelke még fölöttünk lebeg.
2007. február 19.

32504: megfejtettem :) eszembe nem jutna összeollózni ilyet, zseniális

úgy legyen
még most is egzakt vagyok
fejts meg, s rejts el kérlek!
ahogy öregszik az ember,
örülök, hogy látom tetűidet!
édes, biztonságos állapot:
végre tényleg eszünk
ünnep, hogy írsz

32502: :*

32501: Köszi!

magzatpóz
csak lubickolok
egy biztos ölelésben
gondom nincs
más aggódik értem
ha valami fáj
fájdalmamban osztozik váram
s ha támasz kell
csak nekidöntöm hátam
ha aggódom,
ő szótlan támogat
nem látom,
de érzem, hogy simogat
még nem értem,
de hallom a hangot
tudom, hogy vigyáz rám
valami sokkal nagyobb
magzatpóz.
édes, biztonságos állapot:
Isten világ-méhében
még most is magzat vagyok

Töredezett gondolatok
Csak ülök egy sarokban...
vagy talán gödör?
Kicsi szeretnék lenni,
apró porszem,
összegömbölyödöm.
Mondják, magzatpóz
- mert az védelem.
Egykor az volt,
s most nem találok
hasonló helyet,
ahová elbújhatnék
önmagam elől.
Istenem!
Hiszen még
gondolataim is,
csupán töredékek.
Jó, hogy Te
legalább megérted!
Rejts el, rejts el kérlek!
Ne találjanak rám
ostoba félelmek!

32496:
Naugye!
Örülök, hogy látom a betűidet!

32497: úgy legyen :)

32496: Jól csinálod! Attól is ünnep, hogy írsz, hogy ritkán teszed! ;)

ahogy öregszik az ember,
egyre nagyobb a csend ebéd közben
észrevesszük a hulló vakolatot
lesz időnk megsimogatni az elveszett kiskutyát
ahogy öregszünk
egyrenagyobb a csend evés közben
végre tényleg eszünk

32491:
Oh, de vágyott rá, hogy könnyen
megfőjön a kecske.
Pincében, dobozban, jégen befér
ide, egy pántlikás menyecske.

32492: Szió,
ez jutott az eszembe erről, amit ideírtál!
Írni
A toll a kézben,
a füzet az ölben,
a gondolat a fejben.
Oh, mily nehéz az út, míg eljut
a papírig,
Oh, de vágyott rá, hogy könnyen
szaladjanak a betűk a vonalakon,
édes szavakat formálva.
Suttogjon a papír hozzá,
írj rám, töltsd ki a fehérséget,
lüktető, őrjítő Lélekkel,
hogy el tudja mondani amit
érez, hogy ujjai vezessék
a tinta útját,
félve őrizve a szavak varázsát.

32492: Brigusz, ez nem szemét, inkább egy partra vetett hal szenvedése!!!
Puszillak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!M.

nem megy az írás,
csak a sírás...
megjött a kiírás:
szerelem kiírtást
vállalunk,
boldogok kik hisznek,
álmodunk...
nincs remény,
füves terebély,
belehuppanok,
kulcslyuk, belekukkantok,
téged látlak még mindig,
elkísér az érzés a sírig...
tudnám mért fáj,
ócsiny hácsú tyébjá,
ennyit tudok adni neked,
örökké nemhiszemhogytartó, rongyos szerelmemet...
csak kérlek, hogy fogd meg a kezemet,
és hogy add nekem kéklángú szemedet...
(ritka zagyva, rakás kaki lett, de ha már megirtam... olvassátok lelki szemetemet:S )

32488:
itt egy hulla,
ott egy szép nő
megfőtt a kecske
támasszuk fő
a dobozba beférek
jó leszek egérnek

32487: nemtudodmilyen? sztem cool.

Ars poetica
Ott látom a nevemet
a verstopik élén,
persze nem a közepében,
csak amúgy, a szélén.
Egy napig nem írta ide
bátor költő versét,
elviheti inn a ravasz,
egy másik vers nyersét
Ne riasszon benneteket
nők s kanok a mézben,
hogy az összes karaktertek
nyersanyag lehet más kézben.
Figyuzzatok, előbb utóbb
addig variálunk
mire még a Sexpír se lesz
eredetibb nálunk!

régi álmok harcosai
ityeg-fityeg ficeregnek,
fogódzanék akárkibe,
kit rág a lelkiismeret
itt egy hulla, ki nem hörög
egy osztàlyos étlapon
mikor kúszik, élvezed,
dudorog az arcodon
igen így, ha itt leülök
a dobozból kilépek,
talányomat ki fejti meg,
mit kezdjek itt, köztetek

megsétáltattam emlékeim.
lépkedtünk az ismerős helyeken
körbenéztünk a Te-terepen
itt minden ugyanolyan
és mégis: minden más.
hiába, örök a változás.
marad: a raktározás.
* * *
hallgass. most mesélek.
amikor mellém ültél
a dobozból kiléptek
régi álmok harcosai
vágyak rozsdás vaslovai
varázslók, tündérek
emlék - egy temérdek
kenyér a mesének
édesbús festmények..
és én csak mesélek...
mesélek...
őszülő hajamat lágyan hinti a szél
a hópihe elkerül, eső nem ér
a megvénült padokon még mindig ott vagyok
mindenhol valami nyomot hagyok
ládámat feszíti könny és ölelés
mosoly, boldogság, keseredés
emlékek mind - és nem is kevés
...
....................
(((pfff! ez olyan nemtudommilyen. amikor ki akar jönni vmi, de mégsem. azért nem ölöm meg, hátha elindít valamit. vagy majd holnap lesz belőle vmi más...)))