Vers mindenkinek

mi lennne
ha fokuszalnatok
csak kicsit
es e 'verseket'
nem irnatok ide
meghagyvan a teret
.. kinek ihletet adott
mer ez! kezd
szemette valni
es
nem ujrafelhasznalhato

Ezt most találtam. Két évvel ezelőtt írtam. :)
Kínos rímek
Ásott gödörben
részegen landoló,
ő, a sírokat
félszegen hantoló...
...tepertőért leteperő,
lepedőért elepedő.
2005-03-29

:) jó ide jönni.

32752: : )) <-- mosoly. nem kiröhögés!! :)

ma este újra fogyok,
ne röhögjetek ki!
mégis, vagyok, aki vagyok,
de már valahogy
nem szeretnék dagi lenni!
karcsúságom emléke megmarad,
egykor árnyékom alig látszott,
(ma is így van, ha nem süt a nap).
szóval ne röhögjetek,
mert most győzni fogok,
nem akarok keseregni!

nem akarok keseregni
de most valahogy
mégsem jönnek a vidám szavak
már a napsütés is elmúlt
s csak az emléke maradt
nem akarok egyedül lenni
de most valahogy
mégis itt vagyok
s a vidám mosolyok után
ma este dalba fagyok

32749:
Ki az az őrült, ki cserepeken jár?
Hisz tudhatná, hogy fáj!
S a falak is ott vannak,
el nem mozdulón,
ismerjük minden koppanás helyét!
De ki az, ki többször is
ugyanoda veri fejét?
------------
Különben köszönöm! :)

Re: Veva:
A szeretet és fájdalom kötelei (fullon publ.)
Azért
szeretni-fájni, mindig napba nézni
Törött üveg cserepeken mezítláb járni
Őrültségig imádni és feledetten várni
Halálig őrizni és felzokogva fázni
Csak veled megkötözve magányosan állni
Hulló csillagokból koszorút csinálni
Bolondul örökkön falnak ront’ni váltig
S utoljára ismét csak szeretni, s fájni
Óh, ne várd,
ne engedd,
hogy másmilyen legyek!

ENNYI
Jó lenne rágyújtani,
Égő parazsat bámulni sötétben,
Gépiesen valamit motyogni
Égi füvekről.
Hordani szennyesem patakhoz,
Illatosra mosni múltjaim,
Álldogálni idol előtt,
Nyakasan megtagadni téged.
Zavaros képekből válogatni,
Olvasni újra verset,
Leltározni ágy és párna hovatartozását.
Bgj.2007.03.21.

Megfellebbezhetetlen lettem
Részeges-régen ebben a kertben
Mikor a felettes én felettesén
Uralkodni vágyó naplopó
Napilapot lopott hogy aztán egy kopott
Fotelben olvasgasson lemondva róla
Hogy tovább révüljön
És végül elkészüljön
A szédülve épülő egó-legó
Reggel lett és a rege ragozása
Megszaggatta a tegnapot
Folttalanul folyik a folytatása
Annak mi feltétlenül elkopott
De elkapott az a szorongató
Szétszaggató szerteszét
Sziporkázó szikramenet
Nincsen itt már semmi tét
Feszültséget feledtetve elvetemedve
Feszít szét ez a fesztivál
Azt hittem maga megnevettet
de depresszióba deprimál
ámde megnevettettetővé lépett
elő elém ez az alkonyat
mikor egy füstifecske
egy pesti este
kifecsegte minden titkomat
ma tegnap van és a holnap heve
havazást hozott a szobámba
gyümölcseim sűrű levével
festek jeleket a homályba.

Melletted…
Halk leplet sző az éjj,
S szobámba friss
Szellővel érkezik az álom,
S megnyugtatást ad
Tested illata, bőröd puha selyme.
Lelkem viharos tengerét
Csak te csillapíthatod,
S míg érzem illatod,
Álomra hajtom fejem.

32744: [örül]

nehéz az ébredés...
álmosan karol magához egy álom
s a párnán még ott pihen - látom -
fáradt arcom helye
még meleg a takaró
még bírkóznék vele
csak egy napsugár
cirógatja gyengéden testem
táncra hív az élet
- a világ forog velem
farkasszemet néz velem
az erős reggeli fény
kitárom az ablakot:
gyere, légy az enyém!
az erősebb győz
hát lecsukom szemem
a cselesen a napba mosolygok:
győzhetsz felettem

32741: [derül]

Köszönöm szééépen!!! :)

32739: 32740: mindkét úrnak nagy kalapemelés!! jóreggel :)

Megint itt vagy
Megint együtt
vagyunk,
s látom,
nem sikerül
megélnem
néhány
szabad percet
legföljebb a
klotyón.
Az, hogy
itt vagy,
olyan, mint
egy évszázados
lét, sok.
De se veled,
se nélküled,
se együtt,
se külön,
nem megy.
Elemésztjük
egymást.
Maradj!

Külön
Tompa neszek szegélyzik
A vontatott éjszakát,
Nem történik a Minden,
Csak belül.
A hiányod,
A léted,
Ahogy messze vagy,
Mégis itt…
A századok múlva –
holnap reggel –
Újra együtt leszünk,
S addig leélek néhány
Sötét,
Keserű,
Sanyarú,
Magányos sorsot.
Hiányzol.

Amikor én botot loptam,
majdnemhogy megbotlottam,
sötét volt az éjszaka ám,
féltem, hogy az ég szakad rám

(szösszenet)
az éjszaka
olyan mint az este,
csak kicsit később van.
mikor hazaértem,
a csendben
majdnem elbotlottam.
szanaszét hagyott percek
álmosan
hevernek a parkettán;
s ha tudnám,
kinek kellenek a válaszok,
az összeset odadnám.

(...)
és leült
és az esővíz
végigcsurgott a szívén
belefolyt a repedésekbe
(...)
:(

32733:
kerekre duzzadj, mint a purhab csepp a
huszonöt fokon, egy nap után már kemény is
ha vigyázol és nem érsz hozzá feleslegesen

sziaéva
ja kerekded

mindenzöldséges szentpéter
ó éden, sok kekekded és hosszúkás
dagadó lédús duzzadmány
mi terem tövön
teremtőm a nap alatt,övön
alul se tréfa
hogy az emberasszony egy befordított fa

32731:
Szia Dééénes! :)

templom
a szent pont körre lel
egy embert két kar,ember ölel
isten itt?
(azistenit)

32729: (Ez nem az a topik. Néha ide is beírom, ha a tételt sikerültebbnek érzem. Sztem tégy te is így!)

32722: Válaszoltam ám,
én is írjam ide?

François Villon-tól egy részlet
SZERELMES BALLADA D'AUSSIGNY YSSABEAU-NAK
A dombtetőn a sziklák, mint a nyársak
merednek, lassú szél nyög és a hársak
hasadt odvából tejszín nedv csorog;
a tar bozót mélyén szerelmes árnyak
ölelkeznek s a holdas fák úgy állnak
tótágast, mint mezítlen asszonyok.
Öledre vágyom sírva itt e holt
avarban, hol szerelmünk fészke volt,
s vonagló, izzadt testedért üvöltök.
...Vérembe folyt a vörös telihold.
Emlékszel még? bimbók fakadtak, lanyha
est volt s a fény utolsó sáv aranyja
halódott fenn egy vattafellegen;
bíbor hajad sovány válladra lógott,
minden fűszál bokád köré fonódott,
langyos szellő bujkált a melleden,
s hogy ajkaimra éhes szád tapadt,
s belémcsorgattad édes nyáladat:
két testünk volt, de már csak egy szívünk,
s az alkony ránkborult a fák alatt.

Ablaknyitás
Megszültem már sok ezer szót,
s leírtam több száz verset,
azt hittem, s meg is nyugodtam;
elfogytak a keservek,
s a képzelet sem bánt többé,
lehiggadt kezem, lelkem,
s más szavai sem gyújtanak
szivárványt már felettem.
De lám, rám köszönt más csendje,
fájón, kínt karmolt belém,
s felismerést tudatomba:
az egész világ enyém,
csak tükröm nem elég tiszta,
s míg keresem a rongyot,
mellyel életem sikálom,
megtalálnak a hangok.
Bezárt ajtó, s ablak mögött
leláncolt a képzelet.
Kitárom hát. Napfény jöjj be,
s világosítsd éltemet!
---------------
ez még mindig egy kicsit Pilinszky utóhatása.