Óh mondd, miért vagy oly komoly?
Óh mondd, miért nem velem folglalkozol?
Az idő vasfoga megedzett Téged, s engem,
Vedd észre magad végre, drága ember.
A boldogságot keresed? Nem kell!
Hisz előtted hever, mint végtelen tenger
Fürödj, hát a boldogságban,
Ne vonulj vissza, élj hát bátran.
Az élet szép,s vár a kikelet,
Nézz körűl ott, hol van még
szeretet.
Nyisd ki szemed, s rád talál egy
lélek
Az élet szép, én már nem
félek, csak élek.
Élj hát Te is bátran, vidáman.
Nevess, dalolj, s ne dacolj a világgal.
Egynapon eljő, mit úgy vársz, és
keresel
S rá jössz, nem gyűlölet kell,
hanem szerelem.