Vers mindenkinek

33143:
légy
légy a rózsán, bánom ángyom
légy a kézben, megcsodálom
légy kezemben, ép szemében
látom ángyom, ébredel
légy? az semmi, minden ember
légy, ha mondom higgyed el!
„...ekkor az ablak tárt félszárnyai közt berepül egy
férfikorát nyárvégi napokban érett körte le-
vével ünnepelő légy, szórakozásául sok
ásitozó tanulónak. ...”
http://www.iwiw.hu/pages/forum/topic.jsp?messageID=4631588#message4631588

(szóval úgy értem, jóreggelt :) - és a cím lehetne: álmosversek...)

álomvágyam szárnyát bontja
mindenágyon leláncolva
csüggedve ül kedvem
pedig mosolyra ébredtem
-lehetnék ma boldog
még ha nem is igaz
az lenne az igazi vigasz.
lehetnék ma hamis
mint egy huncut gyermek
kinek szívében még
igazak a percek
lehetnék ma csak én
egyedül, magam.
lehetnék ma álom,
- egy itthonhagyott dallam.

légy a rózsám, álomágyon
kéz a kézben megcsodálom
légy a kezem, ép testemen
álomágyon ébredezem
légy a semmim, mindenemben
légy a minden - semmim sincsen

tegnap este testre tette
tettrekész kéz
minden tette
testem tenyér
telve tettel
tetemem él
te temetsz el

légy az álmom,rózsaágyon
test a testben,megformálom

Illness gathers up your hair
little fingers spinning
pulling darkness out so fair
through your pores with strange brews brimming
SIckness is a lover with wild mare passion at your side
and when you think she'll buck you she pulls you deepere in her side
She doesn't care how beautiful,
how broken or divine
her hunger is for sweet bread souls
for bodies in decline
And when her kiss finds every bone and eats the words out ofyour mind
you claw but buckle at her feet and fight the hard fight for your child
_________________
©2006victoriaseleneskyedeme

Olyan lehetsz amilyen vagy,
büszke, szép és férfias,
kabátok közt lóg egy zakó,
kopogtattak, nézd, ki az!

tétova könnyeink
elmeszesedett útjain rudossuk a port
és a messzeséget már nem tudjuk körbeölelni,
elfeledtük hogyan legeltünk
bárányfelhőket,
hogyan öleltük körbe a messzeséget
és csak zuhanunk,
zuhanunk
önmagunkba
...

Jójez a világ, így, ahogy van,
mosott pelenkát lenget a szél,
feketén izzik az anyarozs nyáron,
a néma csak hallgat, nem beszél.
Nem beszél a virág, porzott a bibe,
pelenkát moshat a hős tulipán,
hagymáját kiássa ősszel a kertész,
tavasszal eladja valaki tán.

33134:
Szia Dénes! :)
Már megint jójez!

Ember! Önző vágy vezérel.
Bánatával, örömével
Ezt az undok szép világot
Sorsodon át nézve látod.
Hogyha gondok elcsigáznak
A világot éri vádad,
S ha örömre gyúl szíved
Nincs e földnél semmi szebb
Hát ne fordulj vak hevedben
A világ és rendje ellen..
Ugy tekints az emberekre,
Hogy a föld se jó, se ferde.
Se gyönyör, se bú tanyája,
Csak magadnak képe, mása.
Ki sóhajtoz, ki mulat,
A világ csak - hangulat.

off és kösszönöm jólesik de hogy írjak kriszta éva hajni vótak a mozdítórugók (meg hodühe)

Az eső pergeti permet álmát
Lassabban dünnyög a szembogár
Testmeleg méz sűrít gőzölő párát,
Örvényben ülepszik, telik a pohár
Az akarat sziklafalnak veti hátát
Néző csupán, csak zsugorodó árny
Mi vibrálva festi a koponyaüreg falát
De a ma végül barlangrajzzá dermed
Ha az éj feketére nyalja a figyelem utolsó parazsát
A reggellel majd történelem és új ma ébred
De most még a semmi hálásan szürcsöli
Paplanbögrém álommézes mamákonyát

K ö n n y c s e p p a V i r á g o n
Mért mondanám, köszönöm?
Hogy ha az nem elég!
Ennél a vér többet ér!
Mért lennék hálás? - nem tudom.
Hogy ha a hála,
A csodálatot szavakba zárja!
Mért vennék virágot?
Mikor az Ő maga!
S tőle a gyermek sem csak azt kapja!
Mért szökne könny a szemembe?
Istenemre!
Miért?
Ha ez se fejezné ki,
Nekem Ő mit ér!
Ő!
Ki adott egy fiút a világnak!
És egy egész világot a fiúnak!
Odaadta a színeket,
A csodás ízeket,
Születésnapot, tejet, ruhát,
Totyogásból a járást,
Sírást és kacagást,
Mindennapi gondozást!
Adott kócos hajat,
És a szép, csodás hangokat!
Tudom, mi az, hogy villamos,
A szikrázó Holdon űrhajós tapos,
TV előtt izgulok,
Moziban popcornt majszolok,
Az utcán szerelmes dalt dúdolok.
Álmok járnak a fejemben,
Vonalak szántanak a tenyeremben,
Szememmel a lányokat kergetem,
Vagy csak a szép tájakon legeltetem.
Elmehetek sétálni!
A világot bejárni!
Szőhetem a terveket!
Megismerhetem az embereket!
Egy szóval, nekem A MINDENT adta!
Nekem ez Május első vasárnapja!
De a mindent is kétszer adta!
Mert míg él,
Szívét a szeretet mozgatja,
Fia ott dobban minden pillanatban!
Mennyit ér hát A MINDENSÉG?!
Egy fiú mit adhat mindezért?
Mert a köszönöm nem elég!
A szavakba öntött hála is kevés!
De ha úgy él,
Mitől anyja szívét
Elönti a büszkeség,
Ha élvezi, szereti az életét,
S a világot kicsit jobbá teszi,
Talán azzal
A háláját kifejezheti!
E könnycseppben, itt a virágon
Megcsillan az egész világom!
Benne van hálás szeretetem,
Az életem,
S mindezt drága édesanyámnak köszönhetem!
Andaházy Kasnya János

Hogy imbolyog a világ
rég ismert kontúrok ezredekre törtek
körülcsapong sok szivárványos izgága láng
testek el nem esnek mert végtelenbe dőlnek
támolygok az álnok kábulatban
őszöm őrzöm néma hangulatban
fényeink mind szilánkokra estek
s bennük remegve leslek
téged, hű ábrándomat
megfagy az idő
halhatatlan tüdő
küszöbön toporgó bánat
számolok még hármat
s bár örökké hizlalnám a percet
mégis elgurítom őrizgetett könnycseppemet.

Ne kerdezz semmit,ha latod
Hogy faradt vagyok
Nezz ram a csondben
Idotlen vagy
Szemedben vagyok

Talán félig álmodom,
hogy Jóanyámat virágcsokor
várja égi asztalon.

33121: ! :-)

lógoka neten
engedjen a hetem
fárasztónak kedves ajkán
szomjas léha néha
hiányol betűt
szót mit szavat
szaval nyelvel
mondani azt amit
nem csak nézni
kávézni netben

A villamos alá feküdt valaki halottnak,
S most lepke könnyed száll.
A hulláról jegyzőkönyv készül,
Róla nekrológ születik.
Egy boldogan gügyögő
Két kiló hetven dekás kis nekrológ.
Minden külön értesítés helyett.

33123: Pilinszky János

33121: - Ez egy nagyon jó vers! [örül]

Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet téeiszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul és jelzés nélkül.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy a kezemet kezedbe tettem.

33121:
Hümm-hümm! :-)))
Így még sose tudtam megírni. Grat!

Nappal csak érchangú látvány, csak táj
Képes illusztráció a Mesekönyvben
De éjjel ébred mind mi kortalan
Árnyék és fény táncol nyughatatlan
Andezit fogak éhesen merednek,
Fent kacéran telik az isteni hölgy
A tiszta arc lenéz, fénylő lehelet
Alant mohó, tátott pofájú völgy
A szél vonyítást szopogat,
Vadászik, lombok közt fel fel sikít
Dermedt tüzet, sziklavértet csiszol, arat
Sárkányt akácilattal símítva csitít
Királynője keblére féltékeny felhőt aggat
Míg folyóba merülő combján incselkedik
A hűs bőrön fényszőttes alatt fodrozva matat
Ki éjjel dacolva nézi azt ősi mámorba old, merít

egy újabb nap, mi elsodor-
ja újnak indult életét,
önmagának gátja, GÁT-
(ja! meglehet, hogy épp ezért...)
de elsodorja napra-Lét,
(nem vígasz, hogy ez emberi)
míg vége nem lesz lenne jó
valamit végre kezdeni!

csak egy néma, sötét fátyol
választ el most is a mától
az ember olykor hátra fordul
visszanéz, és könnye csordul
tüzet viszek, mégsem látok
szárnyam van, de mégsem szállok
egyre szaporábban lépek
közben tenyerembe nézek
üres tenyerem olvasom
farkast küld értem a vadon
van, ki egyszer hátra fordul
és soha többé meg nem mozdul
ha langyos pocsolyába érek
félek, elnémul az ének
de ha sokáig keringek
farkas karma kaparint meg
ám lehet hogy épp erre várok
minek a szárny, ha nem szállok
minek a fény, ha nem látok
fejem fölött varjú károg
egy ismerős arc hátra fordul
visszanéz és könnyem csordul
úgy örülne, hogyha látna
de sóbálvánnyá vált az álma.

Besegíthetek-e ha fárad a Napod,
tőlem a meleget csaknem ingyen kapod.
Csak szalonnát kóbászt lökj be a pofámon,
bújj hozzám, meleg lesz, én mán allig várom!

Csillagok, csillagok,
holdak fényezői
melegítsetek!
Napunknak, ha fáradna,
besegítsetek!