MINTHA MINDEN NAP AZ UTOLSÓ LENNE
Ü...ZENE...T (2005)
Zene: Tom D
Szöveg: Tom D
[Tom D]
Hát akkor kezdem - nem veheted el ettől a
kedvem
Élek, mintha minden nap az utolsó lenne
Hétfőn már arra gondolok, hogy mi lesz
kedden
És úgyanúgy mint más, én is
követek egy trendet
Addig amíg szükség van rám, nem
hagyhatom abba
Köszönetet mondok a zenének, mint az
ABBA
Az agyban kutatok, mint kukában a koldus
Én is békét akarok, de nem olyat, mint
George Bush
Először megtanítanak beszélni
és járni
És ugyanazok később
megpróbálják tőled elvárni
Hogy maradj nyugton, hogy te is maradj csendben
Én viszont ezt nem teszem, mert sajnos nekem nem
megy
A fa, ha nem kap vizet, kiszárad és
kidől
De ki az, aki eldönti, hogy kapok-e még
időt?
Ha nincs már, akkor érzed mennyit ér
egy barát
De én sem tudom holnap mi lesz - ez a
szabály
A hangom tovább él, ha már én nem
leszek
Ameddig létezem élek és rímelek
A búcsú messze még - ne mondd, hogy
ég veled
Mert én itt vagyok - élek és
rímelek
[Tom D]
A rímeimet faragom, ugyanúgy, mint szobrokat
a szobrász
És úgy bánok a szavakkal, mint hajaddal
a fodrász
De sokszor a gondolataim nem jönnek könnyen
Máskor viszont hesegetem őket, de
megszállják a fejem
És egész este nyitva tartják szemem
Mert ők energiát nyújtanak nekem, mint
egy elem
És az erő szükséges, mint
sötétben a fény
Hogy túléljem a napokat - hogy elérjem
a célt
Ezért élek, de sok emberrel végzett
már egy fegyver
Az emlékek nem halnak meg, és tovább
élnek bennem
De a lelkem nem tudja, hogy mi történik
sokszor
Nem volt hozzám kegyes mindig a lapokat
osztó
És néha előfordult, hogy csodákra
vártam
De rájöttem és láttam, hogy ez nem
működik nálam
Egy óceán az életem, és kezemben a
lapát
De én sem tudom holnap mi lesz - ez a
szabály
Refrén
[Tom D]
Én alkotok és harcolok, mint Bob Marley,
mint Marcus Garvey
Erről meggyőződhet bárki -
én nem félek a célkeresztben állni
Ha kell, az életemet odaadom, mint Biko
Az igazságot akarom, mint Serpico
Amit a jelen kíván, meg kell nekem tennem
Mert holnap erre lehetőségem már
talán nem lesz
Ha engedsz, elmondom neked, hogy mi történik
Ha válaszokat akarsz, nem elég a TV-t
nézni
Mint Halley, a jelenségeket vizsgálom
én is
Mert a nyárnak egyszer vége, és
eljön majd a tél is
De a világ erre nem készül - nevetve
zabál
A legrosszabb, ha ellenség lesz az is, aki
barát
Ha kifutunk az időből, mit ér az
öltöny?
A gondolataimat adom kölcsön
Én ezért vagyok költő, egy
összenyomott rugó
A megfelelő pillanatra várok, mint a
pezsgőben a dugó
Egy hosszú és nehéz utat járok,
ahogy mások
És ha elbukok, felállok, mert a
célvonal még távol
A sorsunk olyan, mint a dagály és az
apály
De én sem tudom holnap mi lesz - ez a
szabály