nőnapra ezzel a saját verssel kedveskedett
nekünk egy idős tanár kolléga:
Mit jelent egy hosszú hajszál a
kabátomon?
Azt az első szót jelenti, amit
anyámtól tanultam.
Ő vette lágy tenyerébe
láztól izzó homlokom.
Ez a lágy tenyér nekem már mindent
jelent.
Ő az, aki először mosolygott
rám,
és engem is mosolyra fakasztott.
Szó, lágy tenyér, mosoly
Egyet jelent bárhol, bármikor.
Valaki azóta önként
az árnyékomba lépett.
Őt és az árnyékomat
magamtól többé
meg nem foszthatom.
Valaki azóta viszont szeretett,
valaki
testébe fogadott engem,
valaki
érettem is anyává lett,
valaki
velem sírt, ha muszáj volt,
vagy vígan dúdolva dalolt,
valaki
aggódott értem, valaki
megvigasztalt, valaki
megetetett és megitatott,
valaki rámcsillantotta csillagszemét,
valaki mindig önzetlen volt,
valaki a hűség bilincsét kezdte
viselni,
valaki megbocsátott, ha kellett,
ha tőlem többre már nem tellett;
valaki
csak magamért szeretett,
valaki, valaki....
valaki
szüntelenül itt van
körülöttem, akár a
levegő,
valaki éltet, aki maga is él,
aki nélkül meghal az élet
és nem támad fel többé
senki halott.
Hosszú hajszál a kabátomon
maradj hát, nyújtózz, heverj
az ő testéből szakadt e kötelmi
jel
Maradj ott, a kabátomon, maradj
Te másik, te jobbik énem,
örökös hiányom,
örökös vétkem,
mert te vagy az, Örök Éva,
te vagy a végzetem,
vétlen gyönyörűségem.