Vers mindenkinek

Sziasztok, mentem, további szép napot :)

Magam vagyok, -nagyon,
KIcsordul a könnyem, -hagyom,
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna szánalmas figura én,
ÉN- ÉN
S magam vagyok -e föld kerekén.

37103: Ez tény.
Neked József A. a kedvenced, nekem meg Arany J. tehát már különbözünk!
De hát olvastam Závada Pált és közömbös volt az írása... nem is nyűgözött le, nem is volt annyira rossz.
De a könyvkritikusok nagyon le tudnak húzni egy könyvet... és az Ő szavuk nekem azért mérvadóbb.
Ők tévednének ide, mondanák is hogy fűzfapoéták vagyunk :P :)
Nem lenne igaza?! :P :D ,:)

37101: különbözőek vagyunk.

SZeretnék néha vissza jönni még,
Ha innen majd a föld alá megyek,
Feledni nem könnyű a föld ízét, A csillagot fönn és a felleget.

37100: Te jellemezted "nótaszónak" akkor ez mi...
Szerintem a szeretet szó ma is megállja a helyét. Nem elcsépelt, ha a gyermekednek mondod, hogy nagyon szereted, vagy a szüleidnek, testvérednek. Gondolom....
Az hogy egy stílus neked nem tetszik, az nem jelenti, hogy "pocsék" hiszen nem vagy sem filmkritikus, sem nyelvész, sem könyvkritikus. Minthogy én sem vagyok az.... azért nem is minősítek, pedig néha lenne nekem is mondandóm....
Ez épp olyan, hogy minden embernek más költő, író (film) a kedvence. Mert különbözünk! Ez még nem azt jelenti, hogy bárki hozzáértőnek titulálhatja magát és oszthatja kritikusként a véleményét.
Elmondhatja, de nem véleményezhet!
Vannak Edgar Allan Poe-nak is olyan írásai amik tetszenek, és vannak olyanok is amik nem.
De van olyan kedvenc íróm, aki akármit ír (mégha nem is a legjobb műve) de elfogult vagyok vele, és minden írása tetszik!

37099: ha degradálsz, akkor az már le van (ha jól tudom).
Teljesen átmentünk a nyelvtopik témájába.
Ezek szerint sietve írhattam, mert nem jól értetted - szerintem.
Nem írtam, hogy unalmas lenne a magyar nyelv, sőt!
Viszont vannak szavak, amiket annyira elhasználtak (sokszor nem is a helyén), hogy fakóvá válik tőle a szöveg.
Néha úgy érzem, még a szeretet szavunk is ide csúszik le. 8(
Abban a régi korban az volt a természetes, ahogy akkor beszéltek.
Ha ma használjuk azokat a szavakat, amik valaha jól bevált slágerszavak voltak - főleg akkor, ha még keverjük is - nekem giccsként hat.
Ha valaki úgy ír, hogy régies szavakat használ, akkor nekem úgy tetszik, ha teljesen olyan, vagyis nincs keveredés a múlt és a jelen szavai között. Elkomolytalanítja a mondanivalót.
De régi szavaink között is van ma is érthető, s jól használható szó, amelyek felbukkanásának a magyar nyelvet szeretők biztosan nagyon örülnek... - mások meg észre sem veszik.
Hmmm!
Bocs, Dzsó!
Ez bőven off volt!
:(

37098: Miért lenne unalmas a szép magyar nyelvezetünk, amit elődeink is használtak... ?!?! Ezt nem értem. A régi magyar nyelv elég szép hangzatos volt, amit használtak a nagyjaink... íróink, versíróink is.
Erre nem lehet azt mondani, hogy elcsépelt!!!! Nem is értem, hogy lehet ledegradálni a múlt nyelvhasználatát, a szép magyar anyanyelvünket. Mégha csak egy szót ragadunk is ki belőle. :(

37096: csak az a baj, hogy eléggé elkoptatták, már azt a szót, azért is írtam, hogy nótaszó..;)
A magyar nyelv annyira színes, játékos és fordulatos, hogy ezt ki kellene használni... hogy ne legyen unalmas.

Na meg együtt nevelték a fiókáikat. Ezért lett a népnyelv használatában hasznosítva.

37094: Versben is.... :) mondásban is... :) régen a gerlemadár pár jellemezte a "szerelem" szót. Mivel a gerlice egy életre választott párt, és mindenhová együtt "szálltak" és együtt mutatkoztak. :)

*
Angyalka
Aranyzuzmók pilláidon,
gyémántszikrák szemeidben.
Elnemcsókolt ajkaidon,
öleletlen karjaidban,
sok-sok finom, piheszerű
cseresznyevirág szirmokat
libbent az esti szellő...
Kócos hajadban,
szivárványcsillámok repkednek.
Angyalka!
*

37093: igen, az volt a szó... - amolyan nótaszó! :D

37092: A tubicám(at) egyébként régen a ffi emberek alkalmazták.... :P :)

37091: jajjaj! :P

Cserebere
Ragyogó napsugár kacsint be az ablakon
Gyere ide mellém tubicám, mert akarom!
Ma reggel bújj ide mellém,
Délutánra megígérem, lecseréllek én!

Veszteség
Fájdalomba burkolózik a lelkem
Csendben lehajtom a fejem,
Halkan lopódzik a gondolat,
Könnyet fakaszt minduntalan.
Elveszett emlékek szívembe markolnak,
Ezerfelé darabokra szaggatnak.
Ki csendben pihen nyughelyén,
Az életben többé nem láthatom én.

Hideg jeges
Ha eljön a Tóni, mint régen,
mikor még szekéren,
zötyögve hordták a jeget,
ő kalaplevéve hajtott fejet.
Közeledni, azt nem mert sosem,
de mikor elvette a jégért jussát,
s lovát nógatta: - a gödrön juss át! -
visszanézve, kacsintását hagyta nekem.
Mára lova lóerővé vált,
s mondják vele, senki mégsem hált.
Jég helyett ma már pálinkát hord,
hideg szíve kemény, törékeny és mord.

ÖRÖK JEGYES
Nyitom és csukom szívem ablakát,
Áramlik a jó s rossz egyaránt.
Idővel megtelik, s elromlik a szerkezet
Nem marad más csak a halál.
Nyitjuk, csukjuk szívünk ablakát,
Temérdek minden mi rajta áthalad
Igyekvő ember ki rossz előtt becsukja,
Becsületünké az érdem, mely megnyugtatja a lelket.
Idővel jön jegyesünk az örök kaszás,
Jegygyűrűje ujjunkra szorul,
Nászul hozza a kaszát,
Mely köpönyege mögül kikandikál.
Örök mosoly fogsorán,
Egy utolsó táncra vár!
Suhog a köpönyeg, forgat a végtelen,
Lassan lezárul szemed, sóhajod kiadod.
Nyitnád szemed, de nem tudod,
Jegygyűrűd már örök, le nem húzhatod,
Lassan befed a köpönyeg, levegőbe repít,
Tested súlytalan, kívülről szemléled magad.
Látsz lent tömeget, mely testet sirat lent,
S virágot, mely rengeteg.
Tovasiklik könnyű sóhajod,
S már tovaszáll a semmibe.

37085:
Fura álom,
ákom-bákom
lenne talán
jó írásmód
erre,
de kikelet,
mi fűt telet,
álmot ébreszt,
s kalapot rak
fejre.
(Szia!)
:)

SÉTA A TÉLBEN
Téli tájon hó ül az ágon,
Csend és magány, nem dalol a kismadár.
Dideregve kuporog a tollas kis picinység,
Egyedüli vendégként csak magam vagyok én!
Hullik a hó csillagos pelyhekben,
Gyönyörű a táj fehér köntösében.
Óriásként őrt állnak a fehér koronájú fák,
Néma hadseregként vigyázzák a magányt.
Királynői palástot von fenyőre a hó,
Zöld ruhája kilátszik még néhol.
Kecsesen meghajlik fehér terhe alatt.
Apródként amott áll egy kis cserje,
Hódolattal nyújtja ágait felfele.
Hazafelé baktatok, mert vendégként jöttem én,
Hallgatom, hogy ropog a hó lépteim alatt,
Összehúzom magamon a kabátot,
Meleg szoba vár rám otthon barátom.
Hintaszékbe ülve, majd forró teát szürcsölök,
Kizárom a kinti csodát
És bentről nézem tovább.

Hipnotizőr
Kell egy álom, mert látom
a mázat mállni házam faláról
melyre fecske nem rebben
e rettentő kikeletben
Álmodom, hogy nyár derekán
újra havazik a verandán
s mire a gólya kelep-kelep
útravalóm kalap-kabát
A tornácon meszelek
Ajtót-ablakot szegezek
Háztetőmön a bádogos
felébredek éppen most

37083:
THNX!
Majd jelentkezem.

37079: Ez valami gyönyörűűű!

37081:
jön minden magától
- kinek, hogy.
Ritmus és dallam - benn -
nő, vagy fogy.

37080:
Tenném szél- és lábjegyzetbe
forte, piano, andante.
Szinkópát is mutatnám a
lenge szélnek,
dallamomra ritmuljon a
láb és lélek.

37078: pont ez az!
Nem kell beleírni az instrukciót a szövegbe. :)

*
Ne
Ne lobogj, ne lángolj...
Elég, ha csak parázslasz
és családot, tűzhelyet ápolj.
Ne porladj, ne légy szikkadt...
Elég, ha csak termésedből
annyi legyen, hogy még marad.
Ne hömpölyögj, ne árassz...
Elég, ha csak langy eső vagy,
hisz annyi a fű, amely száraz.
Ne dörögj, ne légy villám...
Elég, ha csak elvonulsz
és békében marad a portám.
*

37077:
Köszi. Próbáltam leíni így is úgy is a verset. Mind a kettő jónak tűnt az akkori hangulatomban. Sőt még úgy is tetszett, hogy az utolsó előttit elhúzom -és az utolsót pedig " odacsapom"... ;
Ezért van az , hogy a versmondók maguk is más- mást tudnak kihozni egy-egy műből....

37076: talán kötőjelekkel?
(de a versed elrontanád vele, mint ahogy a kettőzött magánhangzók nélkül is jobb..;) )