irodalom

5665: Teljesen új? :) Csak azt láttam, hogy kiadogatják őket új kiadásban, vagy legalábbis újra.
Ha már mesék: Ismeri valaki Catherine Walterstől az Alfi-meséket? Én annál szebb, édesebb, aranyosabb, kedvesebb meséket még soha az életben nem láttam! (És kiemelném, hogy SZEBB - olyan ronda rajzokkal jelennek meg mostanában meséknek nevezett rondaságok...) Kár, hogy csak nempicigyerek-fejjel ismertem meg (nem is tudom, létezett-e kis koromban, lehet, hogy újak)

5664: jaj igen... :(
tudtad, hogy nemrég megjelent egy vadiúj boribon?

5662: Alapvetően szerintem is nagyon édes mesék - de én annyira sajnáltam mindig! Persze, akkor is, meg amikor Annipanni nem mondja el a tortát (ami logikus), de aztán Boribon meg irdatlanul szomoró lesz... :(

5660: korábbi hozzászólásomban (5640) már mondtam, szerintem egy csomószor azért látszik mesének, hogy mi felnőttek ne ijedjünk meg tőle annyira...
bocs, az előző nagyon nem ide...

5660: boribont imádom!!! (te is nagyon sajnáltad, hogy nem maradt egy lufija sem? csak az vigasztalt, hogy a nyúl örült a piros lufinak.)
mesékről, funkciójukról, stb nagyon jókat ír boldizsár ildikó mesekutató, neten ezer helyen fent van, csak a nevét kell beírni a keresőbe (ma is belefutottam, pedig a harry potter-filmekről kerestem, 2002-es filmvilágos interjú)

ó igen, én vagyok a rendszer maga
vagy project 2501, még nem tudom :)

Édekes ez a kisgyerek-durva mese-szolidaritás téma... Vagy az én saját tapasztalataim érdekesek...
Tanításnak, szolidaritás megszerzésére lehet, hogy valóban jók, de szerinem gyerekmeséknek nagyon nem... Azt mondják, van bennem elegendő empátia és szolidaritás - vagy valóban az ilyenekkel szereztem, vagy volt már akkor is. Ha az ilyenekkel szereztem, akkor erre valóban jó volt, viszont _MESE_ként mindig utáltam (és utálom most is, ha csak a gyerekmese-mivoltát nézzük a dolgoknak) az olyan meséket, ami arról szól, hogy mennyire durván nyomorult a főhős élete. Úgy értem, nem lettem tőlük (nagyon nem) úgy boldog, ahogy a gyerek egy szép mesétől boldog lett. Hanem kicsit nyomorultul éreztem magam én is. Még az ilyen (egy-két) Boribontól is, amiknek tök happy a vége (az utolsó két sor), de előtte a macit az öngyilkosság kerülgeti. Miért nem lehet egy mese kellemes és boldog?
Egyébként meg persze, hogy tudom a választ. De akkor is, szerintem válasszuk szét az arra való tanítást, hogy az élet voltaképpen nagyon nem szép; és a mesélést.
Nem tudtam rendesen megfogalmazni, amit akartam, így kicsit hülyeség lett, de talán kihámozható a lényeg

5657: az a Szigetvilág nekem is megvan. Ezen kívül még a Kisemmizettek, mást még nem találtam.
Kamaszkorom egyik legnagyobb olvasmányélménye volt A Szigetvilág varázslója, azóta is többször újraolvasom, mindig többet mond (igaz, azóta magyar szakra járok, másképp is olvasok).

Sziasztok
Én abszolút Paulo Coelho rajongó lettem a héten,most eszema negyedok könyvet -11 perc- őszintén ajánlom mindenkinek,hihetetlen jó kis könyv.

5645: Az egész Szigetvilág-sorozat megjelent, a Szukits most csinál(t) egy nagy Le Guin (v csak Szigetvilág?) kiadást. Nagy keményborítós könyvek, felháborítóan csúnya borítófestményekkel.
A Szigetvilágot 'alap-fantasy-nak' szokták hívni, nem tudom, nekem annyira nem borította fel a világot. A második kötete viszont, a Tombs of Atuan valóban csodálatos, de szórakoztató a többi is.

5652: Andersent nem konkrétan a te 9 évesednek ajánlottam, a hsz-em lényege épp az volt, hogy többet kéne tudni a kicsiről ahhoz, hogy ajánljak bármit is.
Egyszer én is becipeltem a "lányomat" egy könyvesboltba, és ugye, 8 éves, de kb. akkora, mintha 11 lenne, és az eladónő olyan könyveket kezdett elérakni, hogy csak lestem :) Úgy kellett rászólnom, hogy héhéhé, ez a gyermek még alig tud olvasni, még csak elsős (egy évvel később kezdte az ált. sulit ráadásul, akkora a többi gyerek között, mint egy torony :) Végül Vlagyimir Szutyejev Vidám mesék c. kötetét kapta, az anno nekem is megvolt kiskoromban (ismeri valaki?)

5653: majd megmondom a szüleimnek :)

5652: na igen, a kis gyufa áruslány, meg az ólomkatona...
george sand is írt nagyon jó meséket, asszem egyidőben olvastam kastnerrel (csak hogy kampányoljak a kedvenceim mellett, a végtelen történetet is németül van eredetileg :) )

5649: Igen, de ezt egy szülőnek tudnia kéne ideális esetben, hogy mire érzékenyebb és mire fogékonyabb a gyerek. Engem gyerekkoromban mélyen elgondolkodtattak az olyan tragédiák, amilyenek pl. a Bambi-ban vannak.

5647: a 9 éves mostanában kapott rá az olvasásra, asszem Kästnernél fogok maradni, elolvasta az Emil és a detektíveket, és tetszett neki, úghogy bármelyik másik is jó lesz neki - most azon hezitálok, hogy ( mivel 2nyelvű a leányzó )esetleg eredetiben kapná meg.
Érdekes, hogy te Andersent ajánlanál, én rém nyomasztónak találtam a meséit, bár akkor ezt nem tudtam megfogalmazni. A többi nép - és egyéb mesét, pl Grimm, szerettem, nem zavartak a horrorisztikus elemek, szerintem ezeket jól tolerálják a gyerekek, csak felnőttként látjuk bennük a horrort. Bár, ahogy most visszaemlékszem, esténként a fejemre húzott takaróval aludtam el, mert ugye ha én nem látom a boszorkányt, akkor ő sem lát engem...:)

5650: igen, a népmesék, azok nagyon jók! van egy rongyosra olvasott egzotikus népmesekötetem is (hogyan győzte le a jaguárt a teknős), tele mitológiával meg állatistenekkel, azt nagyon szeretem.
érdekes, engem ezek a klasszikus horrormesék nem sokkoltak, annál inkább a szívszaggató mesék, mint pl oscar wilde meséi, na én azt nem adnám kisebb gyerek kezébe, akármilyen szépek is.

Kislány koromban nagyon szerettem az olyan könyveket, amelyek furfangos szereplőkről szólnak, mint pl. Naszreddin hodzsa, meg a mindenféle népmeséket, van egy klassz gyűjtemény, Hogyan rakott fészket a galamb? a címe, többféle nép olyan meséi vannak benne, amelyek valamilyen módon válaszolnak a világ teremtése körüli kérdésekre (jól megaszontam), pl. hogyan lett a krokodil, miből lettek a csillagok, stb.
Igaz, a Hamupipőke-féle horrorokat is szerettem, de nem vagyok benne biztos, hogy, ha lenne gyerekem, olyan korán engedném neki olvasni, mint én olvastam.

5647: szerintem az empátia meg érzékenység akkor is kialakulhat, ha nem a pozitív szereplőkkel/főszereplőkkel (akikkel ráadásul esetleg azonosul a gyerek) történnek a legszörnyűségesebb dolgok. (megjegyzés: bambin annyira kiborultam, hogy a szüleim megrémültek, állítólag napokig zokogtam.) öncsonkító nővérek: elég szörnyű, de mégse sajnálja őket (általában) az olvasó, mert szemetek és maguknak okozzák a bajt, és úgyse halnak bele.
roald dahllal igazad van, ha vki nem szeret olvasni, nem biztos, hogy tőle majd fog.

5646: (megjegyzem erre a témára is van ám külön topic :) :) )

5642: Én szerettem gyerekkoromban a Bambit, hangjáték formában is megvolt. Vannak benne szomorú dolgok, ez igaz, de egyáltalán nem pszichohorror, a gyereknek meg nem árt, ha olyan olvasmányokhoz jut, amik segítenek neki, hogy kialakuljon benne egyfajta érzékenység, empátia az elesettek iránt (nagyon tudom ajánlani az Andersen-meséket..)
mondjuk azt azért megkérdezném (kedves Ayin), hogy ez a 9 éves gyerek mikor tanult meg olvasni, és most mennyire megy neki, mert én pl. egy Roald Dahlt-t és még néhényat, amiket itt ajánlottak, én egy kicsit korainak tartok olyan gyereknek, aki 9 éves, de eddig nem nagyon vitte túlzásba az olvasást. Azt is jó lenne tudni, egyébként mi érdekli a gyereket, mert jó, ha az olvasmány azzal összhangban van. Nem rossz módszer, ha olyan helyre teszed a könyvet, ahol megtalálhatja, és felhívod rá a figyelmét, hogy nem nagyon ajánlod neki, hogy elolvassa :) Legalábbis én gyerekkoromban mindent elolvastam, amire anyukám azt mondta, hogy nem kéne, igaz, ő tényleg azt akarta, hogy ne olvassam el :D :D

5642: jaja, és hamupipő öncsonkító nővérei, meg a mérgező mostoha :?

5644: megkérdezhetem, mit olvastál még tőle? mindig az ő könyveit hajkurászom, de magyarul, azt hiszem, nem sok jelent meg :(

5640: Hú, a Sötétség balkeze zseniális, az egyik kedvenc fantasztikus szövegem.

5642: ez tetszik! :)

5639: jajj. nem gyermekirodalom az, soha, ezerrel kell ez ellen tiltakoznom. kb. ugyanaz a kategória, mint a Nyilas Misi. pszichohorror.

5630: persze, hogy lehet!

5638: Szerintem igen gyakori, hogy egy szerző azokat a tartalmakat, amiket nehéz beadni SF, netán gyermekirodalom köntösbe bújtatja. Legnagyobb kedvenceimet minden könyvtárban a SF polcon lehet megtalálni, és biztos van, aki annak is olvassa. Mire gondolok? Vonnegut szinte minden, bár mostmár néhány műve felküzdötte magát a szépirodalmi kategóriába. Ursula K. LeGuin, és még sorolhatnám. Biztos ti is ismertek rengeteg ilyet.
Most épp az írónőtől olvasom újra A sötétség balkeze című regényt.
Talán néhány év(század) múlva máshol lesznek ezek a könyvek, ahogy ma Gulliver sincs a fantasztikus könyvek polcán (igaz, M. Shelley Frankenstein-je még most sincs a szépirodalomban).
A Neurománc-nak külön örülök, egyébként nekünk társadalmi kommunikációra kötelező olvasmány :)

5610 Felix Salten: Bambi és a második kötete: Bambi gyermekei
Az egyik legszebb a gyermekirodalomból,

5634:
Köszönöm a kedves beharangozót Kookának, és KisLionnak is üdv.
Pár kiegészítést tennék hozzá, ha elfér itt -- a SF-t sokan nem tekintik irodalomnak, csak afféle ponyvának (általában azok, akik nem ismerik a műfajt, így nem is kárhoztathatók azért, hogy nehezebben disztingválnak).
Az említett (lazán kapcsolódó) trilógia első és második kötetét fordítottam, a harmadik fordítása Kornya Zsolt munkája.
Ami a jelzőt (cyberpunk) illeti, nemigen szerencsés. Ezt a titulust sebtiben ragasztották a korai 80-as évek pár fiatal angolszász szerzőjére, akik új utakat kerestek a fikciós irodalomban, volt bennük egy jó adag radikalizmus -- innen a "punk -- és jellemezte őket egyfajta ambivalens viszonyulás a technológiákhoz (főképp elektronika, számítástechnika, bio/nanotechnológia, génkutatás stb. hatott rájuk) -- innen a "cyber" (szájber :) ) része a címkének.
Mint a legtöbb címke, ez is jobbára értelmetlen és félrevezető.
William Gibson például, akit a cybertér, a mátrix, a szimstim és hasonló hájtek dolgok egyik megteremtőjének és a világra gyakorolt hatásuk avatott megéneklőjének kiáltottak ki, fantasztikusan nem ért a technológiához, számítógépekhez :) Mi több, a sokak által kultikussá emelt, rajongott művei, élükön a fenti trilógiával, valójában egészen másról szólnak. Szerintem technológiáról a legkevésbé; az inkább csak háttér és segédeszköz, amire és amivel felrajzolhatók a tartalmak körvonalai.
A mostani kiadás azért érdekes, mert hátborzongató hibák voltak a régi fordításaimban, amiket mostanra (orcám verítékével) kikalapáltam. Legalábbis a legtöbbjét.
Aki nem hiszi, járjon utána. :)
Köszi a figyelmet.

5631: ja, vagy úgy! azt ismerem, meg is van. kösz az infót :)