Most lepődjek meg, h a Katonás Szent
Györgyöt hoztad példának? A Szent
György nem színház!
Költészet. (Akként meg inkább nem
értékelném.) Nem játszható,
ez a Katona előadásából is
egyértelműen kitűnt. Ezért
aztán extrém rendezői ötlettel
nyomatták tele, minek okán - mert ennyi ma
itt a hozzáértés –
mindenféle fesztiválokat megnyert,
lévén kavicsos homokban elsüllyedni, az
már döfi! Egyébként a
színház emberi - amit persze
példázhatnak állatok, fák stb.
– sorsok drámai feszültséget
keltő, illetve azzal bíró
ábrázolásának színtere. A
SZGY-ben lírai feszültség van (ha),
drámai nincs, a darabba karakterek kellenek, nem
szimbólumok, ezt jó színészi
teljesítményekkel sem lehet pótolni.
kedves rkert: ezen akkor valóban egy csöppet
talán még gondolkozz el. Kálmán
C-től függetlenül. Mert az lehet, h
lehetetlen, vagyis úgy, azaz nem úgy nem
lehetetlen, ámde mégis... Most akkor mit is
állítottál? Hogy a Sánta
kimerült vón? A Sánta
érdekesmód épp azok közé
tartozik - metonimikus prózapoétika ide vagy
oda - akik nem merültek ki, nem is fognak.
Jegyzem meg Sántha, az lehet, h kimerült,
azt nem ismerem, de Ötödik pecsét,
Húsz óra, azok nem merültek ki.
Kálmán C-nek meg üzenem, hogy:
Szilvavacsora, meg Félbeszakadt..., meg
Miért vijjog..?, meg Pisti..., , meg Te Imre, itt
valami …, meg Felelet, meg Befejezetlen mondat,
meg Ítélet nincs, meg Sré vizavé,
meg Hanna, meg Zenekíséret, meg
Tóték, meg Szerelmem, Elektra, meg Régi
idők akármije, meg Catullus, meg
Régimódi történet, meg
Abigél, meg Adáshiba, meg Epepe, meg
Dunakanyar, meg Avraham Bogatir, meg Egy
szerelem…, na jó…kimerült a
Kálmán C. feje, az, kell bele venni elemet!
(és akkor hol vannak még a
költők, istenem, azok a
csodálatosak…)