Vers mindenkinek

33265:
szamovárból sűrű gőz száll
stb.

33260:
Szamovárból száll a gőz
kis angyalka zsenerőz,
mert a bejgli mákos volt
foga között maradt volt.
Szent Péter így vígasztal
teveled lesz víg asztal,
a jókedved élre tör,
mákgubóból lesz a sör.

33261:
Köszi Réka!
Ezt szerintem is sikerült gyerekesre írni! :)

WOW!!!
Most vettem észre magam, itt fenn!
Óhh! Teljesen meg vagyok hatva! :)

"Hogyan repüljek?
Hogyan szárnyaljak
Mámoros fejjel
Az égben?
Hogyha itt vagy...
Hogyha itt vagy,
Semmi sem az, mint régen.
Légy ismét távol.
Légy ismét álom,
Légy ismét felhő
Az égen!
Légy csak emlék,
Legyél halott,
S úgy szeretlek, mint régen."
/Gábor Tamás/

33260: Ez nagyon édes :)

Diós tészta
Manóvárban áll a bál,
kicsi manó sírdogál.
Manótopán elveszett,
táncolni így, hogy lehet?
Manómama vigasztal:
itt a terített asztal,
egyél kicsim, mit se félj,
cipőd is lesz dióhéj.

Tenyerembe
térképet írt a kávé,
mit folyó-víz rendez át,
mint az igazi térképeket.

FÉNYBŐL ÁRNYBA
„Ó fényből árnyba változó világ!
Az életed fölötted ellobog.”
/Füst Milán: Messzi fény/
Dúdolok valamit mindig, ha elsötétül az aznaptár
S az utak széle hatványozva széles
Mint hőre lágyuló műanya, csepeg a fényhiány
A mutató kiakad, bár kattog még valami az alján
Motort egy helyben csak az éjszakai járat
A nagy körút túloldalán még villan tán párat
A közvilág, de ez dátumnak már végleg ma leáld.
Megszáradt a tinta, lejárt ez időtájt a határ
Ezt mondhatjuk biztosra mostmár, a tények
Egy darabig valahol makacsul máshol égnek
A föld kényelmesint kifordul alólam
Kifelé egyenest, mint savalló gyomrom
Verejték hull a homlokomról, mint vakolat
Mosolyba rándulok, megvagyok, mondom.

Kaftánom nincs, zaciba ment,
a kapott pénzt rég elittam,
jó ez, babám, vagy sortiment,
ha jó akkor, várjon itten!

Egy várromban várom,
hogy rám találjon párom,
s mivel nincs tető a váron,
ha esik, lecsúszunk a sáron.
;)

Sáfárom nincs, vásárba ment,
félpénzét rég elitta már,
a jó, ha rossz is, elfeledem,
s egy csúf jólelkű várjon majd rám!

33240: woáááhh ezdejóóóó!!!!!

Tenyered kicsi fecskefészek,
minden ujjadra álommadár száll.
Hallod? Altatót énekelnek,
de a reggel már valósággal vár.
(félálomban potyogott ki belőlem, viszont az én ujjaimra nem szálltak álommadarak, mert nem tudtam elaludni - biztos még csiszolni kellett volna ezen a pár soron ;) )

33251: [élményt]

Mit keresek?
Mit keresek én köztetek?
Hiszen csak az
ildomosat, cicomásat és
csiszoltat tanítottak
szeretnem!
Azt, mit száz kritikus,
esztéta s bölcs
megengedett,
jóváhagyott,
rábólintott.
És mégis, és mégis,
én naponta itt lófrálok,
a tilosban bóklászgatok,
miattatok, cudar költők,
ezeregy megrovást kapok.

33249:
Elmés tea volt
Én megyek a csába,
te a boltjába mész, és slussz!
A kulcsom, Zápor
Jóska szűk hasítékába való,
vállamon elévült a ló,
objektív kíntorna,
hajamon bugyim,
mint egy orrvitorla.
Unom a halaskofám
infinitíve, halat egyedül
nem veszek tőle.
Összehordtam hetet-
havat, orrozatom
mégsem adott ihletet
merre menjek halér.
Ő talán fennakad az orromon,
mint hangszeren egy zenész,
egy trombitás,
egy laza türkmén csobán,
afféle dravida lácsó:
dülledő kék szemek
bestiális, felfújt pofák.
A rendeltetésszerű
ebhasználatért
sétáltatásra, esetleg másra,
három piros pont.

33248:{fülig pirul} :*

33246: - Az „- Elmésztea” annyira jó, annyira egybe’ van, hogy nem jutok vele egyről a kettőre. Itt van előttem kiterítve, de csak piszmogni tudok vele. Várom a lökést. [derül]

33246: [meghajol, czuppant]

33245: :*

Egészséges pácsót vegyél nekem Kálmán,
engem nem érdekel, ki mikor kakál mán,
nem érdekel az se, ha fűzöldet szarik,
ha nem gibraltárus, s csak a szirtje Tarik.
Addig menjél sóért, míg ruszin a rác szár,
ne tévesszen, ha az utca neve Cházár,
ingyen nyálért kapol Dzsó bácsi boltjába.
Így szólott az Úrnő, s nem tört ki a lába.

Kisfaludy Bertalan: Végtelenül közel vagy
A testemnek kellettél, de a lelkem talált rád
Pont ez, mitől ilyen erős, lüktető a vágy
Benned az érzés elmúlt talán, ennyi volt, vége
De belém folyton visszatér, és szüntelen éget
Szívedhez minél közelebb kerültem, annál távolabb
Ez az mitől annyira fáj semmibe venni a láncokat
Mik hozzád kötnek, de ez kölcsönös, hisz tudod
Függőség már, hogy veled akarom látni a holnapot
Nem kell a szánalom, nem kell keserű bocsánat,
Csak ajkaid édes íze az mi csillapítaná a fojtó vágyat
Mit nem engedsz, nem hagysz, vagy csak nem akarsz,
De a múlt emlékével mégis mindig a szívembe marsz
Sok voltam, tudom.. de ez már nem lehet kevés,
Egy őszinte ölelés, sosem lenne szenvedés.
Egy csók, mitől a szív gyorsabban dobban
Nincs ember ki őrültebben szeretne, s jobban.
Ennél mégsem engedsz közelebb, fékeznél, elég,
És nem érted azt, hogy hogy szerettem ennyire beléd
Nem engedsz közelebb, viszont távolabb sem akarsz
Mert te is szeretsz, de inkább az ismeretlen, inkább a harc.
2007.02.24 Budapest

33234:
Egyedül kelek reggelente
azért van így, mert este egyedül fekszelek,
Bajnokom, sok a dolgom, kulimunka,
hisz csak az orrom megszámolni
nem tudom, annyi van ...
Méhemben petesejt zörömböl
úszni akar együtt a magoddal,
s én meg csak várom,
hogy kijöjjön a gyermek tetőled.
De ez mind csak delnői nézetem,
parasztként szétvágva lábom,
úgy várom, hogy változzon életem.

33233:
Szeretek fürdeni,
haláli jó veled!
Vedd le a gyűrűd,
szó nélkül,
el ne feledd!

Hihihi!!!
Nagyon jók voltak itt egymás után!
Dzsó!
Azért azt meghallgatnám, hogy azt a második sort (a polcsorosat) elmondod! : ))))

- Elmésztea
Teaboltba megyek
nem köt pénzzavar
zaporozsec sluszkulcsom
mindenkit felkavar
vállamon naposcsibe
szubjektív cikornya
hajamban tollak
a bugyim vitorla
unom a padlásszobám
szubjektíve elmagányosodtam
végiggyakoroltam a hetet
de előadássorozatom
nem adott ihletet
most boltba megyek
talán akad a polcsoron egy
szeretetteljes dzsesszzenész
vagy fémmunkás
türkizszemű, mokány
amolyan tipikus mácsó
csillogó malac szemek
bestiális hátsó
rendeltetésszerű
felhasználásra
pontosvessző, három pont
esetleg másra

-Szembotorka
Rézszürke lében nintrites pácsó
Polcsoron nylonlornyon
Egészséges hágcsó
Közöld fűzöld szemmel
Mit kívánsz venni
Kis boltomban megkeresed
Mert meg kell annak lenni!
Ereszszínű aranynyaló
Egészsoros varázssarló
Rúzsszín rácszár
Bélszín császár
Itt minden megvehető
Ingyennyálért elvihető!
Ha nem hiszed
járj utána
Engedd magad szabadjára
S törjön ki a lábad szára!

O’Sziporka Kálmán ásít reggelente,
páncél rozsda felett jókorát szellente
porlott is a vasok szidból kevert festék,
amikor a lovag várta, öltöztessék.
Nagy nap lesz a mai, egész napos torna,
első vérig megyen a viadal forma.
Aki nyert az lépik egyet, várja grádics,
elsőnél rosszabbra, Asszonyom, ne számíts!
Én a Te neveddel szállok be a harcba,
szólok, és vasöklöt tolok be az arcba.
Szívem fölött kendőt takar el a páncél,
orcád törülője, azon minden ránc él.
Múltkorjába’ mikor hallgattad a versem,
hőhullám kapott el, a verejték hersen,
abba törölgetted orcádról le a pírt,
miközben hallgattad, lovagod miket írt.

Vert sereg
Nekifutottunk
És roppant csapású titánpörölyökkel
Szétrobbantottuk a semmit,
Az únalomjéggé dermedt
Papírközönymocsarat.
És tetteink tűzcsóvaként hasgatták
A kisstíl sötétjét, és hullottak is
Társaink, Amazónia és Árkádia
Legjobb vitézi;
De kacagva várták a méltó Halált,
Végső gavotte-ot járva a tisztelgő Kaszással…
De jaj, lángolásunk
Megolvasztotta e poklot,
S a Ragnarökből
Lett e nyúlós, dögszagú
Semmitelevény;
Szárnyunkat sár lepte, lehúzta,
Robottá vált a boldog szárnyalás.
Elhalt hát a sereg, tőzeggé leszünk…
Mert az olvadtsarú, halogató döglődés
Nem a Mennyei Közép Birodalma,
Csak a középszeré.