amennyiben eről az egy művéről
nyilatkoztál, konvergálhatnak az
álláspontjaink, mint ezt már
korábban is leszögeztem, a képzelt
riport nem egy nagy dobás. ámde: az irodalom
(megítélése), mint mindenfajta
művészeté, nem (lehetne)
rendszerfüggő, pláne a rendszer
elmúltával nem (fönnáltakor
még annyiban lehet az, h kérdés,
egyáltalán létrejön-e maga a
mű). ezt sem először írom,
tudom, de nagyon sajnálatos, ha ebben
továbbra sem értünk egyet. déry
egyébként nem "ki nem bontakozott
tehetség", akármilyen szakdolgozatot is
írtál róla, hanem egy nagyszerű,
magyar viszonylatban egészen kiemelkedő
író, aki ma nincs divatban, sok
baromságot írnak róla, bár én
tartózkodnék attól, h komolyan vegyem
azokat, akik azt a sok baromságot
írják. olyan, egyébként a magyar
prózairodalom kontinuumába nehezen, vagy
egyáltalán nem illeszkedő
írói kompozíció a sajátja
(egyben legnagyobb érdeme), amely rajta és
szentkuthyn kívül nem is létezik
kishazánkban (illetve kedves
anyanyelvünkön). nos, gondolom
proustról, kaffkáról, joyce-ról
már óvatosabban nyilatkoznál,
pláne, h nem ültek kádár
börtönében. ergo szabadulni sem
bírtak, h aztán díszakármik
lehessenek.
mit szólsz a következőhöz:
szakdolgozatírás közben
rájöttem, arany költészete szart
sem ér. még a szabadságharc
előtt, talán. na de a ferenc jóska meg
a szalámitaktika... petőfi, az bezzeg, az
már igen! ő jól meghalt. arany is
jobban járt volna, ha nem lesz a monarchia
díszellenzékije. kapcsosfüzet... ne
röhögtessetek.
túl a történelmi tévedésen
(déry sosem volt díszellenzéki, akkor
sem, ha esetleg azt akartak volna belőle
csinálni - kifejezetten bátor ember volt
egész életében - idézd fel
magadban a felelet bármely sorát), ez
nevetséges megközelítése az
irodalomnak, ugye... ezt kéne tán azok
esetében és észre venni, akik
kronológiailag közelebb állnak
hozzánk, akikről mindenféle
baromságokat írnak a mindenféle
elemzők. egy nagyon szimpatikus
lehetőség marad: olvasni kell, és
akkor nem gyűrik le az embert az ilyen
jellegű késztetések. Nobel-díjba
ne menjünk bele, mert nanáhogy vannak nem
inherens szempontok, de mi hálistennek nem
vagyunk Nobel-díj bizottság, hogy ilyesmiket
kelljen figyelembe vennünk (annyit azért
szögezzünk le, h irodalmi Nobelt ritkán
kap tehetségtelen költő/író,
epigon meg aztán sosem).
tehát, kedves Luca!
talán ha a képzelt riport nem is egy
remekmű, szerintem jó vonalat
választottál magadnak. nagyon ajánlom a
Feleletet, a G. A. úrt, A befejezetlen mondatot,
na de mindenekelőtt az Ítélet nincset.
jó olvasást! (és bocs, ha ezeket
már mind olvastad, nem tanácsolgatni
szeretnék egyébként.
másrészről, ha csak azt
tekintjük, h milyen musical született a
szóbanforgó műből, milyen
színvonalú film a SZerelem vagy a 141
mondat..., már akkor is
meggyőződhetünk róla, h milyen
minőségű szerzővel állunk
szemben - és ezek is fontos dolgok tudnak lenni,
mármint egy-egy film.)
p.s.: kedves gábor, akire te gondolsz
feltételezem, nem kaffka (margit), hanem a
jó öreg kafka (franz)