Vers mindenkinek

37073: :)
Nem annyira elhúzott, mint inkább akadozott.
Vevának kellett volna írnom, de ha bármelyikőtök tanácsot tudna adni tőle is szivesen elfogadnám- hogyan kellene írásban szemléletesebbé, "érthetőbbé" tennem az akadozást ???

37074: mert siránkozik szegényke.

37072:
Ez határozottan tetszik, csak arra nem tudtam rájönni, a vége miért olyan elhúzott? Azt talán a kecske mondja?
...
-----------------------------
Jutott eszembe (gyerekkori kedven játékos könyvünk a Sicc):
Olyanok a kecskerímek,
mint mikor a kecske rí: mekk!
...de ez a legjobb közülük, ezt még nem szárnyalták szerintem túl:
Egy kis pesti vendéglőbe,
egy kispesti vendég lő be.
:-))))

37072: Miért is ne? HIszen ez is a mi szerzeményünk :)

Szerelmi bánat a kiskertben
Siránkozik a kapor
minden csupa-csupa por.
Rászállott a tökre, babra
elfedte és tönkre bab(rál)ta.
Jööjj inkáább te- Eelmúlás,
a túróóba pedig menjeen más !

Nyári meleg
Nyári melegben jó a kedvem,
Vidáman nyargalok melletted,
Lógva liheg nyelved kifele
Tüdőd zihál hallom errefele,
Nyereg nincs is hátadon,
Hátizsákod fityeg láthatom.

Álom, vagy való?!
Esti sejtelmes szellő
Furcsa hangot csal elő,
Balsorsot dalol a szél,
Tenger felöl cuppogva kél.
Minő zörgés hallatszik még?
Csámcsogás, szürcsölés és cuppogás,
Halvacsora lészen belőled komám.
Ezt súgja még a rejtelmes messzeség
Mely hajó csapzott árbóca lóg?
Messzeségben oly átlátszón?
Mely vigyor foszlott arcokon
Fogsor vicsora rád ront.
Csecsemő sír, vagy a szél sivít?
Hallva neszét vagy fájó kínt?
Lészen álom, vagy való?
Rád bízom kedves olvasó.

"Fáj, hogy kevés vagyok,
S a kősziklák nagyok.
Gyötörnek az éjszakák,
Sötét, fájó hajnalok..
Fel kel a nap, ragyog a napsugár
Reszketek, -vajon ma mi vár?
Meleg van, olvadok, égek…
Szívemen jégvirág….
Oly kevés vagyok?
Hogy a sziklák még ily nagyok?
Itt állok a semmi közepén,
Mondják, „az élet oly szép…”
Tehetetlen állok, s körül nézek.
Körülöttem semmi, …hát ez a szép élet?
Úgy fáj, hogy kevés vagyok.
Csodát nem tehetek, kősziklát nem olvaszthatok.
Szememből potyognak a könnyek
Ha megértenél, lenne mindkettőnknek könnyebb.
Szíved már semmi nem enyhíti meg?
Ha itt a vég, mondd ki, -Isten áldjon meg!"

Most mennem kell, majd csak holnap leszek.
További szép napot mindenkinek. :)

Tompa ceruza karcos vége
Megcsomózták szegre végre.
Csavart vertek a fa pultba
Spárga fogta csomózva oda.
Megnyálazta végét a postaszolga
Sebbel lobbal a kiadást aláírta.
Odatolta az ügyfél elé,
Ki egy ikszel nevét odaveté.

És a legkedvesebbtől: A. J.
DAL
A hegedű száraz fája,
Beh szomorú a nótája!
Úgy megsí-rí, úgy kesereg,
Talán a könnye is pereg.
A hegedű bús nótája,
Magyar ember múlat nála:
Úgy megdanol, táncol, vigad,
Hogy a szive majd megszakad.
(1856 nov.)

37064: Hazaértem :)
Kedvet kaptam tőled, tehát R. M. :
POGÁNY KÖSZÖNTŐ
Nézd! dércsipte fáink megőszült
fején ül most a szél és lengő
harangú tornyok között csak
megkondúlnak a jámbor imák!
Csorgó nyálával békés borjú
lépdel még szekerünk után, de
már nem kószál szárnyas szavakkal
szájunk körül halovány ámen!
Megmosakodtunk! tornyok között,
fákon pihenő szélben és most
megőszült fák közt csókokkal tarkán
pogány szemekkel kitavaszodtunk!
A testünket nézd! együtt fakad a
rüggyel drága hús és napbadobált
csókjaink után boldog torokkal
így, istentelenül fölsikoltunk!
1930. január 11.

Megkívántam egy kis JA-t. :)
SZÉP LOBOGÓVAL, VAGY ANÉLKÜL
Azért vagyok, hogy virág nőjjön
A szemeimben,
Ezért öntözik kedveseim,
S a fák, a városok meg minden.
Szép lobogóval, vagy anélkül
Győzünk mi mindig,
Mindnyájan győzünk szomorúan,
Minket a szívünk győzni indít.
S erre, arra, egészen mindegy,
Hogy merre tartunk,
Kit csönd, kit nagy zaj vár a parton
S elsüllyedünk, ha nincsen partunk.
1925. ápr. 23.

37062: Nem hinném, mert úgy lett írva, hogy "volt" egy macskánk... akkor múlt időben szundikált..... :)
Persze, ha személyre utalsz, akkor naggyal írod, ha általánosságban említed, akkor lehet kicsivel.
Persze napjainkra a helyesírás is nagyot változott....
Grétsy László elismert személyiség volt. :)

37060: azért írtam, hogy Amál és szundikál, mert úgy jó a rím.
Én nem tudok nagy ő-t magyarban, kivéve, amikor a nagy Őt emlegetik, valamint ha Istent emlegetik, mint Őt.
Egyébként csak tiszteletkörös Te-ről hallottam, de a magyar pl. az én-t egyáltalán nem írja nagybetűvel (te nem írtad, de elég sok embernek szokása, csak eszembe jutott - ezek viszont már inkább nyelvtopikos dolgok)
Én sem érzem magam kiemelkedő személynek, csak szeretem a magyar nyelvet, és a verseket is (főleg JA-t).
Najó!
Tényleg munka. :)

37059: De ettől még nem vagyunk kiemelkedő személyek... :P :)
Legalább is nem igen érzem magam annak. Hobbi irogatók....
Itt biztos nem bújik meg egy "Várnai Zseni" vagy egy Závada Pál a maiak közül is említve valaki... vagy egy Arany J. stb.......

37059: Szia.
Ha valakire utalsz és a személyére, akkor viszont nagy Ő.
Azt nem értem, mire írtad, hogy ha Amál, akkor inkább csak szundikál....
Mert ha olvasod ott már egy másik "bajszos" is említve lett. Tehát nem csak első meg másod macska.
Igaz, javítgattam rajta, ahogy időm engedte... kissé átformálódott a második fele.
De hát én sem mindig érek rá. :P :)
Persze nem mindig lehet az ember ráhangolódva más "szájízre" másnak az irományára.
Egyébként a költőknél íróknál is vannak jobb és rosszabb írások. Van akivel elfogult vagyok, és akkor is kedvenc, ha épp olyat olvasok tőle, ami kevésbé sikeredett jóra.

37058: ha Amál, akkor inkább csak szundikál, az ő meg kicsi (a magyarban)...
ööö... lehet, hogy nem igényelnéd te ezeket a beleszólásokat, úgyhogy bocs, be is fejeztem (csak zavarta kicsit a szemem, pedig épp nem is érek rá). Helló!

Volt egy macskánk, az Amál
Naphosszat Ő csak szundikált
Irigyeltük is rendesen,
Mert dolga nem volt sohasem.
Etettük, fürdettük és játszottunk vele
Kedves lényét őrizzük szívünkbe.
Kiállításra is elvittük a perzsát
Nyertünk is vele középkategóriát.
Gondoltunk egyszer csak egy merészet,
Hoztunk egy játszótársat szegénynek.
Jött is az Irisz pici kis apróként,
Kiállítást Ő sem úszta meg egyébként.
Nyertünk vele is egy szép díjat
Így ketten lettek otthon a nagy urak.
Ne de nem gondoltuk semmiképp,
Ha nem családtag akkor harc is lesz mindenképp.
Fésülték is egymás bundáját serényen
Rájuk szóltunk nagy bőszen, és keményen.
Sértődés lett belőle, ezt láttuk már előre.
Különvonultak és duzzogtak kétfele.
Idővel Iriszke elment elsőként,
Sajnáltuk és könnyeztük felettébb.
Amálka öregedett szépen, s rigolyái lettek,
Sértődését megtorolta ezerféleképpen.
Cipőinket megtisztelte sárga lével!
Semmiképp nem örülünk neki,
Mi vagyunk hibásak, miért hagytuk elöl neki.
Bűzös cipőinket hiába mostuk ki.
Eldugtuk ezentúl zárhatós szekrénybe,
Ezzel is elvéve a lehetőséget
De leleményes volt Ő, kitalált egyebet.
Hátizsákot kilesve lopva cserkészte.
De már résen voltunk, mert ismertük rég.
Nem dorgáltuk nem is szidtuk öreg fejét.
Inkább lestük min törheti becses fejét.
Egy nyári augusztusi csendes napon
Elaludt örökre a mi cirmosunk.
Eltemettük és könnyeztük rendesen
Szép emlékek nem múlnak el sohasem.

Családom tagjai
Udvaron, idebenn sokáig éltek
tacskók, ebek és büszke boxerek.
Nemesek voltak. Okosak, bátrak.
Általunk neveltek, csodáltak.
Játszottunk, etettünk, nevettünk,
neveztünk, fedeztünk, szültünk, temettünk.
Siratva sorolom nevüket
Rufusz, Kronosz, Hilde, Sába,
Gracián, Csörsz, Hamita, Fánka.
Mopsz Dzsipszikénkben nincs tetterő
mintha nem is kutya lenne....
Hiányzik a nyers erő!
Öleb Ő .

37054: 37055: A másik topikban szoktunk már régóta irogatni... de ott 3 szó(ból) egy verset kell alkotni. Attól tartom még érdekesnek, hogy a (múlt) szavai a maiakkal összefonódik.
Írhattam volna, hogy útjukat máskor is megtették...
A második sorban a "fehérnépek"-et kellett volna írni.
Az is igaz, hogy időigényes.... és nyugodtabb környezet kéne hozzá....

37053: Viszont ha saját, akkor légy szíves olvasd át, mert néhány elütés miatt van ahol kicsit érthetetlenre sikerült.
Pl. itt a II. rész 1. sorában mert (az) utat akart az lenni, nem?
a 2. sorban viszont azt írod indultak, a végén meg fehérnép. Vagy indult, vagy valami többesszám.
Nézd át, mintha nem a sajátod volna. ;)

37053: Jajdehogynem! :)
Csak nem gondoltam, hogy saját, főleg, mert a múlt szavai keveredtek a maiakkal.
én csak kééérdeztem.

37052: Ide nem lehet sajátot írni? Ha nem akkor bocsi.....

37051: 37050: Ezmiez?

II. rész:
Családját nem félté, mert utat máskor is megtették.
Boldogan csivitelve indultak útnak a fehérnép,
Frissítőt és ételt kis szekerükre betették.
Egész nap odalesznek, igyekezni kéne,
Hogy esteledvén időben megérkezzenek.
Döcögött a szekér, asszonya s lánya kendővel integet
Elköszöntek és boldogan tova mentek.
Leszállt a napnak sugara, árnyékok már nagyban nyújtózkodtak.
Hazaért az öreg fiával a napi munkából,
Szekerük megrakva telve szalmástúl.
Nem volt az asszony, sem a lánya sehol,
Takaros portán szerte a lábas jószág
Borzas szőrű eb közöttük kószált
Sógor koma barát jött mind segíteni hát
Átfésülik az erdőt, hátha őket megtalálják.
Öreg feje kétségbe esve, szíve dobban megkeseredve.
Nincs tán baj, hátha barlangba pihennek,
Hátha eltikkadtak a nagy melegben.
Összebújtak tán, és szundikálnak egy keveset,
Mire odaérnek mind, majd rájuk találnak.
Kicsit összeszídja majd az asszonyt,
Megdorgálja, hogy a szívbajt hozták rá most!
Reménykedve kalapált a szíve,
Magába imát mormolt kétségbeesve.
Menjünk gyorsan, iparkodjunk sürgette őket,
Fegyverként sarlót és kaszát vigyenek,
Vasvella is kell, meg fokost is vigyék,
Mert esteledve vadállat tán rejtekéből támad.
Okos asszony, meg a lánya is az,
Ismerik az erdő minden bejárt szegletét,
Tudják mire figyeljenek és mitől rejtezzék baj esetén.
Nem lesz baj No, csitítja kábult fejét
De lába reszketvén érzi hogy baj van.
Az orvos is szalad, segít majd ha odaérnek,
Hátha beverte csak fejét egyik, másik ott nem hagyja.
Vígasz szavak bátorítva jőnek felé
De csak kusza gondolatokat sző fejében a féltés.
Hej Istenem! Mit nem adnék Tenéked,
Ha őket felém baj nélkül vezéreled!
Odaadom rongyos életem, viheted.
Csak hagyd meg nejem, és leányom! Kegyelmezz!
Irgalommal nézz rám, szegény balga emberre,
Családom nélkül mit sem ér, ronggyá lesz életem!
Visznek lámpást világítanak ha kell,
Mert sötétedvén hamar, visszaútra is kell látniuk majd .
Fiát otthon hagyta az öreg, mert mondá; háztájit ellátni kell.
De szíve rejtett szegletébe féltve a bajtól, jobb lesz neki otthon.
Mennek felszerelkezve, halkak neszezve sugdosva mennek
Folyt köv. (Mára elköszönök) További szép napot mindenkinek. :)

Hogy s mint van komám uram?
Mondá örömmel rögvest.
Lép ki a csalitosból halkan.
Kalapja leengedve feje kókad
Naptól cserzett bőre kérges
Könnye ha volna tán már folyna
De felcsókolta azt már rég
A napnak aranyló égető sugara.
Nem hallotta kend a híreket?
Dobos hírnök nem vitte el messzire?
Falvakon át nem pergette nyelvét?
Bánatomat nem vitte a bús szél?
Szívemet tépve marcangolja a bánat
Lelkem darabokra szaggatja a másnap.
Kalapja szegélyén a keze motoz,
Árnyékot a szomorú fűz ád most.
Nem hallottam én semmit bátyám uram.
De fentről jövök hol urak mulatoznak.
Büszke bástyák ég felé meredeznek
Dámák gőgösködve, pipiskedve mennek
Szép szatén ruhájuk, s lábuk kis topánba benne.
De lám, bánatod rögvest megijeszt
Mi történt míg ügyet intéztem fent?
Történt-e baj szép szerelmetes jegyesemmel?
Felveté fejét az öreg, fájdalma mélyen arcára égvén.
Hej búbánatom az ördögnek sem kell,
Haltam volna inkább én ezerszer meg.
Szép leányom és jó feleségem halva meg,
Erdő mélyére igyekezve rögvest ment.
Málnát s bodzát gyógyfüveket gyűjteni
Anyja tanította lányát, gyógyító lett volna tán.
Földeken dolgozott az öreg fiával kettesben ment.
Folyt.köv.

Mily kéjesen vonaglik
Mily ősi vad táncra perdül
Mily vadul szántja a tájat
Mily áradatként hajlítva tépi a fákat
Mily szélvihar mely végigsöpör
Mily vad bömbölésként hördül
Mily égi vad tánca a szélnek
Tornádó őrjítő erővel szétszed

Thaiföldi reggel
Üde rózsán a
harmatcsepp illó tükre
az öreg Holdnak.

Tudod mi a legdrágább?
Minek nincsen ára?
Az emberi becsület
Jól vigyázz hát rája.
Hogyha elvész gazdagságod,
Dolgozz, ujra megtalálod.
De ha elvész becsületed
Többé meg nem szerezheted.