Fűzfa poéma
Íme itt van a legfrissebb poéma,
Mit most írt egy fűzfa poéta,
Kit a múzsa csókja sosem érintett,
És ezért ekképpen kesergett:
„A francos francba, oh basszus, oh basszus,
Messzi van tőlem a Parnasszus!
Hiszen ez nem vers, csak nyúlós kelt
tészta,
Mit fog szólni a sok esztéta?
A nyakam körül kasmír sál
tekereg,
Szívemben búbánat kesereg
Félek e vers a papírról lepereg,
Semmi sem őrzi meg nevemet
De a tollat letenni mégsem fogom,
Inkább majd prózában
folytatom!”
Ez lenne hát a vers, kedves olvasó,
És hát felmerül itt a
kérdés,
Minek ír az, kinek nem áll jól a
szó?
Tán ez mégis megbocsátható,
Mert lehet egy rossz vers is mulattató!
(Bár rossz költőnek lenni nem jó)