Vers mindenkinek

C Q
Eltűntek csillagok mögülem, felőlem
nem kel már Hold és nem ragyog
fel Nap belőlem
nem vált senki többé kevésbé
értem
nem lett semmi abból, hogy eddig éltem
Álldogál, szótlanul egy kisgyerek bennem
nem romlik, nem javul, nincs vele mit tennem
Hat éves, füstszagú, rajta utca mocska
rátámadt zápor épp a könnyeit mossa
Elpirul, elfordul az ég képe mása
Valóság, se mélysége se magasságossága
Áll csak ott, rám tekint, nem kér semmi többet
felkapom, elrepít, suhanunk és döbbent
nagy homály, súlytalan, vállunkra elterül
sóhaj pici álom ... örökre elrepül

37224: játékra majdnem mindig. ;)

37223: látom vevő vagy a játékosaimra... ;)
Nyehe-nyühe
Törekedő szamárlétra
rálépett a banánhéjra.
Azon nagyon megcsúszott,
majd iáz-va elhúzott.

Egy csapat szellem,
kikben dúl a csapatszellem,
hallgatag sírok között vad szelet csapat,
s így lesz belőlük vihartépett szellemcsapat.
:P :D

Lidérc
Csapat szellem kísérti a sírásót,
aki kedden
mesterfokon sírt ásott.
Dezoxiribonukleinsav
vétele
volt a vizsga -
tétele.

Törvénytevő I.
Küszöbömet
megbűntettem.
A hátammal
jól rávertem.
Minek feküdt
útjába öcsém lábának
nehezéknek,kárának?
Segített a síkos Kő maga,
beteg öcsém
botladozásainak tanúja.
Utána nem mozdultam tapodtat,
nem firtatván
melyőnk kapott nagyobbat....? !
II.
Az Ajtófélfa zokon vette,
hogy bevontam
a bűntetésbe.
Őt, ki soha nem bántott,
mérgelődést ki nem váltott.
Támasztéknak ott a karja
megfoghatta ki akarta...
Belevéste
a fejembe !
Meggyőzésül
vérem vette.

37219: jaaa?! :P :)

37217: (máskülönben mit tegyek, ha hülye szavakat adnak a versverseny négy szóvalban? :) )

37217: bizonyára :)

37216: nekem kicsit már elvont, de összességében bizonyára érthetőbb

37215:
no?

37214: Hááátno!

37211:
életképek 2.
I.
ott áll a tükör előtt
lebőgve
részint a kertben
ráaggatott jelzőktől
amiket felesége
részint a libegő
lobogó peugeot-tól
ami - enyhe kifejezés -
nem állt jól neki
II.
lebeg

Sárai Andrea
Azt a holnapot
Istentelen gonosz világban élünk,
Minden nap remegünk, és félünk,
Hogy, mit hoz majd a holnap?
Mikor felébredünk, törjük az agyunkat,
Mit is adjunk enni, éhes családunknak,
Hogy, mit hoz majd a holnap?
Ezt kérdem én, minden nap az égtől,
Ezt kérdem én, a hiú reménytől,
Hogy, mit hoz majd a holnap?
Hoz-e nékünk fényt, és meleget,
Hoz-e nékünk gazdagságot eleget,
Ilyen lesz majd a holnap?
Megszűnik a bánat és a fájdalom,
A szegénységet felváltja a vígalom,
Az örök gondtalanság!
Így élem meg lelkemben a holnapot,
Ettől vagyok olyan boldog,
Amilyen vagyok, mert én még hiszem,
Igen, én hiszem, elérjük még azt a holnapot!

Olyan embert keresek, ki diákszerelemmel szeret
Bár tudom, hogy nem vagyunk már tizenévesek
Olyan embert keresek, akivel elbeszélgethetek
De nem akar rám rakni nem kívánt terheket
Olyan embert keresek, ki enged zsarolásaimnak
Bármit kérhetek tőle, bármikor teljesíti vágyaimat
Olyan embert keresek, aki érti a húszéveseket
De bölcs tanácsainak örömmel tehetek eleget
Olyan embert keresek, aki bölcs, mint egy agg
Mégis gyerekfejjel viszonozza játszmáimat
Olyan embert keresek, aki szereti, ha játszom
És nem veti szememre képmutogatásom
Olyan embert keresek, aki, ha becsapom önmagam
Semmi célból nem döbbent rá, hogy életem céltalan
Olyan embert keresek, akinek ha feltárom szívem
Hű marad, szeret, biztonságban nála minden kincsem
Olyan embert keresek, kinek társasága nagy
De neki nálamnál senki sem fontosabb
Olyan embert keresek, ki csak velem táncol
Kinek hatalmas szíve csak értem lángol
Olyan embert keresek. De jaj, mit látok
Negyvenhat évesen lábamon alig állok.
Oly sok a férfiak száma, kiket elvetettem
Ötvenöt évesen senki sincs mellettem
Azt álmodom, hogy csak harminc éves vagyok
Életem harmadánál nem érhetnek bajok
Jöhet királyfi, bolond, vagy herceg fehér lovon
Még fiatal vagyok, mindet kipróbálhatom
Játszhatom még sokáig a bevehetetlent is
Aki nem ostromol zárt kaput, az egy bugris
Játszhatnám a kitartó, hű szerelmest is
Egy olyan világban mit ellep a pestis
Álmodom tovább, hogy hű társat keresek
Bejárom érte Pécset, Palkonyát, Szegedet
S ha itt nem találom, Gyimesbe megyek
Vagy Budapestre, hátha ott rálelek
Annyi város vár még Dániától Törökországig
És mennyi etnikum hazámtól Erdélyországig
Vár rám az élet, habzsolom nagy kanállal
Csak vének és kiégtek törődnek halállal

életképek
I.
előbb a tükör előtt
azon töpreng
mit vegyen fel
pézsét? peugeot-t? pizsit?
II.
utóbb a pázsit füvén
heverészve lóbálja a
lóbálnivalót
eljátszik elpihen

szerelmem gyötrő, súlyos vágya,
karmám titkos, rám rótt vádja,
hogy repülnöm kéne veled, érted,
kíváncsi voltam mindig, értsd meg.
csak kérdeztem és vártam választ,
vágytam rá, hogy engem válassz...
voltam talán, voltam majd, ha,
és voltam talán olyan marha,
hogy feladjam a jövőképet,
amiért halnék, de mégis élek.
összefolyt a Hold a Nappal,
s én indulhatok tiszta lappal messze...
milyen furcsa e sóvár eszme
egy éjjel. egy reggel. s egy délelőtt
tovább löknek vadul, idő előtt.

Hódolóim
Most odaki' Szélúrfiak,
tavaszt várva
udvarolnak.
Összefognak a fénnyel .
Élvezem én csodás kéjjel,
sást zizgetve mit suttognak.
Simogatnak lányai a Napnak.

Benyomás
Egy hangulat, egy kép csupán,
egy álló mozdulat, egy benyomás
vagy puszta szó, egy érzés mi marad.
Egy érzés, mi most már csak
te benned él tovább,
egy vákuum amely áthidalt
sok őrült éjszakát.
Az alkony lepke rád kacsint
s a holdsugár beállt
a szívedbe, de kár belé
látott már épp elég halált.
A mellébeszélt gondolat
és zúgó zokogás,
egy összetörő indulat,
egy elhagyott varázs.
Fékez téged sok minden
és visszafog, miért?
Él benned sok erkölcsi gát
csak érteném, kiért?
Egy könyvbe vagy, egy könyvben élsz
és azt hiszed tökély,
de ember írta ezt is
s mint ilyen épp úgy semmit sem ér.
Összefogsz egy életet
két szóban végbe mész,
de maximum egy mondatra rúgsz
és ez egy zsenivel felér.
Lüktető agyban hideg magány
ez mind, mind csak te vagy,
egy világ van mi érted él
csak te nem benne vagy.
És sorsodat megtalálni nem fogod soha
mert élsz és vagy, most és... mindig
vagy talán soha?

látok szemmel és érzek szájjal,
verekszem karral és rúgok lábbal.
a harcom a harcom,
létem az élet,
meghalok érted, ha rám nézel, tényleg.
nincsen szándékom, de hajt most a vágyam,
hogy felgyújthassam végre régen kihűlt ágyam.
napfény alatt és esőtől ázva,
lázas szenvedéllyel, tőled hidegrázva,
eltéved szemem az élet sűrűjében:
menni kell azért, amiért jöttem.
lenni angyalnak, lenni ördögnek,
sírni, ha mások ordítva röhögnek,
balettozni és pogózni vágyom,
hogy agyam és szívem egyszerre szálljon.
távozni akkor, ha úgy érzem, vége:
a világé vagyok, de senkié se.

Bella István: Szeptember
Üszkösödik az ég, ősz hull a fákról,
elkékülnek az útszéli tüzek,
a szerelem is elfullad, csupa zápor,
de a fák még a szádtól füstösek.
A nyár a földről lehámlik, mint a lélek
a koponyáról, ha elalkonyul.
Ráncosodik a levegő, mint az érett
szilvák bőre, s a férges ősz lehull.
Most kellenél, az akácos harákol,
száz fa köhög, köpdösi a ködöt,
ragályos csönd száll, e tébécés tájból
nem futhatok el, csak ha megszűnök.
Most kellene a meztelen varázsló,
ki ellen bármily rettenet kevés,
ki, ha itt vagy, emberré varázsolsz,
s könnyebb az ősz, mint a megsemmisülés.

Minden kis zug szélárnyékot rejt.
Az erős szelek elfutnak mellettük,
de a szellőcskék kíváncsian
kandikálnak be mindenhová,
hogy jelenthessék a viharnak;
van még mit lerombolni, felborítani.

Mikor elmúlik a nyár,
s az árnyékok meghűvösödnek,
a mosolyok adnak fényt,
s a léleknek avar-meleget.

Smink nélkül
Csupa sárga nádhölgy
rezgő díszeit levette,
Szélnek adta
Zizegve elvitte.
Nem maradt más
drága fényessége
Sudár dereka, karcsú ékessége.

37201:
Protkót patkolnak medikusok,
asszisztensek és technikusok.
Kovácsok ellesik,
lovukra ráteszik.
Nyihog.Fehér, de ennyi túl sok.

37200: :)
Fehérfogú kovácsok mind összegyülekeztek,
hogy kiverjék a fogát a másik ötezernek.
Próbálták patkóval,
vagy csak úgy lóval,
a győztesek mégis a fogorvosok lettek.

37199:
Az se rossz...nem lennék meglepve, ha magam is azt írtam volna.. ;) (szakmai ártalom )

37198: hehe! Fehérfogú kovácsot olvastam először. :)

Játékos .
Mese,mese (m)átka
Hokedlimen teknő,
kel a kalács, kettő.
Egyik' adom az ácsnak,
másikat a fehérlovú kovácsnak.
Párom is van a takács,
régebb óta a szakács.
Ennyi az össz szeretőm,
Ácsolják a szemfedőm...(?)

A kollégák
Arcpirító csók ajkadon,
Miközben rántottád majszolod,
Megkerülhetetlen hírözön
Fülekbe lopva beköszön.
Mosolyogva lesnek rád,
A kedves kollégák.
Mert titkos csókot,
Ajkadra Béla nyomott.