Varró Dániel:
Szösz néne
Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
ott ül a teraszán Szösz néne.
Ott ül a teraszán
vénkora tavaszán,
néha kiújul a köszvénye.
Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
szimatol körülötte az
öszvére,
hogyhogy sohasem tetszik berekedni
a nagy dudolásban, Szösz néne?
Hogyhogy a köszvény,
hogyhogy az öszvér
nem szegi kedvét, Szösz néne?
Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a
telefon,
szösz van a padlón, csempén,
plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedli
n,
szösz van a hajamon, a fülemen, a
szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi se
búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.
Futnak a Takarítók a teraszhoz,
sipitoznak máris: „Szösz
néne,
Csupa szösz a függöny, csupa szösz
az abrosz,
nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a
TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán,
szösztelenítsünk,
portalanítsunk,
föltakarítsunk, Szösz
néne?”
Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
dudorászik a teraszon Szösz néne:
„Szösztelenítés,
portalanítás,
föltakarítás? Kösz, még
ne.”
Privit neki Barátokhoz ad Könyvjelző
Válasz erre Idézem