Vers mindenkinek

34225: [igen, megérkezett, csak válaszolni nem tudok másképp - és ez mosolyra fakaszt]
Folytatásban:
A harmadik részben
remélem egészben
került meg a "jobbik" feled
vagy lesz negyedik menet?

34224:
Bár nem nyílik még az a fránya
Jól beragadt postaláda,
De ahogy e versed mesél,
Gyanítom elment a levél. :)

34221:[az enyém is vitázik velem, a kis piros]
Először a logika győzött a képzelett felett
Aztán a fajfenntartás vétke lett
Hogy hormonjaim szétzilálták eszem
De megkerültem
És:
A harmadik a remény és szerelem,
Most legalábbis így hiszem...

34219:[amindenit, ez most lecke]
A mocsok álarca mögött
lárvaként gubózott a csönd
annyira hideg volt az ujjad
rideg világ
elengedem kezed...

34219:
Nem lesz ma már vidám vers,
Úgy látom én: ebből,
Az írásod kissé nyers,
E morbid ötlettől.
Ám a lelkem edzett nagyon,
Ne gondold hát;
A kukát majd otthagyom,
Ha felbukkan egy csupasz hát,
És kié volt: halott vagyon.

Írtam én egy kispirost,
Sőt tán el is küldtem,
De lefagyott a postaládám,
(Egészen elhültem.)
Azt sem tudom megnézni,
Elment e hát végül,
Ha soká még így megy ez,
A fejem is elkékül.

34219:
A címbe egyik névelő sem kell!

A kukák rejtelmei, a pokol bugyrai
Sallangok nélkül, pőrén,
ahogy a bor is megül a lőrén,
látszólag tiszták a lelkek,
s imáját zsongja az estnek;
falatnyi kenyérért hálás,
de ha örvendő keze még ás
néhány maroknyi mocskot,
halott gyermeket lel, s ott
esik össze kábán, a
fejével félig a ládán.
(ti kezdtétek!)

34216:[meglepően őszinte a semmiért egészen - huhh]

34216:
az 5, azt jelenti öt éves? :)

Zacharov Lenke (5) verse. Címet nem adott neki:
Alvó kismester.
Van aki ülve áll,
van aki törve ül,
van, aki ütögél.

34214:
Ne linkelj, hozd inkább a verset!

Lencsi lányom verse :)
http://www.7torony.hu/content.php?c=7047

34212:
E filozófia már túl nehéz nekem,
Hogy mi a bűn, megítélni nem kenyerem.
Mindössze azt nem szeretem,
Ha valaki olyat tesz részegen,
Mit szán - bán soká majd éveken
Át, s tettét esetleg években
Ítéli meg egy független bíróság.
Az ilyesmi botorság.
De, hogy Te mikor vétkezel,
S hogy tényleg mi teszel,
El én nem bírálhatom,
(Bár jól járnál, mert enyhe a bírálatom)
A "gondolatbűn" fogalmát nem is ismerem,
Ezt Orwell írta le először énnekem,
S hogy tényleg létezne, s gyónni kéne ezt: nem hiszem.
Ám, ha véleményemre kíváncsi vagy,
Megmondom, bár a kihívás nagy;
Tégy meg bármit ha szíved épp csordultig tele:
(Ha másnak nem ártasz vele.)

34211:
a) "minden értelemben"
Méreg, mert "hibája" igaz,
nem csak alkohol szülte gaz
a szerelem veteményesében.
Méreg, mert tehetetlen,
s telhetelen eped el.
b)"hol a mérték"
Gondolatban feléd eveztem zajló vizeken,
S felülkerekedtem, gondolatban
minden voltam, elfogadó, elfogadható,
elfogultan elfoghatatlan, de magávalragadó
álmodtam a meztelent, csupaszt, gátam biztos rejtekében-
s ha megteszem mindazt, mit még suttogva sem ejtek ki számon
de gondolataimban mindig megtalálom,
vágyva, és hagyva a tízparancsolatot élem
akkor Uram, mondd meg, ez a m/értékem?

34210:
A "minden értelemben" egy kissé talányos,
Nézd el nekem kérlek; ha értelmem homályos.
De, ha nem iszik valaki, pusztán ez nem érték,
Nekem akkor számít, ha tudja hol a mérték,
S nem tesz olyat akkor: mit józanul nem tenne,
(Ha a "félszegség" gátjául nem lenne.)
Ui.:
Félszeg az: ki vágyva nem kezd kapcsolatot,
S nem az, ki betartja a tízparancsolatot.

34209:[kellemes mosoly]
Igen"is" Uram,
Értettem már előbb"is",
De alkati alkalomként "sem" szerepelhet nálam
nem ebben a formában legalább"is".
Én irígylem azt, aki részegen is félszeg,
nem csak álca, hanem igazi méreg
"minden értelemben"...

34206: :)
Az "is" bizony fontos szócska,
és bár a bor nem pótolja
a józanul mondott szókat,
nem úgy szólt ám a szózat:
"Elég, ha részegen nem vagy félszeg
s célodat máris elérted"
Arról esett bizony csak szó,
ha már a bor sem lázító,
És már részegen IS félszeg
vagy, úgy nincs esélyed......:)

34204:
Hogy mire való az alma?
Ezen agyal az ész,
míg a kéz felé nyúl álviszolyogva
Beléd harapjak? Kérdezné a száj
Csak késő -
Mert ezt bizony nem halasztottam holnapra,
És hazudni nem fogok:
Éva vagyok, Ádám
és ha már belekezdek, akkor elfogyasztom az almám.
Igen.
Belerepedt a szív.
Kis vörös fonalát gombolyítja szipogva Ariadné.
És ez így mese.
Másképp való
pokol.

34205: [Véééégre, Uram...]

34200: [huhh...]
Tőke teremtette találkozásban
csókok csattannak
szégyen a szemnek, és reám
ha a hév hatalmasodik el
s a magány a sarokban dohog -
mert másnap én állok oda
helyedre hiú hiány
ábrándod álnok-áltatott.
A koprosómat szögelem részegen
s ha nincs olyan, ki rögtön kihúzza azt
akkor kész a veszedelem
szabadságom kölcsönbe vett,
kár inni annak, aki részegen szeret
szenvedélyesen
Mert a sérelelem/félelem csak részegen félszeg
józanul érdemesen érdemem.

34201:
Boros szoldateszka
Pincér, te bajusszal ékes
szemüveges Ámor,
a szódás ballonba
lődd ki aranyos nyiladat!
Mire megjössz
- aranylábvértes ifjú vitéz -,
a sarokból búsan visszaint a mámor.
A mi papunk vagy te,
aki értünk miséz,
tele a persely
söröskupakokkal.
Szóljanak a harangok!
- ma ünnep van megint -,
fejedre aranyos tiarát
ken föl a villanymáz.
Hozd a fröccsöt vitézem,
mert a nyelvem hasadoz
és torkom szúrja a toklász.
Végre itt a boros szoldateszka
- csizmáján csendül a fény -,
lentről bugyborék igyekszik
dikk!
hisz a formája szögletes ma!
s hogy fölér-e így a víz színére?
erre nincs biztosíték,
de higgy, van rá remény!

34201: "Nem is szív, mely nem reped bele pár dobbanásba?"
Szomorú itt a hangulat néha.
Ilyen környezetben, hogy legyek én léha?
Vidáman verselnék, de hatalmába kerít
E hangulat, s a vége ez itt:
Ajtónkon kopogtat már a tél.
A sok ember mind egyet remél;
Megéri a jövő tavaszt,
S a halálnál évet halaszt.
Az utcán most azt mesélik
(Igaz e tán, vagy csak félig?)
Volt ember ki csak azt kérte
Szakadjon a hó már végre,
S alig várta már hogy érje
A havat síléce éle,
Fejéről a szél letépje
Sapkáját is, (nem kár érte.)
St. Moritz -nak táján,
A 18 -as pályán,
Mely meredek és fekete,
Így hát az a szerepe,
Gyorsabb legyél rajta Szél(l)nél,
S örülj; ha élve célbaértél.
Örülök én is hogy élek,
Bár célba talán sosem érek,
Nem várom, hogy szakadjon a hó már,
És nem jut vacsorára homár.
De, ha már:.... akkor hamar,
S, ha nem kövér az sem zavar.
Ám tudom ez nekem csak álom,
A havat így hát nem várom.
Elmereng egy másik én,
Hol állsz talán borotva él,
S oly hideg a téli szél.

34201:
Hetvenkilenc éves vagyok,
nem szeretem a hotdogot!

34197:[igen...]
Betűk kavalkádjában ragyog szívem
belecsobban óceánnyi szín szerelmébe
Mint mikor megbotlok, s lépésem ritmus szegi,
Brokáttal takart ragyogása napodnak
elfedi a homályt
csilingelés ragadt itt, templomtoronnyi magasság
Uram, játszd tovább...

34199: [nincsen itt semmi gond - Drága Tévelygő Úr szókincse özönvíznyi, és általában az asszonyokat dícséri...]
Nem is szív, mely nem reped bele pár dobbanásba.
Szememen a ránc mosolyomé,
Dícséri a kerek perceket,
S ha sírok, könnyemnek csatornájaként
nem feszeng,
mert tudom, hogy a könny nem félre ment,
útja van annak.
[ps: néha többet ér a khm "lófasz", mint a "te nem"...]

A sérelem nem érdemtelen,
Ha részegen is félszegen
Megy, ki józanul sem szemtelen.
Ki részegen is szenvtelen,
Az már kész veszedelem;
E viselkedés elvtelen!
Ha már a bort bevedelem,
A szabadság járjon velem,
Inni kár ó annak értsd meg:
Aki részegen is félszeg...........:) :P

34192:
Mert pár érmét ér
két szemem részegen.
S megyek én fészegen.
Többet lát egynél két szemem
Merész e kín, de érdemem
Igy feledem sérlmem
Megérdemlem....

34197:
ebben is játszanak a szavak itt-ott. :)

A L K O N Y A T
(GL 1967)
Ló pata tapos a napos havon
Mögötte zötyög a repedt kerék
Hitvány szatyor az elvásott bakon
Mellette sötét kabátos derék
S fent a kocsis
tar fejének csillogása
És lenn a hó mint a kása
Az út szélén bedőlt bús kút
És a messzi sok hegy oly rút
Görbe fáktól fogva közre
Egy fonnyadt kunyhó
nyögve roggyan össze
Láthatárhoz ért a batár
Csavargó kerékvágása
Mélyén némán sötét sárgán
Ül a lomha sár
És a nyugvó napban elvész
ama tar fej csillogása