12806: Megkockáztatom, hogy te talán
még jobban is tudod, milyen módszerekkel
dolgozik a filológia tudománya, mint én
:) Szóval most válaszoljak erre a
kérdésedre?
Miért olyan hihetetlen ez? Én már arra
is gondoltam, hogy a zsenialitás ilyen szintje
talán nem is érhető el máshogy,
csak így, egy ilyen végletekig fokozott
nemtörődömséggel, (ami Sh.
esetében nem is volt tudatos) mert ha már
bármilyen érdek, ambíció,
kitűzött cél, becsvágy stb.
befolyásolja az alkotó munkát, az a
tökéletesen már csak ronthat. És
talán épp ezért is nem tudja senki ezt
a teljesítményt azóta meg se
közelíteni, mert a később
érkezőket már bénítja a
hagyomány, amiben az ambíció megfogan
és amiből táplálkozik (mert
akárhogy is nézzük, egy
művészi ambíció nem eredhet semmi
másból, csak abból, hogy az
illető mintegy a hagyományból
értesül a korábbi
teljesítményekről). És
ilyesmiről Shakespeare esetében szó
sem lehetett.
Egyébként a Géniusz földi
pályán c. könyvben (Stephen Greenblatt)
olvastam mindazt, amiből ezeket
leszűröm. Nem mondom, hogy nem
vitatható sok helyütt, ahogyan a
szerző az aprólékosan
összeszedett adatokat a "miért
éppen ezt és így írta ebben
és ebben a drámában?" c.
kérdéseket is megpróbálja
megválaszolni, de magéra a költő
életére, gondolkodásmódjára,
életvitelére vonatkozóan, én
úgy érzem, korrekten von le
következtetéseket ezekből.
Itt egy link, ezt annak idején talán magad
is olvastad:
http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=KRITIKA0612&article=2006-0326-2134-02SOBA