Vers mindenkinek

37164: hahha! ;-)
Köszi Dzsó! :D

37159:
Hogy meg ne und folyton a csirkemellet,
Legjobb a grillvakond (a csirke mellett),
Tápot sosem látott, halíze se nincsen,
Pajorokon hízott, meg más ínyenc kincsen.

37163: ja. és hát dzsó már egy ideje annyira sem néz az iwiv felé, mint én...

37162: pedig olyan szívesen írtam volna válaszverset!
(de ez a gportálos akármi jobban zavar!)

37160: nos, akkor ne játssz...

37159:
de kár, hogy mostanában kicsit elvesztettem a játszós kedvemet! 8(

csirkemellet
tegnap véletlenül egy grillpartin voltam
az egyik asztalnál amelyik labilisan imbolygott
a kert fel-felpúposodó földjén
(ami sok eső manapság esik
meg a kiirthatatlannak tűnő vakondokok)
csákányi eszter ecsetelte épp
az x márkájú molyirtó előnyeit
az y márkájúéval szemben
steakeket ettek a barátaim
én azt nem szeretem - így csirkemellet

37157: Köszönet! :)

37153: Ez szép...

Hölgyek
Volt nekem egy varázslakkom.
Varázslatos , bátran mondom.
Csak ő ment át minden teszten,
csillogott és tartott feszten.
Minap csalfa csábításba kezdett,
csalta Cickát bálba , dzsessznek.
Cicka nyávogott és dobbantott,
boldog lakkom büszkén koppantott.
Örömködtek muzsikálva,
eget s földet megjárva.
Egyszer csak vége lett a zenének,
megpihenni valahova betértek.
Ott magára hagyta hűtlen Cicka.
Keresgélve , magam hozhatom vissza.

Fehér szoba
Nézlek itt,
ebben a nagy fehér szobában
elveszel.
Az ajtón túl az élet
láztalan neszel -
idebent fájdalom-homály van.
Eszmélő szemedbe látni fél
a bennem szűkölő anya.
Ebben az óriás fehér szobában
tested kicsiny vonala
árnyal szám köré mosolyt -
de átsikolt a félelem
minden hasadékán a csöndnek.
Korán az ébredés, ne csüggedj.
Színes álmok mind alusznak,
de a holnapi-szép már itt motoz
az ablakszárnyakon.
Ha volna gyermekarcom,
s lenne kék egem
- megmutatnám Kicsim -
de fel sem ismerem
a felhőtlent, a lepkesúlyt.
Te mégse félj.
Ez a nagy-fehér szoba
ez lesz majd a múlt,
s a jövő emlékké simítja
Benned ezt a lázas kisfiút.
Szécsényi Barbara
(Kisfiamnak szeretettel!)

37153:
s majd porrá leszel.

Porból, porrá
Talán csak illúzió sok minden.
Lehet, hogy az élet is csak látomás.
Keserédes álmot sző a képzelet,
s a szél porba írja az útirányt.
Ne hidd, hogy a határtalan sivatag
csupán szemveszejtő pusztaság.
Tengerek száradtak,
s hegyek porladtak szét,
hogy te megláthasd,
milyen az örök végtelen.
Létünk sodródik,
mint apró porszem
a homok óceánjában,
de vajon honnan,
és hová fúj a szél?
Kezed, ha földbe meríted,
vigyázz a porszemcsékre,
mert semmi nem vész el;
hisz porból lettél,
s porrá leszel.

Zsenánt
Melletted vagyok s hallgatok.
Jól tudod , haragszom.
Magyar vagyok.
Angol vagy arab családban
a hallgató van alkotó ,
gondolkodó magányban.
Hallgatok , hallgatnak,
iránya mást jelent arabnak,
magyarnak.
Ezt hívják -
kommunikációs zavarnak.

Dentál-ZIM
Tejfogacskát kitisztítjuk
gyémánttal.
Három alkalommal ecseteljük
ezüstnitráttal.
Arany következik!-
sürgeted a mesemondót.
Nem úgy van a'.
Még csak a jód.
Aranyat majd,
vasfogakra, koronákkal.
Hidd el , mégis gazdagabb vagy
a saját zománcoddal...!

37148: . ;)

Ló gondok, aj - bajok
Babigós monyas
szplínes állapotban
ballókált a napokban.
Kóricált, csatangolt,
Csupádon egy rost
tartotta életben.
Valami kurkászta,
valami markászta,
Bal lábára volt sánta.
Mi lelte, mi baja ?
Mit mondott a kirurgus,
dikhenc lábán mi ez a bintus?
Mi hozta fejébe e bús fúgatémát,
miként ripők nervusok zúzzák,
sarkantyúzzák?
A tudat az, mi pásztorítja őt
az életfelhagyásban :
Szoknom kéne,
nem ereszt már a gondom.
A zokniférgem.
Vagyis, a harisnya -rágolyom !

szinte látom ahogy les az a kérges tenyér
mert lesni nagyon tud
a többi iss jó
írj még
szórakoztató

Suli gondok
Falusi néptanító volt Apám.
Büszke fény ragyogott arcán
mikor a szegényes tanyán
tudásvágy látszott a kis bicebócán.
Minden más azóta,
nincs figyelem a tanítóra.
Ömlik a hír innen-onnan,
alapszinthez így is jól van.
Szilaj nép a magyar,
ok nélkül is lázad,
mérgét adja a szolid tanárnak.
Régen ez a haragos a földeken leste,
kérges tenyerével, jőn -e már az este ? .
Azték gyerek úgy járt iskolába
neki volt nyila,szíve,karja,lába.
Mateknál rajzolta ezeket,
végzett alapműveleteket.
Karja földterületeket méretett.
Törteknél használta a csont -jelet.
Összeadott, szorzott, kivont.
Szívek-nyilak rajzolása volt gond.
Bonyolult aritmetika.
Virágzó azték matematika!

37142: Örülök! :)

Ünnepbe öltözik fel a lélek,
amikor verset ír a kéz,
s álmodik a kalandos képzelet,
...vagy sziporkákat szór az ész.

37143: :)

37141: Ilyenkor mit illik tenni? Köszönöm? Örvendek, hogy nem csak tetszik, de ezt szóvá is teszed?

37138: 37141: Nekem meg ez tetszik.

37140: ez tetszik. :)

Ima
Teszünk egymás felé elhibázott lépéseket
az út göröngyös, mély szakadékhoz vezet
Reméljük, hogy elég egy ima, egy áhitat,
közben a sérelmes élmény sosem ver hidat
Építsünk jövőből bátran olyan utat
melyet szívünk reménységgel kutat
Építsünk házat, ássunk mély kutat
mely friss vizet ad, pompát mutat
Jelzőtáblák jelezzék házunk felé az irányt
hogy erre zsákutca volt, arra mély verem
Ha humorban, megértésben észlelnénk hiányt
Jelzőtáblák mutassák, hogy mindez hol terem
Legyen szenvedésünk és örömünk közös
De ebből csak az egyik maradjon örökös
Gyakoroljuk a megbocsátást és a kedvességet
Mert csak így vészelhetjük át a nehézséget
Akadnak majd irigyeink sokan és bántanak
Ne önmagunk legyünk, kik sorsunkon rontanak
Tiszteljük egymásban Isten jókedvű ajándék át
Hitünk törje meg a gonoszság minden nyilát
Ezt kívánom, hogy megéljük ketten
a hét minden napján, ne csak kedden
Ha eltávolítana minket az élet vihara
Egyesítsen újra múlhatatlan öröm dala

37138: Hétköznapló

Íme egy fehér papírlap.
Alátétnek néhány másik.
Tollat keresek, s helyet egy asztalon,
székem is van már, kényelmes, fából.
Megterítettem, s meg is ágyaztam...
...az írásnak.
Valahol néhány gondolat most ébred,
mások talán aludni térnek,
de az az igazi nincs sehol,
a versfaragó épp számoszlopot vakol.
Hiába minden,
ha csak fakó, agyonhasznált,
sárgöröngyök cikáznak
a csillogó gyöngyök helyett.
Egy kis napsütés után
porrá válik minden;
bugyuta szavaink,
s mi magunk is...
- mindent elfúj a szél.
Leszünk a mindenségből,
az örök mindenséggé.
2010-08-27

Ha beszélgető társam faképnél hagy,
nem gondolom, hogy igazsága nagy.
Bár az igazságban nincsenek
kicsi, közepes és nagy méretek.
A megmunkált drágakő attól értékes,
hogy megszabadul attól, mi mellékes.
A csiszoló keze alatt mélyen hallgat,
mit el kell veszítenie, azért nem jajgat.
Tetteinkben néha sok a hiány, vagy fölösleg,
a megbocsátás megbánás nélkül fölös tett.
Bár drágakő lehetett volna az emberi lélek
csupaszon, lehántolt korpa közt keresgélget.
Az érzékenység nem mentesség arra,
hogy a lélek a test bűneit megvallja.
Amikor az ember bűneit megbánja
lelkét öltöztesse tündöklő ruhába.
A rejtett szépség arról ismerhető meg,
hogy az ember mutat önfegyelmet.
Bár az ember tette eredhet csalárdságból,
szívünk, mellyel látunk, ne legyen fából.