John Maxwell Coetzee dél-afrikai író az
idei irodalmi Nobel-díj kitüntetettje.
Coetzee 1940. február 9-én született
Fokvárosban búr szülők
gyermekeként. Édesapja ügyvéd,
édesanyja tanárnő volt. Anyanyelve
angol, bár beszéli az afrikaanst, a
dél-afrikai búr telepesek nyelvét.
Iskoláit is angolul végezte.
Matematikát, majd nyelvészetet tanult,
1961-ben kapott diplomát matematika és
irodalom szakon a fokvárosi egyetemen. 1962-ben
Angliába költözött, ahol
számítógépes
programozóként dolgozott. 1965-től
1971-ig az Egyesült Államokban élt, a
texasi egyetemen folytatott tanulmányokat,
tanársegédként oktatott is. 1969-ben
kapta meg az irodalomtudományok doktora
címet. Dél-Afrikába való
visszatérése után, 1972-től a
fokvárosi egyetem előadó tanára,
1984 óta az irodalomtudományok
professzora.
Első regénye Dusklands
(Sötétség ) címmel 1974-ben jelent
meg, ezt követte 1977-ben az In the Heart of the
Country (Az ország mélyén)
című naplóregénye, amelyben egy
elmebeteg nő belső világát
ábrázolja. Leghíresebb - magyarul is
olvasható - regénye, a Barbárokra
várva 1980-ban jelent meg. Az apartheid rendszert
allegorikus formában ábrázoló
regény egy távoli világban
játszódik, amelyben a hatalom a
barbárok jelentette fenyegetettségből
meríti legitimitását. Az állam
egyik vezetője - a történet
főszereplője - fokozatosan
kérdőjelezi meg annak az elnyomó
hatalomnak a létjogosultságát, amelynek
ő maga is része. A külső
fenyegetettség és az állami terror
légkörében alapvető
fontosságot nyer az egyén tisztessége,
erkölcsi ereje. A regény az örök
érvényű kérdésekből
fakadó konfliktus mesteri
megjelenítése. Regényével Coetzee
elnyerte a legmagasabb dél-afrikai irodalmi
elismerést, a CNA irodalmi díjat.
A dél-afrikai polgárháború
borzalmait bemutató, 1983-ban megjelent The Life
and Times of Michael K. (Michael K. élete és
kora) című, hamar
világhírűvé vált
alkotásával John Maxwell Coetzee nemcsak a
CNA irodalmi díjat, de a legrangosabb brit
irodalmi elismerést, a húszezer fonttal
járó Brooker-díjat is elnyerte.
1999-ben Disgrace (Szégyen) című
regényével ismét Booker-díjas. A
sötét hangvételű mű az
apartheid megszűnésének
hatását elemzi a fokvárosi
egyetemről kirúgott irodalomprofesszor
életét bemutatva, akinek sorsán át
közvetve érzékelteti az egész
dél-afrikai fehér közösség
megváltozott életét.
(Honfitársnője, Nadine Gordimer 1974-ben
kapta meg a Booker-díjat Az őrző
című regényével.)
Egy másik, szintén 1999-ben megjelent, The
Lives of Animals (Az állatok élete)
című regényében egy idős
állatvédő írónő
személyes konfliktusain át nyújt
betekintést az állatvédelem bonyolult
és ellentmondásos világába.
2001 végén Coetzee és
élettársa, Dorothy Driver személyes
okokból Ausztráliába, Adelaide-be
települt át. Döntésének
okára soha nem tért ki, egyik volt
diákjának elektronikus posta útján
adott nyilatkozatában kifejtette: elvágyott
a nagyvárosból. Három CNA-díja
és két Booker-díja mellett a
Nobel-díj "örök
várományosa" megkapta a
nemzetközösségi íróknak a
legjobb könyvért járó
díját, a Lannan-díjat, valamint egy
jeruzsálemi és egy ír irodalmi
díjat is.
Életműve legkevesebb kilenc regényt,
számos esszégyűjteményt és a
Boyhood: Scenes from Provincial Life (Gyermekkor:
Jelenetek a vidéki életből)
című emlékírását
öleli fel. Komor stílusa hűen
illeszkedik a halál és erőszak
jellemezte sivár világ
ábrázolásába. További
regényei a Master of Petersburg
(Pétervár mestere), Age of Iron
(Vaskorszak). Legújabb regénye, az Elizabeth
Costello egyebek között az író
szerepével és hitvallásával
kapcsolatos kérdéseket fejteget.