üdv mindenkinek,
most fejeztem be Paul Lendvai Magyarok - Kudarcok
győztesei c. könyvét. Jó volt,
felvet néhány - számomra - új
szempontot a magyar történelemben - és
egész olvasmányos.
Aztán..nézzük csak. A szünet alatt
elolvastam Vonneguttól a Bajnokok reggelijét
meg a Macskabölcsőt másodszorra
(és az Isten áldja, Dr. Kevorkian-t is),
és mindkettő (3) egészen vonnegutosan
jóra sikeredett. Kétségtelenül
hibaként róható fel az öregnek,
hogy írásaiban általában
végveszély fenyegeti az emberi
civilizációt, vagy épp elpusztul (ld.
Macskabölcső), ám ezzel együtt
(épp ezért?) nagyon elgondolkoztató.
Apropó, olvasta valaki az Izmael c. regényt
Daniel Quinn-től? Egy gorilláról
szól, aki megmondja a tutit. (Ez egészen
lényegretörő megfogalmazás
volt.)
És belenéztem egy Csurka
István-regénybe is (Dagonyázás,
asszem az a címe), de nem szálltam el
tőle, mit mondjak.
Ja, még a szünet előtt Grendel Lajos:
Einstein harangjai. Ajánlom mindenkinek, aki
kedveli a kissé abszurd humort, a politikai
szatírát, vagy a kettőt együtt.
És kiolvastattam a 14 éves
öcsémmel a Mesterségem a halál-t.
Lehet, hogy nem kellett volna - de én is annyi
idősen olvastam először.
Bónusz: Gróf Baázs
képregényeskönyve. kiráj.