Egyedül telnek még a reggelek
de azért mindig van miért, hát
felkelek.
Sok a dolgom, munka, suli, kisfiam,
nem is tudom megszámolni, annyi van
barátból, örömből,...
De azért bennem a gyermek
dörömböl,
bújni akarna hozzád-előled
várni, hogy csókold vagy lelőjed.
De ez mind csak felhő, nézhetem.
Két lábam a földön,
zsebrevágva a kezem,
és úgy várom, hogy változzon az
életem.