Vers mindenkinek

AZ UTAZÓ
A Nemlétből jöttem.
Üresen vizenyős szemekkel, kócos gyér hajjal, csenevész végtagokkal,
olyan utakon, melyeken csak üres terek, sivár kék síkok,
bíbor peremű fakó horizontok voltak tájképeim.
Fülemben a síkságok monoton fuvoladallama lüktetett.
Kezeim a szélbe tártam és ámulva néztem
a szikrázó földön suhanó hajnali árnyék-nyúlványomat.
Így jöttem végtelen időkön át.
Körbenézve megjegyeztem, mit csak lassan erősödő szemem befogadott.
Hallgattam a Világ hangjait és kiszűrtem belőle
a számomra lényeges szimfóniákat.
Tapostam a változó színű síkságot, és kezeimmel
az utamba kerülő érdes görgetegeket tapogattam.
Végül a hosszú közeledést
felváltotta az idő múlásának homlokráncoló unalomérzete.
Ekkor megpillantottam a távoli város remegő körvonalait.
Meghallottam az áttételes zörejek ellenszenves tengerét.
Addig rózsaszín bőrömet belepte a levegőből permetező korom iszaprétege.
Lábaimra olajtól csöpögő kókadt fémforgácsok tekeredtek.
És ekkor megálltam,
tétova pillantást vetve az emberek porlepte hajlékaira,
és gondolkodni kezdtem, tovább menjek-e.
Lépdeljek, időnként megbotolva,
fogat összeszorítva egyensúlyozzak megrendülő biztonságomért;
szemem rettenve rebbenjen az épületek labirintusán;
hallgassam a fékek csikorgását
a feleslegesen túlhajszolt gépek nyögései közben;
kapaszkodjak rezgő korlátokba,
húzó üregek fölött himbálózó teraszok agyonkoptatott peremébe?
Tegyek úgy, mintha
szándékosan tértem volna a városba csalogató széles útra, és próbáljak
másoknál bevált módon tengeni évekig?
Szemem sorvadjon, fülem elernyedjen, kezem megrevesedjen a munkában,
hogy megközelítsem az e vidéken elképzelt boldogságot?
Nem! Nekem nem célom az itt maradás!
De ha már úgyis át kell haladnom a város förgetegén, elidőzök kicsit;
és felvértezem magam az itt megszerezhető ismeretekkel
a további útra vonatkozólag.
Kirostálom ezen ismeretekből a városlakókat itt marasztaló,
tehát számomra téves adatokat, aztán távozóban
jól megnézem még egyszer a tenyésző koromlabirintust, hogy máskor
idejében felismerve irányíthassam utamat másfelé.
El az alkatrész szerepre nyomorító, botladozva rohanó, tipródva csúszó,
önmagát külső szemszögből észlelni nem képes kavargó közösségektől!
Másfelé!
Olyan horizontok felé, ahol nem fenyeget a többség véleményének
sokak számára elfogadhatóan kényelmes és praktikus bilincse.
Ahol magamban is életképes leszek, és nem feltétlen hiányzanak a
magukban szintúgy elégtelen képességű társak.
Ahol nem lehet sem kisebbségi érzésem egyesek magabiztossága miatt,
és fölényes sem lehetek mások ügyefogyottsága láttán.
Ahol velem született hajlamaim nem tesznek
a környezetbeli gondolatok szuggesztivitásának áldozatává;
és magam szabom meg tulajdonságaimat, nem pedig
nevelésem során észrevétlenül átvett, erkölcsinek vélt direktívák;
És a szabad képzettársítást fékező, rám ragadt gondolat-sablonok sem
irányítanak később alig kikerülhető kelepcék felé;
És nem háborgatnak más ellenszenves lelki mimózaságok sem!
Igaz, nem vagyok örökéletű.
Lehet, sohasem érek az elképzelt területre.
Csontjaim rozoga pora talán elkeveredik a pusztaság göröngyeivel,
vagy a városban vénülök meg, mint annyian. Majd meglátjuk.
Hiszen a Nemlétből jöttem, és semmit sem kockáztatok.
Nem veszthetek mást, csak a véletlenszervezte molekulatánc
kétes értékű ajándék át.
(GL 1970)

34073:
Színezd ki a szivárványt
A semmiről lehet
írni csak igazán,
olyan az egész,
mint az újszülött világ.
Hisz ott még minden
képzeletre vár,
s puhán vesz körül
a rugalmas határ.
Színeket remél
a hajnali ég,
s dallamokat lopna
az esti altató,
a semmiben még
a szivárvány is fakó.
A semmi tőled függ,
hogy marad-e vaknak,
vagy kinyitod végre
a világot magadnak.
(így már jobban a sajátom ;) )

34069:
Hihh! Nougye! ;-)

34066:
A semmiről lehet
írni csak igazán,
hisz ott még minden
képzeletre vár,
s puhán vesz körül
a rugalmas határ.
Színeket remél
a hajnali ég,
s dallamokat lopna
az esti altató,
a semmiben még
a szivárvány is fakó

fejemet hajtom
sose számoljatok le
vele és velem...

34070: Hát,indiszponált tyúk vagyok: a vers szerzője Kaiser Kisasszony.

34068: és a lényeg:
all bent van
felel
fele
másik felem
felemben
felez időt
harmadol hatot
és még felet
kettő fél
el telt
tér fél
félek
felem
fél elem
nem is négy
csak kell
az ötödik
a féltől

34067: [Köszönöm, ezzel meglett a válaszom. :) )) ]

34066: [bocsi, nem tudtam megállni - köszönöm a szerzőnek]
http://iwiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=10361440

34061:
A bohóckirályok éves gyűlésén majd koccinthatunk egy jóféle ásványvízzel!

A semmi
Ez hát a versem első sora,
és itt jön a második,
leírni kissé szégyelem,
de most negyedelem a semmit

A bölcs
Egyszer így szólt a furfangos Odüsszeusz:
"Ha egyszer bölcsnek gondolnám magamat,
nem lennék többé okos"
Így szólt a furfangos Odüsszeusz

34063:
...
ősszel héja keringett
fejeink felett
figyelte a zajt
mi futottunk zörgetve
fel halottakat...

34062:
úgy érzem kijár
a fejemből egy csavar
...janász az avar...

34061: ...úgy érzem kijár...

34025:
bohóc vagyok én,
akinek kell egy király,
mert lelkem mélyén ...

34059: [messzibe révedve]
Fáradtan koppan a gesztenye a betonon -
burokba von a távolság illata
ahogy szaglik, áramlik
át, ide és tova-
tűnnék a patakkal
sebesen zöldbe
ereim lüktetnek, vágyódnak a csöndbe
ahogyan egy kacaj gurult le a domboldalon
én meg utána
ropta a szánk
viharra várva húzta össze szemem a mosoly -
gesztenye vagyok, gubóm elengedett
a betonon egy meleg tenyérért remegek,
talán összeszednek engem is,
talán játék, talán gyógyszer leszek...

möszijő *
hályogkovácsolt ablakom elvarázsolt
kastélykertre néz velem
munkával hétköznapokra kopácsolt
itt bent
tollal tömöm ki fél felem
Ötkor kelek begyújtok a
folyóról ilyenkor hűvöset hoz a hajnal
értelem szerint úgy öltözöm hogy a bicikli ne járjon bajjal
forró tea rituális fürdő
lovakkal mindig jó szagunk van
gyepre ki szellőzni gyerünk
előző este ettem ittam
Építkezem
vályogtéglákat vetek ide-oda hajlok
létezem és ennek egy szintjéről ír lényemben
a tesze-tosza bajnok
megélek
negédek soha nem voltak a körülmények de
szabad levegőn töltöm napjaim nagy részét
látóhatárom jelmezesek nélküli fesztikörkép lépték
benne jurta tűzött rackafej
nem röhej
enni kell s miután fogyatkozóban az életerő
azokban a kórókban melyeket venni lehet
sőt kell
a pokolba is
etetek tehát viselem gondját
menekültem dehát a vizet a spongyát
tábláról példát törölni
tanár úr adta kezembe
mindegy jut eszembe
dicsérni jöttem nem pörölni
végtagjaim fájnak száraz földet kaparva dúsra
végtelen terülő tánc merül mint fátyol a húsra
kunyhóm előtt a tűznél naplementébe őszül az este
Kilométernyire puszta csupán pocokkal, jószággal festve
leképezhetetlen áramlat iramló sodrába esve
csak a nagyfeszültségű távvezeték zizegése kotor
kutat
a beálló fenséges csendben
világvége rendben
jó utat
* lefordíthatatlan szójáték

34044: Tyű!!! Az áltóját!!!:)

Nem áll távol tőlem a kissé kaján szkeptikusság. Ezért a kvarkokkal kapcsolatban eszembe jutott egy rég félretett scifi-ötlet, bár az a másik véglettel kapcsolatos. Részlet a "Katasztrófeák" című kéziratból:
"A korszerű távcsövekkel észlelhetővé vált ennek a „Világegyetem”-nek a határa. Ezt a csillagászok nem tették közkinccsé egy általános pánik vagy világbotrány elkerülése végett, hanem kitalált részleteket, hamisított fotókat tártak az érdeklődő közönség elé. A Teremtő viszont elleste ezeket az ötleteket és felhasználta a Világegyetem bővítésekor. Amikor a csillagászok észrevették a „bővítményeket”, úgy gondolták, hogy előzőleg csak a távcsövek teljesítőképességének határán erőltetett észlelések okozták azt a hamis képet, hogy látták a Világegyetem szélét, és elkezdték továbbfejleszteni a műszereiket, mígnem ismét észlelni kezdték, hogy ez az Univerzum mégiscsak véges. Törni kezdték fejüket, milyen kitalációkkal lehetne újra elsumákolni a dolgot. A Teremtő azonban megint odafigyelt az ötleteikre…"

34054: [mosoly]

[Pontosítva: Lem, Asimov, Nemere és istenem mennyi akkor szovjet, vagy annyira amcsi író... A fantasztikum antropocentrizmusának feloldására törekvő inkább irodalmár "bulvaristák", akik szerintem eléggé szürreális-tragikomikus elmeikkel telitűzdelt oldalaikhoz tapasztották a szemem... Rengeteget jártam könyvtárba, és a számban érzem még most is ezt a furcsa ízt. Ennél bővebben is elemezgethetném a sci-fi/horror (mert azért ne tagadjuk, hogy akkoriban a kettő néha ötvöződött is rendesen - ma is, csak már kevésbbé szofisztikált módon) tematikát, de a mag az ez. És hogy rémségesen csalódott vagyok a kvarkokat illetőleg, mert van tömegük, így még mélyebbre kell menni az empírikus fizikában, hogy alátámaszthassuk a cogito ergo sum materializációs elképzelését/valóságát...]

34052: Bocs', hogy rákérdezek, de hogyan értsük a "letűnőben levő világ"-ot?

Végül kiegészítésképp egy lábjegyzet a GL-féle "Fogaskerekek nyikorognak az éjben" című "verseskötet" megszerkesztett kéziratából:
ZsL: Nem szeretnék folytonos kötekedőnek tűnni a Tisztelt Olvasók előtt, de ismét csak kételyeimnek adhatok hangot az utóbbi három, sci-fi jellegű irományoddal kapcsolatban!
GL: Mégis, mi a bajod velük? Egészen pofás versnek néznek ki! Tartalmuk pedig…
ZsL:…szinte semmi! Harminc-egynéhány éve talán még úgy-ahogy érdekes lehetett volna űr-szörnyeket versben megjeleníteni, de azóta láthattunk legalább három tucat filmben szépen kidolgozott szörnyeteg-készletet, és megjelent vagy háromszáz kötetnyi fantasztikus irodalom! Ma már az olvasók csak nevetnek az ilyesmin, de inkább ásítoznak.
GL: Ugyan már! Lem „Solaris”-ának újabb, ezúttal amerikai filmváltozatát is elég sokan megnézték, pedig egyáltalán nem szörnyes, hanem az elgondolkodtató fantasztikumok közé tartozik. Bár, ami azt illeti, a regény eredeti jellegét és mondanivalóját nagyrészt elsuvasztotta az amerikánus rendezés…
ZsL: Ne térjünk el a tárgytól, most a Te gyengécske firkáidról van szó!
GL: Jó, vegyük sorjában! Az első, „A Vendég” tulajdonképpen újra a „A Megalomániás” szereplőjének szörny-igényére válaszol, amennyiben ráébreszt, hogy alaptalan lehet minden elvárás az űrből esedékes lényekkel kapcsolatban, mert ha vannak is ilyenek, talán annyira eltérnek tőlünk, hogy szóba sem jöhet együttműködés, tapasztalatcsere, vagy bármilyen „kézfogás”, és valójában ránk se fognak bajszintani, ha véletlenül erre járnak.
ZsL: Ez gyerekmesének még csak elmenne, de ha azt szeretnéd, hogy esetleg fölnőttek is elolvassák verseidet, nem ártana komolyabban tálalni tartalmi sugallatukat. Tehát nem a formai elemekre gondolok elsősorban, még csak arra sem, hogy asztrometriai vagy biokémiai fejtegetésekbe bocsátkozz valamiféle „szabadlíra” köntösében, hanem arra, hogy az embereket fel kellene készíteni az óriási, szemléletmódbeli változásra, melyet az utóbbi években meglódult csillagászati kutatások döbbenetes eredményei hozhatnak, úgy kábé húsz éven belül! Nem szörnyektől kell félnünk, hanem attól, amit még nem értünk.
GL: Sajnos, Poe túl fiatalon meghalt.
ZsL: Na igen, de hogy jön ez ide?
GL: Ő talán képes lett volna az „ismeretterjesztő líra” műfaját is kifejleszteni. Eléggé közel járt hozzá a „Heuréka” című, terjedelmes tanulmányában, de végül is az próza. Az én szerény képességeimből ilyesmire már nem telik. Az iménti hármat még úgy-ahogy össze tudtam szerkeszteni…
ZsL: Bocs’, de mintha korábban azt mondtad volna, hogy nem szerkeszted a verseidet, hanem inkább azok szerkesztik önmagukat, te csak papírra veted, ami így keletkezik.
GL: „A fehér holló” és jó néhány másik esetében tényleg így volt, de „A Vendég”-et alaposan át kellett írni az eredetileg felbukkant változatból. „A Kutató”-t viszont előre eltervezve írtam. „A Holdlakó” már a megtervezett szerkezetbe magától burjánzott bele, de önmagában nem tűnt életképesnek, ezért írtam hozzá később egy prózai kiegészítést. Így se nagy szám, de legalább nevethet egyet, aki olvassa.
ZsL: Na de a szövegen nevet, az íróján, vagy önmagán? Nem mindegy, mert csak ez utóbbi lenne a sikered jele!!!

34051: [mosoly-egy letűnőben leévő világ szorgos rajongójától]

A H O L D L A K Ó
(Idegen szavak magyarázata)
Amióta Jérome Flambarro professzor feltalálta az általa turbotelepszicholunaritanalízisnek elnevezett eljárást, lehetőségünk van arra, hogy más égitestek kőzetszerű képződményeinek több évmillióig tartó jelenségeit felgyorsított hangfelvétellé alakítsuk. Elsőként közelsége miatt a Hold köves területeire irányította analizátorának antennáit a feltaláló, innen az eljárás elnevezése. Jókora meglepetést keltett, hogy a Hold egyes sziklaformációinak elváltozásait, ha az egymilliárd éves időtartamukról tizenöt percre gyorsítjuk, azok életjelenség-szerűnek tűnnek, sőt: némelyik sziklának beszédét is sikerült felismerni. Az előző oldalon közölt, versnek tűnő szöveg fordítása földi nyelvre a jelenlegi legnagyobb kapacitású számítógép számára is több hónapi munkát jelentett. A fordítás még nem egyértelmű, bizonyos kifejezések továbbra is rejtélyesek. Az alábbiakban a vélhető magyarázatokat közöljük.
FEREZ. Ha földi eredetű szondáról van szó, bizonyára a napelem-szegmensekről beszél. Ha pedig nem földi származású az "idegen eszköz"-ként említett tárgy, akkor lehet, hogy tényleg pikkelyes.
GLONG. Ha a vers előző sorában említett "csillogó lelet"-ről van itt is szó, akkor sem könnyű értelmezni ezt a zajt, ha pedig valami másról, akkor törhetjük a fejünket, amíg csak glong!
KASMIKOL. E kifejezés két helyen is szerepel a szövegben, és ez reményt adott a megfejtésre, ami a tíz tagú, nyelvészprofesszorokból álló teamnek végül is nem sikerült.
KRÉ. Valószínűsíthető, hogy egy fajta sugárzást emleget, amit a holdkőzetek alacsonyfrekvenciájú mechanikus rezgéssé alakítanak; esetleg a holdlakó kőzetek körében elterjedt viselkedésmintára történik célzás; netán egy szentként tisztelt őskőzetre.
MLEDÉK, TREDŐ MLEDÉK. Nyugodtan fordíthatnánk "töredezett kőzetömledék"-nek, vagy "törmelék" -nek, de ez idegen az eredeti szöveg zenei világától!
MOLLA. "Trilla"-ként értelmezését a szakemberek még nem erősítették meg!
SJÚZ. Csakis egy olyan hangulatfestő szó lehet, melynek nincs földi megfelelője.
TREDŐ. lásd: MLEDÉK!
TRNNLA ZDÜLL. A szöveget analizáló számítógép szerint: "örökmécses", de ebben a szakemberek egy része a szövegkörnyezetet figyelembe véve, erősen kételkedik.
TUHE, esetleg TUHÉM. Lenne szíves egy kicsit fejét törni a Kedves Olvasó is?!
YRLAROL. "Kőzetszemcsék nagy nyomáson és hőmérsékleten történő átkristályosodása"; más magyarázat szerint: "Kőzetrétegek elcsúszása előzetes telérképződéssel". Tulajdonképpen mindegy, ha nem feledkezünk meg arról, miféle jelenség verssé transzformálásáról is van szó!
ZARKJ. Bizonyára a ZAR többes száma, felszólító módban.
ZERLAT. A számítógép szerint szóösszemosódás a "zergeállat" és a "zárlat" között, de ezzel kapcsolatban is vannak bizonyos fenntartásaink. Lehet, hogy olyan, értelmileg kevésbé fejlett kőzetekről van szó, melyek a "versképző" fajjal táplálkoznak.
ZRETYEG. Ez alighanem csak egy nyelvbotlás. Miért?! Talán a Holdon nem fordulhat elő?! Ugyan kérem, ne legyünk ennyire geocentrikusak!
Megjegyzés: A Védelmi Minisztérium számítógépével is elvégezték az észlelt pszicholunaritsugárzás szöveggé alakítását. Az eredmény teljes mértékben eltér a fentebb közöltektől, egyedül az "Egy égi gömb, felhőben, füstben elborong"- ként fordított rész azonos. Ennek a változatnak többi részét a világméretű pánik elkerülése végett szigorúan titkosították. Az amerikai csillagháborús eszközök kiépítési tervének azonnali felélesztése és hatalmas pénzösszeggel megtámogatása, valamint az, hogy az oroszok az amerikaiakkal kötött megállapodásnak megfelelően, máris elkezdték a korábbi Hold-szondáikat célba juttató hordozórakéták megnagyobbított változatának szériagyártását, reméljük, nem függ össze ezzel...

34049: De ez talán segíti a tisztábban látást:
A H O L D L A K Ó
Sötét az ég és hűvös, mint a jég a kráter kékes árnyékában.
És máris éj van e csillag-héjban, a fényből mára épp elég.
Ezernyi csillag oly hidegen villog, mint éji zerlatoknak tű-szeme,
s a néma csönd, a lomha csönd csak ül, nem lebben kré bele:
Nem zúg a kré lehelete.
A hideg égen, sötét jegében, lebegni látszik nagy korong;
Egy égi gömb, mint sziklatömb, felhőben-füstben elborong.
Egyedül vagyok és sok tuhém ragyog a gyűrűhegy kihalt kövei közt,
És csápjaim, zöld zarkjaim, fognak egy furcsa, ékes eszközt.
Egy itt talált idegen eszközt.
Ó mi lehet, e csillogó lelet, mi sjúz az éjszakában?
E glong-dolog, mi itt forog zarkjaim hálójában?
Vajon minek e sok ferez, mik úgy borítják, mint a pikkelyek?
Az égből hullt, vagy tán a múlt idők hagyták mledék helyett?
Tűnt korok tredő mledék helyett?
Nem értem én, mit sjúz felém, miért zretyeg, kasmikol egyre,
Hát itt hagyom, mert már nagyon sietnem kell a molla hegyre,
Hol vár reám sok cimborám, hisz' minden éjjel ott vagyunk
és yrlarolunk ős-dalokat a hosszú éjen át, magunk.
A hűvös éjen át, magunk.
Sötét az ég, és mint a jég, hűvös a kráter kékes árnyékában.
A fényből mára épp elég, a trnnla zdüll már rég nem ég,
Lement nyugaton csendben, sjúzban, lágyan.
s csak csillagokkal kasmikol az ég.
+ + +
(Idegen szavak magyarázatát ld. a köv. oldalon!)

34046: Nem bonyolult a válasz. A motiváció: a Világegyetem (0=1-1!).

"Bibor-palásban jött Keletről
A rímek ősi hajnalán.
Jött boros kedvvel, paripásan,
Zeneszerszámmal, dalosan
És mellém ült le ős Kaján.
Duhaj legény, fülembe nótáz,
Iszunk, iszunk s én hallgatom.
Piros hajnalok hosszú sorban
Suhannak el és részegen
Kopognak be az ablakon.
Szent Kelet vesztett boldogsága,
Ez a gyalázatos jelen
És a kicifrált köd-jövendő
Táncol egy boros asztalon
S ős Kaján birkózik velem.
Én rossz zsaketben bóbiskálok,
Az ős Kaján vállán bibor.
Feszület, két gyertya, komorság.
Nagy torna ez, bús, végtelen
S az asztalon ömlik a bor.
Ó-Babylon ideje óta
Az ős Kaján harcol velem.
Ott járhatott egy céda ősöm
S nekem azóta cimborám,
Apám, császárom, istenem.
Korhely Apolló, gúnyos arcú,
Palástja csusszan, lova vár,
De áll a bál és zúg a torna.
Bujdosik, egyre bujdosik
Véres asztalon a pohár.
»Nagyságos úr, kegyes pajtásom,
Bocsáss már, nehéz a fejem.
Sok volt, sok volt immár a jóból,
Sok volt a bűn, az éj, a vágy,
Apám, sok volt a szerelem.«
Nyögve kinálom törött lantom,
Törött szivem, de ő kacag.
Robogva jár, kel, fut az Élet
Énekes, véres és boros,
Szent korcsma-ablakunk alatt.
»Uram, kelj mással viadalra,
Nekem az öröm nem öröm.
Fejfájás a mámor s a hírnév.
Cudar álmokban elkopott
A büszke oroszlán -köröm.«
»Uram, az én rögöm magyar rög,
Meddő, kisajtolt. Mit akar
A te nagy mámor-biztatásod?
Mit ér bor- és vér-áldomás?
Mit ér az ember, ha magyar?«
»Uram, én szegény, kósza szolga,
Elhasznált, nagy bolond vagyok,
Miért igyak most már rogyásig?
Pénzem nincs, hitem elinalt,
Erőm elfogyott, meghalok.«
»Uram, van egy anyám: szent asszony.
Van egy Lédám: áldott legyen.
Van egy pár álom-villanásom,
Egy-két hivem. S lelkem alatt
Egy nagy mocsár: a förtelem.«
»Volna talán egy-két nótám is,
Egy-két buja, új, nagy dalom,
De, íme, el akarok esni
Asztal alatt, mámor alatt
Ezen az ős viadalon«
»Uram, bocsásd el bús szolgádat,
Nincs semmi már, csak: a Bizony,
Az ős Bizony, a biztos romlás,
Ne igézz, ne bánts, ne itass.
Uram, én többet nem iszom.«
»Van csömöröm, nagy irtózásom
S egy beteg, fonnyadt derekam.
Utolszor meghajlok előtted,
Földhöz vágom a poharam.
Uram, én megadom magam.«
S már látom, mint kap paripára,
Vállamra üt, nagyot nevet
S viszik tovább a táltosával
Pogány dalok, víg hajnalok,
Boszorkányos, forró szelek.
Száll Keletről tovább Nyugatra,
Új, pogány tornákra szalad
S én feszülettel, tört pohárral,
Hült testtel, dermedt-vidoran
Elnyúlok az asztal alatt."
(Ady: Az ős Kaján)

34044: [tyűha]