Vers mindenkinek

Szótekerő, csavaró,
őszi hóban nyaraló,
idepottyint, odarúg,
nem más ez, mint cukros lúg.
Keserédes szavakon,
vak értelmem lovagol.
Aki nem lát, nem keres;
lásd, az út sem egyenes!
---------------------
nahh, mára kész!
(úgy látszik, így hatott az idegeimre a hosszú távollét utáni munkanap ;) :P )

34193:
akkor köszönöm, mert nekem is tetszett azokkal a szavakkal eljátszanom! :)

34191:
Jaaaj, nemáá! :P
Különbenmeg!
az "sk" és "st" hasonlítanak hangzásban, és az "ét" és "ént" is!
Nem mindig figyelek ilyesmire, és én sem vagyok igazi, csak amolyan szójátszós! :)
Nem túl gyakran, de elő szokott fordulni, hogy változtatást javaslok, de sosem biztos, hogy az jó, hisz mindenki a sajátját tudja, hogy miért úgy írta, ahogy.
Nohát! :D

34181: [kedves Veva, elégedetlenséged ellenére én kinyílvánítom abszolúte elfogultan, hogy szerettem e verset, és ez több, mint a puszta tetszés...]

34183:[Én kedvelem a nagy halakat, a direkt szavakat, a nagy pocakokat, és az álcázott röhögést... - vigyorhegy]
Merész
Szemérem
Személyét megkérem
Ha elérem
Remélem
Nem érdem
A szó, s szabad
titkolni virsliskolbászos, nedves álmokat
nem szoktam.
Csak bánni, hogy nem valós.
És szemérem mögé tenni
kevésbbé merészen
pár érméért két szemem...

34188:
Ajjaj! Ezek után gondolni sem merek rá, milyen véleménnyel lehettél a tüskét/tüstént és a félrenézve/tüskére rímpárról. (34166) :)
Ám a versírást én nem veszem halálosan komolyan (még csak nem is tekintem versnek ezeket), úgyhogy javíts bele bátran, ha van jobb ötleted, nem fogok megsértődni. (Sőt át is írom, ha jobban tetszik mint az eredeti.) :)

34187: [mosolyom kontinuít]
Mit tennék vele?
Nem fér a fejembe...

34185: [válasz erre is - mosoly]
Gubóba rejtette szemeit a mák
nem látott csodát
így láttatott.
Délibáb a világ
S odakünn néha még hiábavalóbb
a valós.
Rejtőzködünk hát,
bújtatjuk magunkat,
S egyik a másikát-
én hitet veszek magamra,
az melegít.
Hiszem, hogy élünk még.
Megint...

34187:
azért nem volt jó az első változat sem, mert az "eszem" és "eresztem" szavak nem illenek össze. (bennem nem)
azért köszi! :)

34185: Esetleg így:...:)
S ha már hajléktalan lesz
vesztett eszem,
tudatomat csendben
Szél(l)nek eresztem.........:P :)

34182:
Látom olvastad a verset,
Sőt úgy tűnik meg is tetszett.
Nem dolgoztam hiába hát a link -kel,
Így nem kell azt hinned tán linkel,
Egy álcázott vén hobó,
(Az eredmény látható.)

34181:
az utolsó két sor nem jó. :(
így inkább:
tudatomat engedd,
hogy eleresszem!

Óóó, ez a sok ó!
;)

34169:
Kemény!
ez lenne hát az irodalom?
Sok csúnya szó, sok trágár sző?
Megszoktuk,
sajnos
Bár nem mindenkinek tetszésére való.
Merész!
e nem szép szó megváltoztatható?
Lószerszám
mi talán el is raktározható.
Remény!
Sok okos szó, sok okos jó.
...talán még helyre hozható.
Esély!
hogy kell a szép szó,
s lesz még ily mondanivaló

34177:
Kék szemében ott lakott a halál.
Jól állt neki.
Nevetett,
nem volt sem rideg, sem hideg,
szeretett.
Szememben azóta ég a fény...

34178:
Míg gondolataimban van
féltett lakom,
sosem láthatod meg
titkolt alakom.
S ha már hajléktalan lesz
vesztett eszem,
tudatomat csendben
útnak eresztem.
Bocs, hogy kanyarodtam! ;)

34177:
levél helyett? :P
OKs! :)

34178: [lelkemet... svéd asztal vagy szauna?]
A szavak bátrak
hatnak
áthatolnak.
Mindenen...

34176:
Hajlékom a szó,
otthonom a gondolat.
Én én vagyok, még ha bújok is, vagy bújtatom magamat...
Álruhám és köpönyegem isten elvette
vagy csak elfeledte induláskor.
Magamat nem feledhetetem.
Betűk közé ékelem lelken,
s tálcán kínálom fel.
Bátor botor - botor bátor.
Zsófia vagyok, fajtája a szél(l)nek.
Most csendesen fújom melegre arcodat,
Benned kit tisztelhetek?
Kinek tartod Magad?

Egy átlagos kispolgár a középosztályból.
Csak az vagyok, s nem épp muszályból.
Jól érzem magam, s nem vagyok lázadó,
Hajléktalanként nem azért látható
Nevem néhány versem fölött,
Mert eszem régen elköltözött.
Olvastam nemrég egy verset,
(Belinkelem; fura szerzet)
Mitől megállt kezemben a kanál,
Mert úgy éreztem szíven talál,
Pont én vagyok kire gondol ő,
A könyörtelen járókelő.
S bár helyzetem nem változott,
Azóta másképp nézek rájuk ott;
Hol fekszenek a hideg járdán,
Szerencsét hiába várván.
http://www.napvilag.net/index.php?module=iras&show=12531

Előfordult nem egyszer bizony,
Hogy több másik topikon
Láttam viszont versem.
De bíz' nem én tettem!
Csak tudomásul vettem,
Hogy megtetszett
Valakinek az ihlet
S ő egy topikba kitett.
Mert nem jó úgy írni verset,
Hogy azon kesergek,
Ki érti majd félre esetleg
Környezetből kiragadva,
Két vicc közé beragasztva,
Hát álnéven írtam tovább.
Kijártam az iskolát!

34174:
Az árnyak csöndben szoktak lopózni,
bebújnak az ágy alá...
Most mosolygok.
Rajtunk.
Mert hogy vártam és váltam
kivé lehetett vagy kellett
És ahogyan...
Te meg futsz, rohansz
térdig gázolsz a gondolatokban
a fedetlen föld túl csupasz
feltöri a lábadat.
Ilyennek gondoltalak.
Az öröm pillanatot rajzol arcomra
Hajléktalan lehetsz
De hol az otthonod?

34173: Vagy...
Ha tíz perc múlva megnézed az adatlapot,
Hogy kit rejt e név megláthatod.
A vers alatt a "magamról" rovatban,
Az inkognitómat pár percre feladtam,
S, ha érdekel majd megírom bővebben,
"Hajléktalan" hogy miért is lettem.

34172: [kukázás, fagy, fényképek - bátor botor/ botor bátor - úgy látszik, nálunk nőknél a felfokozott hülyeség és ez az ál-non-exisztencialista, szemeteszacskóból van a sapkám cucc bejön. Mármint az "értelmiesseggeknél", lásd én. Kíváncsi lettem. A valóságot is fel mered vállalni, vagy csak az álteregó szövegel???]
Ő szintén
Undorodva ment el mellette
egy selymes hang fülébe súgta:
lehetnél-e ő, vagy már ő vagy
szúette szerelem báliruhájában
táncolsz egy születésed előtti dallamra
kezeden végigcsorog egy rossz vörös,
és repülsz.
Most meg elsietsz mellette, undorodsz.
Bűzlik valami?
Vannak emlékek?
Most is rian még a jég alattad?
Fel is sikoltanál?
Oda sem nézek igazán, csak fél szemmel pislogok. Periféria. A látás és a létezés dialektikus öngyilkossága.
Nem adok pénzt, mert nekem is kell. De szánlak. Meg magamat is. Kiei vagyunk mi egymásnak? Tartozom neked? Hozzád?
Inkább elmormolsz egy bazmeget, de nem felesz. Vagy?

Az előző versben vált intelmem ködökké,.........(34170)
Vigyázni kell nagyon e szóval: örökké.
Nem mondom, hogy mindig elkoptatott klissé,
De férfitől ha hallod; légy gyanakvó kissé.
Mert nem csak nőre igaz: el ezt akkor hidd ám,
Ha már eltemették, s ló legelt a sírján.
Az tán örökké tart (ha közben fel nem támad)
De ugyan minek jártatom a számat,
Hisz nem kell még csak 20 - 30 röpke év,
S rájössz: igazam volt. Reménykedj addig még!

Próbáltalak elfeledni,
Más férfiakra nézni,
De egyik sem volt oly jó,
Mint amilyen te voltál nékem.
Próbáltam megváltozni,
hogy jobban tessek néked,
De ugy látszik sosem voltam elég jó,
Hogy visszaszerezzelek téged!
Fáj,hogy erre rá kellett jönnöm,
Hisz mindig azt hittem,
Hogy szeretsz,imádsz,s csak én kellek néked.....

Mi örök marad csak a halál.
De elmerülni ebben még kár,
S, ha a szavak nem örökké hatnak,
Nem baj. Élj a múló pillanatnak.

Loló
Homokos ló, homokos ló
tűnődik magába,
éhes vagyok, szexi vagyok,
az illattól kába.
Még ezt a kis kankalint le-
legelem,
aztán lófasz, lófasz a fe-
nekembe.

34166:
Köszönöm! :D
Én csak azt szerettem volna, ha valaki felhasználja.
Hisz annyit beszélünk a rózsák tüskésségéről, hogy igazán megérdemli a tüske is, hogy emlegetve legyen, mert nemcsak a rózsának van tüskéje, hanem némely tüskének is rózsája! ;)

Nem a dolgokat nevezték meg a szavak,csak azt ami igazán velem maradt.
Értem és tudom,mi a valódi pillanat.Elmerülni abban,mi örök és egy marad.