32360: de a baj az nagy, érthetetlen,
mért köszön a szomszéd reggel,
s minek mosolyog rám a hajnal,
kell az ördögnek a kenyér vajjal,
életem volt ő,
s most hogy nincsen, értelmetlen,
belehalni nem tudok, érthetetlen,
nullának vagyok tekinthető.
fáj az élet...
igaza volt annak, aki irt nekem verset, hogy semmi sem
tart örökké, naiv voltam... nagyon
naiv... és most nagyon szerelmes,
viszonzatlanul...
jó hogy olvashatlak benneteket...