6868:
Felhígult kissé a műfaj, és a
kisebb ellenállás (értsd: gyorsabb
megtérülés) irányába mentek
el a régi, de főképp az új
szerzők.
Tömeggyártású, kommersz
hogyhíjják.
Emiatt, meg ahogy Helga is megjegyezte, a sok
huszadrangú, egykaptafa akciófilm, kurrens
tvsorozat is hozzájárult, hogy sokan
elkönyvelték a SF-t ilyen
űrhajós-lézerezős-szörnyes
típusba.
Természetesen rengeteg SF van, amiben
egyáltalán nincs űrhajó és
hasonló klisék. A S és az F betűk
sem feltétlenül kell, hogy egymás
mellé szoruljanak. Azok a művek is igen
jók, amikre inkább a "(s)F"
jelölés illene -- az F mint fiction nem
tévesztendő össze a fantasy-vel (ami
szintén klisék és közhelyek
sújtotta karanténzóna, de erre van
szaktopik).
A SF (jobb híján használjuk ezt a
címkét) esetében sosem szabadna
figyelmen kívül hagyni a kort, amelyben
születtek: sok olyan (klasszikus) mű van,
aminek az eszközhasználatát
erősen befolyásolta a kor
technikai-tudományos perspektívája, a
hidegháború, és még ki tudja mi
minden.
A mai SF alkotásoknál ezek a faktorok aligha
érvényesülnek, sok-sok
kijózanító ismeret is
felhalmozódott, a SF saját
mozgásterét korlátozta be, sok
szempontból.
A mai (SF) szerzők jó része imho
hezitál:
vagy ír valamit a klasszikusok nyomán,
és kimunkálja (SF ínyenceknek,
rétegsiker),
vagy ír valamit kommersz,
gyorsfogyasztású gagyit (ilyen is kell,
igényt elégít ki, pénzt hoz),
vagy átmegy pl. contemporary novelist-be, ami
izgalmas terület, sikereket hozhat, csak a
sikerhez nagyon kell tudni írni, eredetinek
lenni. Vélem, ez az egyetlen igazi jó
kitörési, átvezetési irány,
amiben részben hasznosíthatók,
átmenthetők a régi SF
értékek is.
(Ez utóbbira lehet példa pl. Gibson, az
utóbbi pár munkáját
elnézve.)
Töprengési aspektus lehetne még
talán az eszképizmus (igénye,
formája, szerepe) régen, ma és a
jövőben.