Valaki sír, valaki örül,
míg akad egy ki szabad
más ö mindközül-
Elküldi a töretlen világot,
Amint várod amnit vágyod,
Önmagad keresed, mégsem találod.
Élned sem lehet, halnod sem szabad:
a szürke köd alatt
minden bűnöd rád tapad.
Megnyílik az ég,
Rádesnek a csillagok-
az álmod táplálja a
fényét!
A Nap, a Hold
mind a tied,
de mégsem láthatod soha fényét.
Az elalvó város is álomba
merül.
Ne hidd hogy sorsod elkerül.
Sír az ég, az ég örül,
néz a végtelen.
Az óra nem pihen:
új jővő mérgez-ha tudatodra
ébredsz
elmossa, űzi a békét.
A semmi, részed, bár észrevetted,
pereg az idő, könnyes csendben,
tengert alkot az éjben.
A Nap nem vár meg, megy elötted:
a Hold fénye már rég
mögötted
a tegnapi emlék
multjából zenélnek.
Ne várj lelkemből tudtodat.
Te vagy a Hold és te vagy a Nap
s messze, valahol: az is te vagy.
Az alázat
Szemedben csillámló közöny,
az időbe csomagolt tudás vár
idelent
pergés, mely még holtában sem pihen,
s a két harc: Élet és Halál.
egymásbakarol mámorosan,
mint az Ég és a Föld
csodálja egymást átható
szerelemmel.
Elküldi a töretlen világot,
ver a szíved lüktető álmot,
mint puha pára,
átölel az álmod
Békét, szerető világot.
még címe sincs és be sem
fejeztem..........