Vers mindenkinek

Vajon ilyen?
Mire megifjodunk újra,
bizonytalan kezünk
remegve fogja a csészét,
félve, hogy le ne essen,
vagy ki ne boruljon,
hisz
oly haszontalan már az élet.
Távolodó alakod után
meg-meglibben még
az integetés
fáradó kezünkben,
s a gyermeki lélek már csak
mosolyunkon játszik.
Akkor...
igen, akkorra már
nem is tudjuk,
hogy megvénültünk.

kilink-kaland?
de mifranc az a vabang?

36983:
egér, bal gomb - kijelöl; jobb gomb - másol... -> jobb gomb - beilleszt.
de a kijelölés után akár a ctrl c, majd a ctrl v használata is megengedett..;)

36982: Link vagyok és lusta újra legépelni, de így is olvasható talán.

36981:
linket, azt ne!
verset ide!

http://indafoto.hu/kampo_igric/image/7544827-e8dded14/details/x l
PTK: A szökés

Bökk
Úgy forog József Attilás szívemben ama tőr,
ahogy feldicsért versével hajlong az amatőr.

Dión űsz, Oszi(p)?!
(Mandelstamnak)
Meffoxaaani.
Mekk!

haj-hajj!
:P :)

Metapleinair
(farmerfarzsebből kiesett, ámbár jókor restaurázott kváziszonettöredék (f)utólagos,
ufólagos engedelemért esedezett, de az nem ez, mert az már nincs)
Hányaveti tájképen jövök eléd,
a kezemben két marmonkanna óbor,
ezt a kincsemt, gyöngyként öntöm eléd,
ártson néha meg a sok a jóból.
Sátorsatír és a többi,
gyakni jöttem én, nem tömni.
Satöbbizek észveszejtül,
kínom-rímem egybezendül.
Nem voltam soha - de majdnem - Alba herceg.
Számban fűszál, fogad alatt alma herseg.

http://indafoto.hu/kampo_igric/image/7544811-4d35da72/details/xl

az óra veszése
saválló hastáncos mágneses órája
nem ketyeg. most szakadt éppen az ól rája.
üthette volna még tejszínhabverővel,
ámde a tánc közben nem volt oly előjel...

36973: :* :)

36963: :)
Ez nagyon csábító volt, de épp elfoglaltsági túltengésben szenvedek... - nagyon!
Pedig ez nagyon jó!

fejre állok:
s ahogy ezen pózban várok,
átüt AZ:
színesképes furcsa katyvasz,
az én filmem pörög,
álmom sötétségbe görög:
a kis gömböc vásznat ölt:
festi azt,
mit örökölt.

Kezedet Csókolom

36967: 36965: 36963: Szia Hó!!!!!

" víz alatt bejárva a sosem látott földet
gondolatok által vezérelt, Te kint...
soha ilyen keményre nem volt töltve töltet
reménytelenebb se volt még, a megint...
és megint "

36966: Köszönöm!

" imáinkba foglalt, itt vagyunk a mának
búcsúinkban kínnal, keservek ölén
engedünk a múltnak, enged a karmának
elbukunk az útban bölcsek kövén "

36953: nekem meg ez tetszik ! :)

" megismersz-e, engem abban a ruhában
tövis szomorúval fejem körén ?
Kívánsz-e még bújva, tantrikus mocsárban
ismeretlenül majd, borulsz -e fölém ? "

" ...neki kezdve újra kérdezem hát végül
láthatatlanulva, színfalak mögött
az biztos hogy a győztes kielégül...
emelkedhet vesztes, veszteség fölött ? "

Jártam égen, jártam földön,
játszótársam nem lelem.
Márpedig e hosszú élet
játék nélkül gyötrelem.
Jártam fönt, a csillagok közt,
s jártam lenn a föld alatt.
Bár kerestem, nem találtam,
játszótársam elszaladt.
Játssz velem te, ülj le mellém,
szóra szó, és napra nap.
Játsszunk együtt, amíg élünk,
míg az idő rajtakap,
s elringat a föld alatt.

36961:
Köszönöm! :D

36959: Veva! Ez nagyon szép! :)

Édesanya maricsknyi
margitvirágot kapott tőlem.
Naponta neki azzal köszöntem.
Csak úgy odaadtam,
útszélről tépedten, szakadtan.
Te már Margarétát kaptál.
Üvegvárban nőtt az a szál.
Rangosan , szálmagában szedték,
nemes társtalanná tették.
E büszke kisasszonyhoz
kényeztetésül raktak
egzotikus, díszítő szolgákat,
eukaliptuszt, olajos ágakat.
És mégis ;
Hogy leszálljon a földre,
-emlékeztetőül nomád őseire-
rafiából lett az öve....!

JA - 2010. április 11.
A távolság, mint üveggolyó
már régen elgurult,
de örök hálót fűz közöttünk
a százszor átírt múlt.
Fájdalom törte össze benned
a lélek-szivárványt,
s ma már titkos polcok roskadva
nyögik a "Nagyon fáj"-t.
A "Mama" után sírok én is...
Látod? Már értelek.
Harminckét évem is elszelelt,
- túléltem életed.
Százöt éve, hogy megszülettél,
verseid még élnek,
népet tanító lett belőled,
ahogy megígérted.

36957:
nekem is! :D

36955: Lámcsak, valakinek eszébe jutott, hogy ma nem csak a választás napja van... Ez az egyik kedvencem.