Elegem van az életből, nem akarok
élni,
Nem akarok szenvedni, se többet félni
Nem akarok érezni már se jót, se
rosszat,
Nem akartam rövid életet, se hosszat
El akarok menni innen, el jó messzire,
Emberek nélkül akarok lenni, nem gondolva
semmire
Felejteni akarok, nyugalomban, csöndben,
Erdőben sétállni a sötétben
és ködben
Nem akarok vitát, sem szidást hallani,
Nem fogok többet senkit se zavarni
Nem akarok bánatot, nem akarok érzést,
A szívem nem bír már el több
vérzést
Vérezni lehet, míg az embernek van
vére,
De nekem már nincs, eldobom végre
Utálom a világot, zord környezet,
Sötét, borús, borzalmas övezet
Nem találok örömöt itt, se
boldogságot,
Csak megvetést, bánatot, hazugságot
Vidám szeretnék lenni, mégsem tudok,
Ezért feladom, és a Halál felé
futok
Gyenge vagyok és gyáva, nem tagadom,
De nem látok semmi okot, amiért itt
kéne maradnom
Nem tudom mit érez más, csak azt amit
én,
Nem lehetek többé boldog Ez már
tény
melankólikus mondanivalóm csak egy szó:
Halál
Egy lány, aki nem keresi a boldogságot, mert
sosem talál!