5505:
Hát kérem szépen figyelembe venni, hogy
alább leírtakat csak úgy
összecsaptam, ennél több idő
kellene, hogy igazából összeszedjem a
gondolataimat, de valami ilyesmi:
Mert ordít belőle, hogy szerzőnek
csak klisés elképzelései vannak
mindarról, amit ír. Uncsi, amikor a gonosz
arról győzködi a világot, hogy a
világ rendjének szerves része ő
is. Idétlenül írja le a sokkolt
szereplők szétcsúszását,
(főleg Iván tudathasadását) mint
akinek fogalma sincs róla, valójában
hogy is mennek az ilyen dolgok, de alapvetően
nem is érdekli. Rettentő unalmas, hogy a
Mester és a csaj nem bír kimoccanni
arról a holtpontról, hogy "hagyj el
engem, mert mellettem te is megpusztulsz/de értsd
meg én nem tudlak elhagyni téged",
és ezt még vagy hússzor
elismétlik. Uncsi, hogy mintha mindegyik
szereplő ugyanaz az idétlen burleszkfigura
lenne. Az egyetlen kivétel talán Varenuha,
de őt sem értem, mitől lett a
végén olyan beszari, amikor korábban
már olyan tök jól - igaz, szintén
klisésen -játszotta a rémet.
Idegesítőek az ördögi
kompánia bohóckodásai, főleg az a
kandúr, de lehet, hogy máshol egy másik
korszakban az ilyesminek humorértéke volt,
nem tudom. Amúgy az egész
összeesküvés lehetetlenül túl
van bonyolítva, ha a Wolandéknak az volt a
célja, hogy megszerezzék Berlioz
lakását, jóval egyszerűbben is
megoldhatták volna, hogy a szálak
elvarródjanak, s nem ilyen
hülyeségekkel, hogy a pasast Jaltába
repítem, az onnan hadd
sürgönyözgessen, újabb
problémákat okozva, és így
tovább.... vagy eleve azt volt a
szándékuk, hogy az egész várost
felbolygassák, mindegy, miért? Ez esetben
tényleg nem értem, miről szól a
könyv. Miért mentek Moszkvába ezek a
félbolond túlvilágiak? A Mester miatt?
Miért nem mentek oda csak úgy, fogták
meg és vitték el?