irodalom

.határozatlan időre zárva.

Ki-csi: GYÉMÁNT
Gyémánt van-e szebb, van szebb
nála még,
mint nyáron
a jég?

Basho: MAJOM
Zúg a hideg zápor. Te meg se
látod.
De a majom bőg.
Szegény, szeretne egy esőkabátot.

kár

Poe: Arthur Gordon Pim

{{{Törölt hozzászólás!}}}

21944: like

21947: http://europaiirodalomejszakaja.blog.hu/ :-)))
és a FB-n is: http://www.facebook.com/#!/irodalomejszakaja?sk=wall
és köszi a barcelonai videót!

21944:
a weboldal elcsúszik, a letölthető program gáz - legyen word is, de vhogy ésszerűen beszerkesztve, 33 oldalon nem követhető, mikor vált a nap - arról nem beszélve, hogy webformátumban, napra-időpontra-helyszínre-előadóra-előadás/esemény címre bontott kereső kéne...

http://vimeo.com/19572876
Interactive mapping at the Goethe Institut Barcelona
.
Simple audio-reactive installation in the entrance hall of the Goethe Institute in Barcelona. A microphone hanging from the ceiling picks up sound which gets transformed into graphics.
.
.
http://www.olvassbele.hu/index.php/hirek/3-roeviden/3208-europai-irodalom-ejszakaja-15-orszag-15-iro-15-m
Európai irodalom éjszakája

amúgy ezt olvasom most
http://akkrt.hu/149/tudomany/muveszettortenet/titkok_es_tortenetek_a_betuk_mogotti_vilagbol

ja, ha valaki nem ismerné:
http://www.bookfestival.hu/

dezsavűm van, mintha már tavaly is...
könyörgök, valaki írjon már ki egy pályázatot a budapesti könyvfesztivál weboldalának működési modernizálására valamint egy minimális esztétikai igényeknek megfelelő új design-ra!
rejtély számomra, hogy 2011-ben egy nemzetközi rendezvénynek hogyan lehet 1987-es weboldala (főleg, minthogy a nyolcvanas években még nem is volt internet)

Bizonyára ti is hallottatok már ef Zámbóról. A napokban indult el az az egyedülálló kezdeményezés, ahol húsz szerencsés jelentkező együtt készítheti el a világ első közösségi művészeti alkotását ef Zámbó Istvánnal, a hazai underground élet polihisztorával. Infó: http://efzambo.visualminds.hu/
http://www.facebook.com/efzamboplusyou

idén is. méginkább.
Ottlik Géza: A nyomdában
1943. márc. 15.
A Kossuth Lajos utca és a Szép utca sarkán, a magkereskedés, dohánytőzsde, műköszörűs helyén valaha Landerer és Heckenast nyomdája állott. Kilencvenöt évvel ezelőtt, egy szerdai napon néhány fiatalember nyitott be ide. Ólomfényű délelőtt volt, a havas eső minduntalan elállt s újra megeredt. Ilyen időbe a jó kutyát is kár kiverni. Az utcán mégis nyüzsgött a nép: diákok, nők, kürtőkalapos polgárok. Landerer Lajos már várta a küldöttséget. Petőfi előrelépett, kezében a Tizenkét Pont és a verse kéziratával. "Azért jöttünk - szólt -, hogy a két kéziratot kinyomassuk."
"Lehetetlen, uraim - felelte Landerer szenvtelenül. - Nincs rajta a cenzor engedélye." A küldöttség tagjai zavartan néztek össze. Hamarjában nem tudták, mitévők legyenek most. Ekkor Landerer egy lépést tett Irinyi felé, és ezt súgta: "Foglaljanak le egy sajtót!"
Irinyi rátette kezét a legnagyobbik sajtógépre, és Landerer fejet hajtott: "Az erőszaknak nem állhatok ellent." Habozás nélkül munkába fogtak. A nyomda kék zubbonyos munkásai, akik némán figyelték a jelenetet, most megmozdultak. "Éljen a sajtószabadság!" - kiáltották. A két kéziratot szétvagdalták, és tíz betűszedő lázas sietséggel kezdett dolgozni. Azután megindultak a gépek, s fél tizenkettőre Irinyi kiránthatta a hengerek közül a "Mit kíván a magyar nemzet?" legelső, festéktől nedves példányát. Kilépett vele az utcára, és meglobogtatta a feje fölött; tomboló lelkesedés fogadta. A nap dátumát harsogta az emberek közé, hogy tanulják meg.
Megtanultuk. Ez a keltezés zsebnaptáromban ma már pirossal van nyomva. Valamennyien ismerjük a nap részletes történetét, úgyhogy ezt a nyomdai jelenetet is fölösleges volt elmondanom.
Mégis elmondtam, mert jólesett elmondanom. Figyeljünk csak: erre az összejátszásra, a nemzetnek erre az öntudatos cinkosságára. A művelt, higgadt, ötvenéves nyomdatulajdonos súg a forradalmároknak. Jól érzi ő a jelenet nagyvonalú színpadiasságát; pusztán szerénységből súg, nem óvatosságból, hiszen ezt a súgást még Bécsben is tisztán fogják majd hallani. De Landerer nem kíván tolakodni, beéri a halk szereppel, a mellékességgel - és mégis megtesz mindent. A Pilvax gyerekembereinek lázas a feje, olykor súgni kell nekik, mégsincsen zökkenő, a csodálatos összjáték viszi előre az óramutatót, mert valami módon egyet gondolnak mindannyian, Landerer és a diákok, Rottenbiller Lipót alpolgármester és a nyomdászok, a városi tanács és az utcanép. Milyen egyszerű ez, uramisten! S milyen bonyolult, egyet gondolni. Vigyázzunk. Az ilyen gondolat igaz és jó, s ámbár sugárzóan tiszta, mégsem tudná senki más megfogalmazni, mint a költő. Politikus, bölcsész, tudós meg se kísérelje. Petőfi Sándornak sikerült, s bizonyára ma is sikerülne. Milyen jó lenne tétovázás nélkül követni őt. Csakhogy az ilyen pillanatok, amelyben valami módon egyet gondolunk mindannyian, s amelyek valójában nemzetté teszik a népet, módfelett ritkák. A dolgunk csak annyi, hogy közben is mindig készek legyünk rá. Maradjon a lelkünkben egy szöglet fiatalon és tisztán, mint Landerer cégtulajdonos polgártársnak maradt.

21940: ...als das kind kind war...

najó. der die das. wen das kind kind war...

pedig nem is beszelek nemetul

a goethe institusos konnytari belepommel vagankodtam mostanaban.

nem arulhatom el.

21933: ilyeneket csak szerzővel és címmel együtt ér beírni.

21930: ez a kérdés komoly? :) én nem merlek instruálni :-)))

21931: igen az akkor volt amikor még én se azonosítottalak be, melyik arc vagy a sok közül győrben, pont ezt akartam kideríteni, de te akkor is csak szívattad az agyam és ezt élvezted -- de később azért én összeraktam hogy melyik arccal azonos a bartis noémi név csak persze erről már külön nem szóltam.

oan jo regenyt olvasok, hogy mind a tiz ujjad megnyalod utana

nah

21929: szia hunor11 bocsesz, bazdmeg, bejeloltel, es nem emlekztem rad, na111

letilcsam, Hunor? :-)
(vagy eláruljam itt ország-világ előtt, hogy én odavagyok a tájszólásodért?)

az enigmatikus lány egyszer non-virtualice belemondta a pofámba, hogy a tájszólásom számára annyira taszító, hogy nem is érti, hogy vagyok képes emberek közé menni vele és égetni magam, mint a rongy: ez ugyan még 2002-ben történt Écsen (bakonyalji vigasságok), mégis, valahányszor meglátom itt, ahogy nyomja ezeket a póz-egzaltált baromságokat, valahogy mindig eszembe jut ez, és szar lesz a kedvem...

mondta az enigmatikus lány, és ismét eltűnt fél évre...

najo. ennek annyi