Az outódudáról I
Egyszer volt, hol nem volt,
már az ostrom után,
öreg taxik jártak
Pesten is, meg Budán.
Negyvenhat- vagy hétben,
- a fordulat előtt -,
még kisfiú voltam
s vasárnap délelőtt
ebédelni mentünk
jó nepman apámmal
a Városligetbe,
s ettünk nagykanállal.
Sofőr a bundában
elől ült a bakon,
baloldalán a kürt,
rajta piros ballon.
Órjás irrigátor
alkatrésze lehet
ilyen kerek csoda,
úgy vonzza a szemet.
Kisfiúk álmában
gyakran jelenik meg
ilyesféle duda,
tán nem ilyen kerek.
A csecsemőkorból
ez a forma regél
a legfőbb emlékről,
mit az ember megél.
Út végén a taxis,
ha jól viselkedtem,
engedte megnyomni
a dudát, a szentem.
Istenem! - az volt szép,
az volt ám a csuda,
mikor befújhattam
az outódudába.