Tegnap emlékezetes irodalmi élményben
avagy találkozásban volt részem :D :D
Elolvastam Havasi Attila
verseskötetét(Manócska meghal vagy a
lét csodás sokfélesége), és
teljesen le vagyok nyűgözve :) Aztán
hazajöttem, és megrendeltem magamnak a
bookline-on. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
Kissé abszurdba hajló, és nem is
tudom... Nehéz megofgalmazni, hogy miért
jó. Mindenesetre nem szokványos versek.
Néhol kicsit hasonlít Laár András
remekeire (amit ugyanígy csak ajánlani tudok
mindenkinek) - de csak néhol és csak
kicsit.
Hogy ne csak a levegőbe:
"Havasi Attila:
Séta a múzeumban
Körbebámulják,
megcsodálják
a világ legősibb
múmiáját.
Az meg csak mint a kő hever,
mint akit semmi sem érdekel.
Gondolja magába, köpök rátok,
fasznak tátjátok itten a szátok.
Ha nem lennék ilyen hullafáradt,
bizisten tökönrúgnék
párat."
"Havasi Attila:
Zsoltár gyerekhangra
Isten bácsi, pásztor bácsi,
te kelsz az én védelmemre,
kapok tőled Milka csokit,
olajat csorgatsz fejemre.
Ha soká játszok a téren,
megvédesz a nagyfiúktól,
én nyugodtan hazamegyek,
te meg őket jól megvered.
Velem vagy a sötétben is,
megsimogatod a fejem,
nem halok meg, mint a nagyi,
hanem elalszom csendesen."
Itt több is van, de sajnos nem elég ahhoz,
hogy ítélkezzünk, mert a legjobbak, a
Cicóról és Manócskáról
szólók nem fedezhetők fel :)
http://magyar-irodalom.elte.hu/prae/pr/200106/27.html
Álljon itt egy olyan is:
"Havasi Attila:
Cicó és Manó szerelmi
tragédiája
"Kidobják cicót, mint macskát
szarni,
s ő elkezdi az ajtót kaparni.
"Kicsi manó, eressz be, kérlek,
sötét van, hideg van, s én nagyon
félek."
A gonosz kacag, és kizavarja
a cicagyilkos nagy zivatarba.
De rájön, hogy cicó az egyetlen
kincse,
és felköti magát a kilincsre."
http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kjbc/0/26490/1
Utolsó idézet pedig Varró Dániel
ajánlója, aztán takarékra teszem
magam.
Íme, a nonszensz (más néven badar). /
És nem kell hozzá túl finom radar, /
hogy megállapítsuk, hogy ez a sok
klasszikusforma dalmű /
hiánypótló és már-már
forradalmi. / Ez egy alapmű, hagyjuk a
dumát, / itt a magyar Lear Eduárd. /
Tovább magunkat nem kell úgy
restellnünk, / végre nekünk is van egy
Morgensternünk. / Ez a könyv alap, ebben meg
nem ingok, / ahol eszmévé oldódnak a
fingok, / ahol nem válik el a szellemtől a
szellet, / ami találva nagyszerűen el lett,
/ ami andalító, bármilyen
brutális, / ami úgy szeret, hogy közben
utál is. / Minden vers végén fáj a
csattanó, / és ötször minimum
meghal Manó. / Kedves olvasó, ha nem zavarja
Önt, / ha egy könyv egy kissé pár
tabut ledönt, / és a
röhögéstől nem bánja, ha
visít, / olvassa el a kötet Havasit.
(Varró Dániel)