5543:
"szemétnek nevezni valamit szakmailag
enyhén szólva is kifogásolható,
erősen szubjektív és érzelmileg
motivált kifejezés, de így egymás
között én megengedhetőnek tartok
ilyen lazaságot, (...) kirekesztenénk
[ugyanis másképp] azokat a szerencsés
fórumozókat, akik soha nem jártak
semmilyen nyelvszakra"
Vagy ne adj' Isten megtanulnák a
terminológiát és módszereket, ami
egy irodalom fórumon egészen jó dolog
lenne :)
"Mert ilyen a praxisod, nyilván te
filológus vagy, más lenne a helyzet, ha
mondjuk szerkesztő lennél, akkor
márpedig valahogyan kénytelen lennél
szelektálni, és nem a
jelentéskeresés lenne a szempont, az biztos
(ha igen, az gáz)."
Szerkesztő nem vagyok (csak
szerkesztőbizottsági tag), de olvasó
igen (minden filológus előbb olvas, az
elmélészek azok, akik nem olvasnak, csak
írnak), de nem látok
különbséget aközött, h azt
nézem, egy szöveg
'működik-e' (=generál-e
jelentéseket) v 'szemét-e' (nem
működik, v azt gondolom, h rosszul
működik). Csak máshogy (szakmailag
elfogadhatóbban) mondom.
"Egyik kedvenc mondásom, hogy attól,
hogy nem látunk valamiben értelmet, még
nem biztos, hogy nincs is."
Kérlek. :) Ezentúl minden mondatomhoz
értsétek hozzá.
"Ez nem igaz, a nyelv ugyanolyan nyersanyag,
amivel az iró dolgozik, mint a szobrásznak a
kő, plasztilin stb, festőnek a
festék, stb. stb. és
hozzáértő igenis képes
megítélni, az alkotó mennyire
bánik jól a nyersanyaggal. Ha ez nem
így lenne, akkor tényleg akármilyen
dilettáns írónak nevezhetné
magát."
Nevezi is :) v mások őt. Nem, ez nem
így van. A 'nyersanyaggal'
'jól' bánás olvasói
('hozzáértői')
konvenciók kérdése, semmilyen
módon nem 'inherens' (ugyanúgy,
mint az irodalom-fogalom). Mindig vmilyen
kritériumrendszerhez képest bánik a
nyelvvel 'jól' v 'rosszul'
vki, egyik ilyen rendszer sem
kőtáblákon adott, és egyik sem
alapvetően jobb a másiknál. Csak a
'hozzáértők' terjesztik, h
igen. Erről ennyit.
"Nem rizsák. De: elfogadom, hogy te így
látod."
Örülök neki :)
"Mennyivel igazolható jobban, mint az
értékítélet? Nem azt tartják
az általad hivatkozott irodalomkritikusok, hogy
ahány értelmező, annyi
értelmezés, sőt, ugyanazon olvasó
a többszöri újraolvasás során
mindig újra és
újraértelmez?"
Ennek semmi köze egymáshoz, legitim
értelmezés az, ami a szövegből
alátámasztható. Könnyű
belátni, h nyilván szinte végtelen
számú ilyen létezik,
értékítéletet meg az alapján
mondunk, h mennyi ilyet tudunk generálni, és
az a saját személyes dolgainkhoz (amik
lehetnek nagyméretű
kulturális-irodalmi-stb. megfontolások is)
mennyire releváns.
(Az értelmezés
érvényességéről volt egy
Helikon-szám néhány éve, Econak
Hirsch-re reagáló írásai voltak
benne, egészen jó volt.)
"Ezt a százalékos adatot honnan vetted,
ez sacc? De még ha igaz is, én
hozzátenném, hogy most, 2005-ben. Merthogy a
trendek igen gyorsan változnak, az
irodalomelméletben is."
Igen, sacc, és igen, változnak, de mondjuk a
szerzői szándékhoz v a
jelentéskomplexumok (értelmezések)
helyett az értékítéletek
alkotásához már biztos nem fogunk
visszatérni, azt garantálom. Mindez persze
nem jelenti, h mindenkinek ezt kell csinálnia,
meg én sem mondtam azt. Csak szerettem volna
behozni a beszélgetésbe olyan
kategóriákat, amik sztem ('praxisom
szerint') az irodalomhoz való
viszonyulásban hasznosabbak, mint
'mondanivalót' keresni, v arról
gondolkodni, Boris Vian 'irodalom-e'
(hát ha úgy olvasom, akkor az, miért,
mi, publicisztika?). No offense, please.