Vers mindenkinek

Nem tudom hol vagy,
de az egész világot
érted ölelem.

Minden nap új harc
A harcban elveszett a pajzsod,
s most meztelen szíved védi
sebekkel terhes lényedet.
Gyere kelj fel, s tanulj élni!

-
Tóba hulló csepp
hangján szól a szeretet,
itt vagyok veled.
-

---
Favicc
---
A csillagos ég a határ,
ha akarod,
vagy épp egy faragott fatál,
melyet fog fakarod.

---
Míg körbekacagja
a Földet a Nap,
A Holdból az éj
nagyokat harap.
:)

víz alá bújok
hogy a lépteid ne halljam.
kicsit szorongatom
az emlékedet.
vajon kimentesz
vagy velem együtt
fulladsz meg?

Árvízi vizionáció
Van kinek csak a szája jár,
s ha háza egy víztelen vár,
a várárok, mi előtt várok,
Fantával locsogja körbe,
nem is jutok én be eme körbe.

A FB-ról hoztam, játszottunk
kerlac:
Mi jár a fejemben?
Csak a bús, hűvös, pusztai szél.
Emlékvillámok.
Az ordító csend, a fény hiánya.
A végtelen idő, és hogy hiába...
veva:
Nincsenek hiába dolgok,
minden mögött figyel egy bősz ok,
himbál a tények tengere,
s a horizonton túlról int: gyere!
kerlac:
De nem a Jel int
Csalóka megint
A gőgös "tény" nem tágas tér
Csak vak szemekre hulló dér.
veva:
Jelekre várni,
talán csak vak remény.
Fordulj meg kicsit,
s lásd, amott egy apró fény!
:)

http://rimelek.hu/mindenhato-dallamok/
Mindenható dallamok
Dübörög a dallam, játssza az Istent,
és saját képére megteremt.
Újszülöttként hangos létben a csend
már semmit sem jelent.
Lenéz rám, s én rá feltekintek.
Szinte látom, ahogy legyint.
Nem tudod te, hogy kell élni
a ritmusangyalok szerint.
S én káromlom a dallamot, mert magamra
mer hagyni, ha ínséges napok jőnek el.
Mégis ott van mindig, ha nem is látom,
hogy lelakatolt szívek zárját törje fel.
Mi ez a hang itt? Mi ez a ritmus?
Mi simogatja bot fülem?
Tudod te is, – szól a dallam – hogy
semmi sem vagy nélkülem.
Nem vagyok, ó, nem vagyok semmi.
Csak egy üres fejű huligán a gáton.
És lehet, hogy elvesztem, de mégis
otthon vagyok, mert ez az én világom.
2010.06.25. – 20:49

Te idefigyelj, félénk és dermedt Lányka,
mutasd Felém bátortalan pofikádat!
Vagy válassz; szemeim szétzúznak, felfalnak,
s Kit nem lehetne, veszel erőszakosnak.
Tébolymarta fantáziád Tőled is félted,
lazaságától elrugaszkodva direkt
belé köszkölöd az ingerlékenységet.
De bezzeg Te félsz este-riadt-estében...
A bekövetkezés nem idő szüleménye.
Hát tépd meg TenMagad, mielőtt Én tépnélek,
mert a történés eljövendésének érzett
tudatában megalkuvódsz, s merszelésimnek
áldozatjává lőnsz: Ketten akarjuk-e-e?

37034: Hát most mé'?

*
Keresem a státuszom!
Annyi minden voltam,
leszek, vagyok:
- Gyermek-nemző
- Gonoszt-űző
- Betű-vető
- Álom-fejtő
- Föld-művelő
- Pénz-kereső
- Tűz-csináló
- Hang-adó
- Bor-kóstoló
- Fegyver-forgató
- Kép-mutató
- Hang-csiholó
- Üzlet-ember
- Mindenes...
És még mindig,
reggel, délben, este:
(Keresem a státuszom!)
és csak az kell, hogy szeress.
*

37033: szövegeid figyelemre méltóak általában.
ez viszont a borzalom netovábbja.

"Te mindig értetlen vagy na"-
mondá egy KisLány, mikor ha
Magában eljátszik, s engem
az Ő játékától félte.
"Te mindig értetlen vagy na"-
hogy ide akar nyúlnia
a kezed. Vidd el, mert ez a
játék már enyém marad!
"Te mindig értetlen vagy na"
Pedig Én hozzá sem nyúltam,
Kinek kéne, az csak frászkarika?!

Reggel van és maszatolt az idő, de a bizalmat próbálom Belémcsikarni Felőled.
Suttyó Életmódra titokban rákényszerednek a hatalmat akarni kezdeményezők,
S Én azt szeretném, hogy csipetnyit Belőled hihessek, ábrándoktól mentes
kicsit feszült túltengő rendületlen, de rögeszméhez remekül frappánsul illő
elcsépelt Önbizalommal, igen avval avval. Mindent akarok hinni.
Majd rávezessél! Mert már benne vagyok az iramban, hagyom Magam, elhidd!
Te már csak tedd hozzá(m) azt, hogy definiáld a hitem!

Mért szeressetek, ha csak éhezek a szeretetre
és azt visszakaprintani vágyom, hogy éhezetten;
nem gyakran átélt boldogságot ízelgethessek,
de mindig töredékesen és időszerűen?
Miért imádnátok, bálványozva, ha van különb Isten,
Ki Mindannyiótokat megmímel, legalábbis híve,
s Engem feláldoz az oltárán áldozhatni Nékie,
hogy bebizonytísa, Nekem ez legméltóbb büntetésem?
Miért csókolnátok, ha arcomon a könny kifakad
és a sötétség próbál felölteni gúnyát, mi alatt
eltervezi, hogy ez is köszönet lesz irónikusan;
milyen jó, hogy élek-így megeléged/lve, biztosan?
Ha forrón ölelnél s nem lenne miért?-ért...-Szeretnél.

Ambivalens
jövőbe olt a múlt jelent
csendet teremtve idebent
békésen robban szét a lét
halál cseppjeit szórva szét
megbabonáz a változás
nekem mindig robbanni kell
a pokol túl szűk hely nekem
s a mennyország sem érdekel
a békesség szül csak vitát
a káosz ad harmóniát
s ha végül minden elcsitult
jövőt jelenbe olt a múlt

Ahogyan locsog
a víz, s titkokat suttog
a nyáréji szél
- álmot ringat csónakod.

Esik
Az ablak olyan,
mintha vízkavicsokat
szórt volna az ég.

37026: 37025: hümm-hümm!
Nem mindent értek... - a lényeg, hogy te értsd! :)

Írtó fáradás! Rohadna szét az ereje az időre!
A nyomorék, mitől újra kárörülve nevetne, bezzeg,
hogy mily jól megy nyúzott gondteherben életet elvehetve,
a hatalom émelyítő bosszújára visszavezetve:
éltet, melyben a halál még halott, várhatólag mégis fölöttébbvalóbb.

A vér az már csorog.
Ereszen a légkör
megfagy, és dermeszt ó
haláli káröröm
kaján viháncommal.
S a ködben a fehér
színben megapad,
mutatja mily ledér;
megteheti mindazt,
mitől megfosztottak
keserves erek,
mikben vér duzzadt
és halálsápadás
még átlátszott fehér
bőrről nem a hányás
világított élést,
megmerszelt szenvedést
keserv-szenvedélyben
izzón, szemfényvesztés-
okozatban ébren
elvolt, meg mert meg nem
halni! Élménydúsan
apadt vérébe nem
felszabadultan;
jajviháncolt, nehogy
gyanakvó csöndben, úgy
vegyék észre; nem volt,
sötétben hullául
tetszhalottnak lessék.
A zörejhez képest
szűnt meg. Benne lelé
az ég most mézédes
Borravalócskáját!
Ez nem vér volt; nedű.

37023: Te aztán nem vagy szűk szavú. De meg kell vallanom, az én egyszerű gondolkodásmódomhoz a stílusod picit kínai. Jelenleg a legutolsó versem pár nappal ezelőttről:
http://rimelek.hu/tollbamondo/
Tollbamondó
Írni próbálsz, mégse megy? Mondd, mi a gát?
Hát nem tudod, hogy a jó vers megírja magát?
A vers önálló entitás. Gondolkodik és érez.
Nem tudod és írsz? Mond, mégis mennyit ér ez?
Verset nem kell írni. Verset élni kell.
Ha érzés nélkül írsz, az csak fél siker.
A mű elkészül, s te vígan hirdeted.
Van egy műved, de versed nincs neked.
Nem kell kitaláld! Csak lesd minden szavát!
Te csak író vagy. Ő a tollbamondó nagy vezér.
Nem vagy más, csak egy kedves, érző jó barát.
És ő az ész, ki mindenkor benned él.
Csak írd, amit kér! Írd, amit mond neked!
Bármi is legyen, te csak kövesd vakon,
mert szíved lát igazán, és nem szemed
jut túl a semmilyen, üres szavakon.
2010.06.07. 23:36

Már felkeltem idejekorán reggel
Míg biz' azt se t'om hol áll a fejem
Tám szépséges ágyamban heverhet
S a racionálságot Magamból kivéve
Íme, megtestesültem.
Halomra vannak gondolataim
Szememre vetve meg eszem tüneményi
Hogy az érzelem azt is kiküszöböli
Mármint az eszem, félthetsz igen
Már találok úgyis haldokolni.
Mint az árvíz valamit elözönlene
Mintha óceán csendesülésének
Nem örülne, hogy ingatag emez
Hogy ő megnyugodjék, van lelkiismeret!
Már nem tartok attól, hogy kéjgyilkos ölne meg!
Nincs is olyan, Én láttam.

Ezer oldalról kürtölik fülembe
a fecskék égi dalrivalljukat.
Még fordulnom sem illene
már hallám csicsergő hangjukat.
Álmodok én is a világgal...
Minden egyszerre zsiborog
a hang megpendít, s nyomban
a fejem rezseg. Olyankor
az illatra érzékelek.
Szép a kacarászásuk.
Megtetszik ahogy repdesnek,
az érzékem az ő tolongásuk
fedezi. Ők pedig engem
befednek a világ elől.
Áldomásai a természetnek
de a szorongásuk megöl.
Az ölelés elmarad...
szárny libben, apró csókokat
osztogatnak. Egyet a vállamra
másikat a tenyerembe tapintok.
S én meg a hű...beléjük pirulok...

Írok egy verset, Hozzád szerelmem
mert most eljár felettem a magány.
Hajh édesem, bár kikerülne...
Írok egynehány sort TeNeked
mert örülök, hogy szeretlek,
ha nem lennél, élhetetlen
lenne napom, estén, mindenem.
S hogy Hozzád írhatok feledem
ezeket a csekély elemeket!
Irántad a ragaszkodásom,
mint bilincsbe szorult kulcs. Ugyehogy
nem elengedhető?...-Tudd; tudom.

Hajh... vörös hajad csábít a szerelemre,
durva képed hozzá képest ritmikátlan.
Gerincem tartózkod', de hajad elfedve
arcodat vonz, s direkt a fényt kimulasztja...
Mink az éj leple alatt lehetünk Örülők...
Csábít a tested szép szabályossága,
mint ismeretlen Embernek elsőre
bármi, nem kötök belé. Szavatossága
íz-nedűjét mindig képes élvezni, le nem
járattatja sosem az idő. Kedvtelve
szerelmet sugall, de csak miután
bevallta; szerény Ember így idvezül.
Jöjj... mostmár felhevül úgyis a láng!
Sietve bánj el velem zokszó nélkül!
Ideje vetkezned! Gátlásaidat leved'ljed!
Az ágy a miénk kettőnké! És egymásnak
témái leszünk. Közös odafigyelés
azért, hogy Önmagunk kielégülése
Szerelemmel teljen el... Már izzasztón ég
a sóhajom. Iparkodj mellém befelé!

Bilincsbe vertek.
Nyomorult kínzók!
Mérggel etettek!
Akik naívot
mindég figyeltek!
Kilestek, rejtett
titkom elvették,
mert árgus szemek
követték, mindég
lépésem. Igen.
Győlölök, fel nem
szabadíttatott
lánccal csörgök, mert
bekaszliztak. Ohh
Istenem, mi lehet
velem, hogy barmok
szem-kereszttüze
tőrbe vitt, űze
el szép ábrándom:
Szabad maradok!

Lőwy Árpád:
ELŐLEGEZETT HATTYÚDALOM
- megjegyzés:
amikor egy sírvers
kinövi magát,
hátán hordoz egy egész
életfilozófiát
Ha temetést látok, elgondolom,
Milyen lesz elmúlásom egykoron?
Évtizedek múlva, ha öregen
Lepattant húrú kobzom leteszem.
Tudom, hogy amit írtam: a dalok,
Szerteszét szóródnak, ha meghalok.
Nem ölt gyászt a Petõfi Társaság,
És nem idéznek antológiák.
De, kik értették költõ-voltomat,
- Hogy még a szarban is van gondolat:
Dicsérik majd Lõwyt, aki már holt,
De míg élt: ember és poéta volt.
Ha jõ a halál, jöjjön! Mit nekem!
Míg nemzetem lesz, megmarad nevem.
Barátaim, kiket szerettem én:
Piramist szarnak sírom tetején!
utógöröngy:
S ha mindeniktek e nagy szarhalomba,
Beletûz egy kicsinyke kis virágot:
- Lám, fiúk! Ilyennek látta Lõwy
Ezt a szép, csodás, dicsõ világot!

Sápadt vagyok édes Szerelmem,
ingatalag az érzelmeiben.
Nem lehúzva, hanem elvégre
reménytelenségeskedésben.
Mondhatom, amit gondolok,
hogy ez lét Miattad konok,
Miattad létez' ösztön, ó
és hogy ezt nem is gondolom,
hanem reflexre szerelemre
közlöm. És kérlek, hogy megértsed,
hogy ezlét nem érezhető. Ez
megvalósulatlan pedig nincs. :( (